Kultúra
Bazsányi Sándor: Irónia – működésben
Nádas Péter iróniájáról
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
László Emese: Esti mesék
Esterházy Péter: Esti című könyvéről
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Mink András: Mintha ott se lettünk volna
Szilasi László Szentek hárfája című regényéről
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Krusovszky Dénes: Szent mindennapiság
Lanczkor Gábor A mindennapit ma című kötetéről
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Szűcs Teri: A testért
Takács Zsuzsa A test imádása – India és Borbély Szilárd A Testhez című kötetéről
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Centauri: Rondó
III. rész
Lejla sem más persze. Frázis a szépségről, a kellemességről, a türelemről, a bőrről, hajról, testmelegről, kéjről, ezért nehéz vele szakítani. Egyfelől tökéletes, aligha találni kívánatosabb nőt, másfelől, ha jobban megvizsgálom, vonzó és felkorbácsoló tökélye alapvetően unalmas paneleknek köszönhető. Egészében minden klappol, és ez jó; ám ha izgalmas, különleges részleteket keresek benne, egyet sem találok.
Magyar László András: Az értelmiségi és környezete
A Hans Frank-fametszet* Johannes Geiler von Kaysersberg (1445–1510), strassburgi egyetemi tanár és prédikátor Navicula, sive speculum fautorum (Hajócska, avagy a bolondok tüköre) című könyvének 1518-as, strassburgi kiadásából való. Geiler von Kayserberg könyve a korban rendkívül divatos erkölcsostorozó irodalom egyik rendkívül népszerű és sokszor kiadott alkotása volt. E műfajt olyan, ma ismertebb szerzők is művelték, mint Rotterdami Erasmus (A Balgaság Dicsérete), Sebastian Brandt (Bolondok hajója), Agrippa von Nettesheym (A tudományok fölöslegessége és hívsága) vagy később Tommasso Garzoni (Theatrum vitae humanae). Ezek a munkák koruk jellegzetes figuráit, típusait tűzték tollhegyre és gúnyolták ki, végső konklúzióként arra mutatva rá, hogy e világ nem egyéb, mint a hívságok és bűnök melegágya, a hülyék paradicsoma, a pokol előszobája.
Szilágyi-Gál Mihály: Frau Rieth
Össze kell rakni részenként, és ha nem sikerül, akkor hozzá kell képzelni azt is, amilyen valamikor volt, minden mozdulatát és minden mondatát. Beszédében a múlt végül mindig összeállt, csak a jelen nem tudott egész maradni: tízpercenként kérdezve újra, hogy én ki vagyok, ő maga távolibbnak bizonyult, mint eszméletének évei, melyekről mesélt, és ebben tesztelni is tudtam, mert most mindent másodszor hallottam tőle; először három évvel korábban, amikor jelenlétének mostja is volt, nem csak múltja.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét