Skip to main content

Kultúra

Szűcs Teri: Novellába illő sors?

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

A novellában mindig közel a vég; és ezt már kezdettől fogva tudni lehet – ha meg is ajándékoz a tágasság érzetével, akkor is a zárlat felé halad, ami lekerekíti vagy berekeszti az anekdota, esetleg a rossz vicc brutalitásával. A novella számára az idő tagolatlan hömpölygése vagy megújulása illúzió, mert maga a forma tagol és bevégez. Rakovszky Zsuzsa életművében, mely nem csak a vers és csak a regény jegyében áll, az ilyen módon értett klasszikus novellaforma alkalmazása hangsúlyos gesztus, reflexió.

Turi Tímea: A név története

Darvasi László rövidtörténetei

Ha olyan hosszan beszélünk a kisprózáról, mint azt most mi tesszük két napig, akkor nem árt emlékezetünkbe idézni Darvasi László A lojangi kutyavadászok című kötetében olvasható A legrövidebb novella című írást, amely szerint a Csin Akadémia antológiájában olvasható A legrövidebb novella a következőképpen hangzik: „Az ember meghal.”

Dánél Mónika: Az intimitás nyomai a Sinistra körzetben

Jelen szövegben ahhoz a recepciós irányhoz fogok kapcsolódni, amely bár búvópatakszerűen bukkan fel a burjánzó Bodor-értelmezések természetében, mégis hangot ad a Sinistra körzet boldogságának.

Bíró-Balogh Tamás: Regény helyett novella

Világ vége, kétszer: Kosztolányi Dezső és Milkó Izidor „ikernovellái”

Egressy Zoltán: A halhatatlan

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Tóth Krisztina: A mi országunk

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Lázár Bence András: Versek

A versek a Beszélő friss számában olvashatók.

Ádám Zoltán: Konvergencia­jelentések

Ádám Zoltán

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Urfi Péter: Címkék és gyengék

Bodor Ádám Az utolsó szénégetők című kötetéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Dékei Kriszta: Idézetgyűjtemény és szinesztézia

A Petőfi Irodalmi Múzeum Ködlovagok – irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón című kiállításáról

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon