Skip to main content

Szemle

Radnóti Sándor: Nyomdász és publicista

Orosz Istvánról és A Westminster-modell című könyvéről (Katalizátor Iroda, Budapest, 1993)


Az illegális Beszélő egyik egykori szerzője (a sok közül) a legális Beszélőben, írhat a szamizdat-Beszélő egykori nyomdászának gyűjteményes kötetéről. Meg vagyok illetődve (s ezúton is elnézést kérek az általam nagyon becsült Hiány szerkesztőjétől: az ő felkérésüket kóros időhiány okából elhárítottam, a Beszélőnek nem beszélhettem vissza). Az, hogy Orosz István dunabogdányi házában állította elő 1981 és 1985 között a Beszélőt, nem puszta háttérinformáció A Westminster-modell című könyvhöz.

Mink András: A vitatott elévülés

Mink András


Elévülés visszamenőleg

A magyar igazságtételi vitáknak a kulcskérdése az volt, hogy meg lehet-e utólag változtatni az elévülés szabályait az érintettek hátrányára. Nem jelenti-e ez azt, hogy a cselekmény előre látható következményeit utólag megszigorítjuk?

Ehhez lényegében azt kell eldönteni, hogy az elévülés a büntetőjog szubsztantív része-e, vagy csak az eljárást érintő elem. A német jog a háború után az utóbbit fogadta el.




Orosz István: A dolgok neve

Ignotus Pál: Fogságban, 1949–1956, Cserépfalvi kiadó, 1993


Ha a dolgokat felszabadultan néven nevezhetjük – az jó. Jó, mert azt jelenti, hogy a dolgok egy adott értékvilágon belül létező konszenzus alapján egyértelműen azonosíthatóak. A dolgok néven nevezése teremtő aktus. Értéket, biztonságot, szolidaritást teremt. Konszenzusosan elfogadott, nyilvánosan kimondott név nélkül a dolgok létezésének státusa bizonytalan.

Mink András: Reakciósok és igazi reakciósok

Mink András
Albert O. Hirschman: A reakció retorikája (The rhetoric of reaction, 1991. Beltnat Press of Harward University Press)


Honi politikai életünkben meglehetős zűrzavar uralkodik a politikai fogalmak területén. Albert O. Hirschman, a neves amerikai társadalomkutató nemrégiben jelentetett meg egy könyvet, amelyben a modern kori konzervatív, vagy csúnyább szóval élve, reakciós politikai érvrendszerek alapvető vonásait és jellemzőit igyekszik összefoglalni.

Zolnay Tamás: Szétmorzsolt Amerika

Arthur Schlesinger Jr.: The Disuniting of America: Reflecions on a Multicultural Society (A. Knopf, New York, 1992)
Gondolatok a multikulturális társadalomról


Arthur Schlesinger Jr. történész, John F. Kennedy elnök tanácsadója volt. Ma Amerika egyik legtekintélyesebb liberális közírója. Új könyvében határozottan és erélyesen szembefordul azzal a divatos törekvéssel, amely a nyugati, angolszász hagyományokra alapozott amerikai társadalmat úgynevezett multikulturális társadalommá akarja átformálni.

Schlesinger szerint e törekvés élharcosainak a kezében a legfőbb fegyver a történelem újraírása.


Harmat Pál: A publicisztika éjjeli menedékhelye


Vajon melyik ennek a szinte egészében ellenszenves könyvnek – egészen pontosan: inkább csak füzetnek, brosúrának – a legvisszataszítóbb eszmefuttatása, bekezdése?

Talán az (Kedves Konrád György!), amelyikben 9,9 millió magyar nevében kivándorlásra buzdítja a magyar – még pontosabban: a magyartalan, a „liberalizmusnak nevezett kommunizmust” megtestesítő – zsidóság képviselőjeként megjelenített Konrád Györgyöt? Kilátásba helyezi, hogy Konrád esetleg, ha megembereli magát, újra magyar író lehet, mint azelőtt volt; ez persze nem lesz könnyű, hiszen „Ti.


Hegedűs B. András: Hogyan ne szerkesszünk kronológiát!


Életrajz és politikatörténet

A kötetet Dér Ferenc állította össze és szerkesztette (lektor, szerkesztő, szakértő neve nem szerepel –, így minden érdem és felelősség őrá hárul) nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a már rendelkezésre álló dokumentumokból olyan kézikönyv szülessen, amely – legalább a tényeket tekintve – eligazítást ad Nagy Imre sorsfordulatokban oly gazdag életében.


Révész Sándor: Fütty és frász

(Vitányi Iván: 5 meg 5 az 13, Gondolat, 1993)


Mintha a politikus szerző elrúgta volna magát jelenbéli politikai érdekeitől. Egy politikus szerző manapság ezt ritkán teszi meg. Vitányi Iván viszont, úgy tűnik, könnyen és felszabadultan. Az ő pozíciójában! Mert hiszen ő vezeti egy sikeresnek mutatkozó ellenzéki pártnak a többi jelentős ellenzéki párthoz legközelebb álló irányzatát, ennélfogva kulcsszerepe lehet néki a következő kormánykoalíció összeszervezésében.

Erdélyi Ágnes: Wittgenstein, a fordíthatatlan


Nehéz lett volna nemet mondani a felkérésre, hogy mutassam be az Atlantisz Kiadó Wittgenstein-kötetét. Elvégre mégiscsak századunk egyik legfontosabb filozófiai könyve – az Untersuchungen (vagy mások számára – ugyanilyen áhítattal kimondva – Investigations) – magyar kiadásáról van szó! Meg kell mondanom őszintén, hogy a magyar címhez nekem még hozzá kell szoknom, még nem tudom ugyanilyen áhítattal mondani, hogy „Vizsgálódások”. Minden elismerésem a kiadóé, hogy vállalkozott a könyv magyar kiadására.

Fehér Márta: Polányi, a pótolhatatlan


Mentegetőzéssel kell kezdenem: ezt a két kötetet a Polányi Társaság az 1891-ben született Polányi Mihály születésének 100 éves évfordulójára szerette volna megjelentetni, ám a feladat nehezebbnek bizonyult, mint ahogy elsőre hittük. Az Atlantisz Kiadó azonban így is nagy adósságot törlesztett, amikor a Polányi Társaság kezdeményezésére kiadta Polányi Mihály válogatott filozófiai írásait.

Polányi orvosnak tanult, orvosi diplomát szerzett. Fiziko-kémikusként vált híressé: a gázok abszorpciójára vonatkozó elmélete máig világhírű a fizikusok-kémikusok körében.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon