Skip to main content

(borz) [Bori Erzsébet]

(borz) [Bori Erzsébet]: Ugróiskola

(vagy Ipi-apacs egy, kettő, három…)


Akasszanak fel, ha értem! Nem Bertrand Blier munkáira gondolok, hanem magyarországi fogadtatására. A most 55 éves francia író-rendező – a neves színész, Bernard Blier fia – 1962 óta csinál filmeket, most tart a tizenharmadiknál. Közülük legalább négyet láthattunk – talán nem a legbotrányosabb, de jellegzetes, figyelemre méltó darabokat (Hidegtál, A mi történetünk, Túl szép hozzád, Kösz, megvagyok), és legkésőbb az utóbbi után fel kellett volna horkanniuk a magyar mozijáróknak (is). Fergeteges film, Blier pedig erős tehetség, a posztmodern mozi markáns képviselője.

(borz) [Bori Erzsébet]: Holmi 1994/6.

Folyóirat


Még a laptól megszokott magas – ami azt illeti, a legmagasabb – színvonalhoz képest is kiemelkedő a júniusi szám kritikai rovata.

(borz) [Bori Erzsébet]: Filmvilág, 1994, 7. szám

Folyóirat


Úgy adódott, hogy tavasszal a rajzfilm legnagyobb művészei adták egymás kezébe a kilincset Budapesten. Előbb Jan Svankmajer cseh animátor érkezett; három nap, három éjjel néztük munkáinak bőséges és reprezentatív válogatását. Kisvártatva megjött Jurij Norstein is Moszkvából; teljes életműve belefért egyetlen nagyfilm idejébe. Mondhatom, szemünk-szánk elállt attól, amit e vetítéseken láttunk. Ők alkatilag elég távol állnak egymástól; ha a betűk világában működnének, Norstein inkább költő, Svankmajer filozófus lenne.

(borz) [Bori Erzsébet]: Filmvilág ’94/6

Folyóirat


A hazai filmvilágban (és lapjában) most kétségkívül Tarr Béla Sátántangója a legfontosabb film. Ezzel kezdődik a júniusi szám, Margócsy István – kitől nemigen olvashattunk eddig mozikritikát – nem győzi halmozni a bámulat jelzőit: szenzációs, példátlan, kongeniális… Az. Ám az elemző főhajtás közben sem téveszti szem elől a mű vitatható megoldásait. Mi az, mi regény és film ennyire szoros kapcsolatában problematikus lehet? A szöveg, természetesen.

(borz) [Bori Erzsébet]: Néha a csajok is úgy vannak vele…

Film


Hogyan is? Rájuk jön valami, amitől sírni vagy nevetni kell, amitől ki- vagy beborulnak, elnehezülnek, vagy éppen könnyű lesz a szívük, és elemelkednek a földtől, persze csak egy picit, alig észrevehetően…

Tom Robbins lefordíthatatlan című hippiregénye 1976-ban jelent meg Amerikában, s hamarosan kultikus műtárgy lett belőle. Even Cowgirls Get the Blues: még a tehenészlányok is elanyátlanodnak néha, vagy valami ilyesmi. A blues még csak hagyján, de miféle szerzet az a cowgirl? Idegen a cowboyok között.


(borz) [Bori Erzsébet]: A magyar film tündöklése és nyomorúsága


A honi filmtermés éves mustrája akkor is ünnep és esemény, ha előtte, utána másról sem hallani, mint a magyar film válságáról. Vannak a bezzegkorszakok, így szokás emlegetni a háború előtti európai színvonalú filmipart, az ötvenes évek impozáns mutatóit a művek és a nézők számáról, a hatvanas évek világraszóló sikereit. Való igaz, a kilencvenes években semmi ilyesmivel nem dicsekedhetünk, a gyártás kaotikus állapotban van, a közönség siralmasan megfogyatkozott, a nemzetközi díjak gyérek és szerények lettek.

Maga a Filmszemle, ott és akkor, minden évben csalódás.


(borz) [Bori Erzsébet]: Holmi

1993. november és december
Folyóirat


Mindkét számban fejezet Kornis Mihály Napkönyvéből, majd a szerző bejelentése: így, a vége felé járva a regénynek, elköszön, hogy immár saját kedve, tempója szerint végezze be a művét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon