Skip to main content

Kultúra

[Újságidézetek]


„…Szeretnénk az illetékesek figyelmébe ajánlani: nem magánügy, hogy mire használják művelődési házainkat, ifjúsági klubjainkat. Legyen mindig szavunk a zavaros nézetek visszautasítására, igazunk védelmére! Még akkor is, ha az Orfeo tagjai képmutatóan úgy bírálnak és vádaskodnak kívülről, mintha belül lennének.”

(Magyar Ifjúság, 1972. október–november)

„Intézetünk a július 1. és 8. között Kazincbarcikán rendezendő színjátszó fesztiválra f. hó 11-i levelében meghívta az Orfeo színpadot.




–Solt–: Iskolaalapítók esete az állami vagyonnal


Előttem fekszik egy lista. 28 tételt tartalmaz, különféle iskolakísérletek jegyzékét. (Az összeállítás hetekkel ezelőtt készült. Azóta minden bizonnyal terebélyesedett.) A politikai szabadság első fuvallata szülők és pedagógusok szívét dobbantotta meg: közel az idő, amikor a gyerekek azt tanulhatják az iskolában, ami igazán fontos, és úgy, ahogy igazán jó.

Van ami már megy

Leggyorsabban az egyházaknak ment. A nagy felekezetek sorban kaptak engedélyt középiskolák alapítására, de nemcsak engedélyt, hanem épületeket is az államosítottak ellenébe.




Havas Fanny: Orfeo, Stúdió „K” és a közeg


Ami azt illeti, elég hamar, már másfél évi működés után lecsaptak rájuk: az Orfeo Bábegyüttesre meg az Orfeo Stúdióra. Volt is miért. A két fő hangadó, Malgot István, a bábosok vezetője, az Orfeo alapító tagja és Fodor Tamás, a Stúdió vezetője már korábban – még egymástól függetlenül – is elkövettek ezt-azt. Fodor például nem átallt Haraszti-, Dalos-, Pass Lajos-, Halmos Ferenc-verseket szavalni második előadóestjén, 1971-ben. Csupa politikailag megbízhatatlan, a ’68-as baloldali diákmozgalmakkal, a maoizmussal rokonszenvező fiatal költő felforgató, szocializmusellenes verseit.

Zwickl András: Földalatti művészet az Aczélkorszakban


A cím nem az ötvenes években a földalatti vasút állomásaihoz tervezett falképekre vonatkozik, hanem a hetvenes évek avantgárd művészetére. Péntek, hat órától lehetett megtekinteni a február 2–16. között nyitva tartó, Galántai György rendezte kiállítást, amely a balatonboglári Kápolna-tárlatokon szereplő műveket, dokumentumokat, művészeti szamizdatokat mutatta be. Érdekes volt a nemrég még illegálisan terjesztett kiadványokat tárlókban, üveg alatt látni.

Barna Imre: Kanalak a raktárban


Primo Levi vegyészből lett író. Mindvégig megmaradt azonban eredeti szakmájánál is, mely annak idején, Auschwitzban az életét mentette meg: általa lett láger-„prominenssé”, tehát túlélővé egy lágerlaboratóriumban. Levi „civilsége” és tragikus halála megerősíteni látszik a művészet Auschwitz utáni lehetetlenségének tételét: 1987 tavaszán, azaz negyvenkét évvel a szabadulása után levetette magát torinói lakásának a negyedik emeletéről, írói mivolta, műveivel együtt, mégis cáfolata ennek a borús állításnak.

Modor Ádám, Moldován László: Könyvvel – könnyebb?


Már a kezdeteknél mutatkoztak problémák, hiszen nem volt 1 millió forintunk, hogy az alaptőkét befizessük, de 15-18 éves autóink révén és baráti kölcsönökkel végül sikerült a minimumösszeget befizetnünk. Bankkölcsönről természetesen nem is álmodhattunk.

Júniusban kiadtunk egy emlékkötetet Halottaink – 1956 címmel. Megjelenés után elvittük a nagy állami terjesztő cégekhez, hogy nevükhöz méltó módon végezzék a dolgukat, és árusítsák boltjaikban kiadványunkat.


Barna Imre: A törvény és a könyv

Zsoresz Medvegyev: A levelezés titkosságát a törvény garantálja


A 70-es évek első és utolsó magyar íróperének egykori vádlottjától tudható, mennyire sajnálta évekkel később, hogy a sokszorosított kézirat által elkövetett izgatás vádja ellen nem a vád elemi jogszerűségének kétségbe vonásával válaszolt, hanem azzal, hogy vitatta a sokszorosítás, illetve az izgatás fennállásának tényét. Akkori védekezése – párosulva a nemzetközi tiltakozással és a vádlók ügyetlenségével – végül is félsikert eredményezett: csak enyhe büntetést kapott, azt is felfüggesztve.

Juhász Gyula: A második világháború

(Winston S. Churchill)


Harmincöt évet kellett várni arra, hogy Churchill: A második világháború c. hatalmas munkájából készült válogatás magyarul megjelenjen. Igaz, már a hetvenes évek elején megjelent a Kossuth Könyvkiadó ún.

Perneczky Géza: Andy Warhol

retrospektív – visszatekintés a halálra?


Több mint húsz esztendeje, hogy Andy Warhol New York-i műtermében, amelyet akkor már az egész világ csak mint „Factoryt” emlegetett, megjelent Valerie Solanis, az a fiatal feminista hölgy, aki időnként Warhol filmjeiben mint statiszta szokott szerepelni, és pisztolyából lövéseket adott le a művészre. Warholt életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, ahol ugyan lassacskán felépült, de a közvélemény szemében soha többé nem számított egészséges és alkotóképes embernek.

Nagy András: Az eltűnt téridő nyomában

Galántai-revitalizációk


A magyar avantgárd mindent elveszített a konzervatív politikai hatalommal vívott harcában – fejtette ki 1982 legvégén Birkás Ákos festőművész az akkoriban megnyitott, nem hosszú életű „Rabinec” maszek galériában. A hatalom megfosztotta követelőző, kritikai és utópisztikus ellenségét a terétől és idejétől, nyilvánosságától, intézményes hatáslehetőségeitől.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon