Skip to main content

Messzelátó

Galántai Zoltán: Hányan vagyok?


„Ez az egyesegyedüli
égbolt; éppen ezért
ez az abszolút világ.
Nem létezik más világ.”
(Allen Ginsberg:



Metafizika. Eörsi István fordítása)

Univerzumok helyett könyvtárak

Jorge Luis Borges Bábeli könyvtár című novellájában olyan világot ír le, ahol hatszög alakú szobák vannak, és „[m]inden hatszög minden falának öt polc felel meg; minden polcon harminckét azonos nagyságú könyv, minden könyv négyszáztíz oldalas, minden oldalon negyven sor, minden sorban mintegy nyolcvan fekete betű...




Galántai Zoltán: Az Ádám köldökére hangolt világegyetem


„[Benjamin] Libet azt várta, hogy a mozgásra irányuló tudatos késztetés megelőzi a mozgással kapcsolatos területek aktivitását, ám épp az ellenkezőjére derült fény. A cselekvésre irányuló döntés majdnem egy másodperccel azután születik meg, hogy a mozgással kapcsolatos területek megkezdik a felkészülést a mozdulat megtételére.

Galántai Zoltán: Zongorahangolók világegyeteme


„Az ember sohasem fogja meghódítani a világűrt... Korunk sok tekintetben egyedülálló, olyan eseményekkel és jelenségekkel teli, amelyek sohasem fordultak elő azelőtt, és sohasem ismétlődhetnek meg ezután. Ezek megváltoztatták gondolkodásmódunkat, azt a hitet támasztva bennünk, hogy ami most igaz, mindig igaz lesz, csak talán még nagyobb méretekben. Miután leküzdöttük a távolságot ezen a bolygón, azt képzeljük, hogy ezt máshol is meg tudjuk tenni. Az igazság ettől nagyon messze van...”
(Arthur C.

Csordás Attila: Transzhumanisták


Képzeljük el, hogy a következő változások történnek velünk és a környező világban: nagyságrendekkel okosabbak vagyunk, mint mostani önmagunk, intellektuális képességeink meghaladják a ma ismert leggyorsabb szuperszámítógépét, több száz vagy ezer évig élünk egészségesen, öregedés nélkül, érzékszerveink felfogóképessége sokszorosan meghaladja a jelenlegit, halljuk az infra- és az ultrahangokat, szemünk felbontóképessége sokszorosa a maiénak.

Galántai Zoltán: Az űrkolóniáktól a szegénynegyedekig


„– Milyen kár – kiáltott fel Galilei –, hogy Newton nyolcvanmilliárd bolygója örökre elérhetetlen a számunkra!
– Igen – szólt Ivanov. – De azért ne felejtsd el, hogy az emberiség halhatatlan, és tizenkétezer év az emberiségnek semmiség. Ezért aztán, bár ezek a Napok és bolygóik nem is a mi örökségünk, általában mégis lehetnek majd az emberiség öröksége.”
(Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij:

Távol a Földtől)

Kína mint űrhatalom

Az amerikai Robert S.




Balázs László Kristóf: „Semmiben nem nyújt új vagy más leírást a térről és az időről”

E. Szabó Lászlóval a relativitáselméletről beszélgetett Balázs László Kristóf
E. Szabó László, fizikus, tudományfilozófus. Korábban a kvantumgravitáció területén folytatott kutatómunkát, majd a kvantummechanika fundamentális kérdéseivel és a fizika filozófiai problémáival kezdett foglalkozni. Jelenleg egyéves kutatóösztöndíjjal Hollandiában tartózkodik, ezért e-mail-váltásokkal „beszélgettünk”.


A laikus közönséget kifejezetten érdekli a relativitáselmélet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon