Skip to main content

Messzelátó

Galántai Zoltán: Hányan vagyok?


„Ez az egyesegyedüli
égbolt; éppen ezért
ez az abszolút világ.
Nem létezik más világ.”
(Allen Ginsberg:



Metafizika. Eörsi István fordítása)

Univerzumok helyett könyvtárak

Jorge Luis Borges Bábeli könyvtár című novellájában olyan világot ír le, ahol hatszög alakú szobák vannak, és „[m]inden hatszög minden falának öt polc felel meg; minden polcon harminckét azonos nagyságú könyv, minden könyv négyszáztíz oldalas, minden oldalon negyven sor, minden sorban mintegy nyolcvan fekete betű...




Galántai Zoltán: Az Ádám köldökére hangolt világegyetem


„[Benjamin] Libet azt várta, hogy a mozgásra irányuló tudatos késztetés megelőzi a mozgással kapcsolatos területek aktivitását, ám épp az ellenkezőjére derült fény. A cselekvésre irányuló döntés majdnem egy másodperccel azután születik meg, hogy a mozgással kapcsolatos területek megkezdik a felkészülést a mozdulat megtételére.

Galántai Zoltán: Zongorahangolók világegyeteme


„Az ember sohasem fogja meghódítani a világűrt... Korunk sok tekintetben egyedülálló, olyan eseményekkel és jelenségekkel teli, amelyek sohasem fordultak elő azelőtt, és sohasem ismétlődhetnek meg ezután. Ezek megváltoztatták gondolkodásmódunkat, azt a hitet támasztva bennünk, hogy ami most igaz, mindig igaz lesz, csak talán még nagyobb méretekben. Miután leküzdöttük a távolságot ezen a bolygón, azt képzeljük, hogy ezt máshol is meg tudjuk tenni. Az igazság ettől nagyon messze van...”
(Arthur C.

Csordás Attila: Transzhumanisták


Képzeljük el, hogy a következő változások történnek velünk és a környező világban: nagyságrendekkel okosabbak vagyunk, mint mostani önmagunk, intellektuális képességeink meghaladják a ma ismert leggyorsabb szuperszámítógépét, több száz vagy ezer évig élünk egészségesen, öregedés nélkül, érzékszerveink felfogóképessége sokszorosan meghaladja a jelenlegit, halljuk az infra- és az ultrahangokat, szemünk felbontóképessége sokszorosa a maiénak.

Galántai Zoltán: Az űrkolóniáktól a szegénynegyedekig


„– Milyen kár – kiáltott fel Galilei –, hogy Newton nyolcvanmilliárd bolygója örökre elérhetetlen a számunkra!
– Igen – szólt Ivanov. – De azért ne felejtsd el, hogy az emberiség halhatatlan, és tizenkétezer év az emberiségnek semmiség. Ezért aztán, bár ezek a Napok és bolygóik nem is a mi örökségünk, általában mégis lehetnek majd az emberiség öröksége.”
(Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij:

Távol a Földtől)

Kína mint űrhatalom

Az amerikai Robert S.




Balázs László Kristóf: „Semmiben nem nyújt új vagy más leírást a térről és az időről”

E. Szabó Lászlóval a relativitáselméletről beszélgetett Balázs László Kristóf
E. Szabó László, fizikus, tudományfilozófus. Korábban a kvantumgravitáció területén folytatott kutatómunkát, majd a kvantummechanika fundamentális kérdéseivel és a fizika filozófiai problémáival kezdett foglalkozni. Jelenleg egyéves kutatóösztöndíjjal Hollandiában tartózkodik, ezért e-mail-váltásokkal „beszélgettünk”.


A laikus közönséget kifejezetten érdekli a relativitáselmélet.

Blogok

Itt szart Petőfi Sándor

Révész Sándor blogja
Itt szart Petőfi Sándor

Ez a cím olyan bántó, mintha nem lenne természetes. Mintha nem lenne természetesebb, mint például az, hogy Itt írta Petőfi Sándor a János Vitézt. Mert hiszen az nem természetes, hogy valaki János Vitézt ír. De az természetes, hogy rendszeresen kibocsátja magából a salakanyagot. Mint mindenki. Mi valamennyien. A természetben nem írnak János Vitézt, viszont szarnak. De miért olyan kellemetlen ez a címbéli állítás, mint amilyen magától értetődő? Ennek a kérdésnek a nyomában a természethez való viszonyunk sajátosságához fogunk eljutni.

Tovább

E-kikötő

Végtörténet

Nagy Zsófia
Végtörténet

A Magyar Narancs címlapján 2015 nyarán újra láthattuk Kóka Jánost, az SZDSZ volt gazdasági miniszterét és elnökét, aki a NER hatodik évében arról nyilatkozott, hogy nagyon pozitívnak látja a Fidesz-kormány törekvéseit.1 Persze nem ez Kóka első címlapos interjúja a Narancsban.

Tovább

Beszélő a Facebookon