Centauri: Rondó

• Tovább

Centauri: Rondó

Lejla sem más persze. Frázis a szépségről, a kellemességről, a türelemről, a bőrről, hajról, testmelegről, kéjről, ezért nehéz vele szakítani. Egyfelől tökéletes, aligha találni kívánatosabb nőt, másfelől, ha jobban megvizsgálom, vonzó és felkorbácsoló tökélye alapvetően unalmas paneleknek köszönhető. Egészében minden klappol, és ez jó; ám ha izgalmas, különleges részleteket keresek benne, egyet sem találok.

• Tovább

Centauri: Rondó

A lány egyfelől nagyon is konkrét volt, még oly magasról is valóságosnak és megérinthetőnek látszott. Valóságosabbnak tűnt, mint bármi, ami körbevette. Másfelől viszont a letagadhatatlan és vonzó részletek összege olyasmit alkotott, ami nem tartozhat a valóságos, érinthető és szerethető dolgok vagy lények körébe. Hebridesben már az első másodperceket követően nehezen kezelhető, korábban soha nem érzett gyöngédség ébredt az ismeretlen lány iránt, ám ez a gyöngédség olyan izzást takart, amely alig különbözött a nyílt és zabolátlan mohóságtól.

• Tovább

Centauri: Rondó

Utolsó, alkonyi útját járta Svalbard, s ez nem volt már olyan kalandos és gótikus, mint az évtizedekkel korábbi utak; némi jóindulattal kaptatónak mondhatnánk, még inkább kopár lankának, ahol könnyen szaladhatna, akár a szél űzte ördögszekér, hisz nem állja útját semmi, mégis, minden korábbinál vesződségesebb szakasznak tűnt. Míg az ifjúkori utak mérföldben kifejezve is hosszúak s lenyűgözők voltak, ez már csak néhány méterre korlátozódott, nem nőtt túl a lakás határain.

• Tovább

Centauri: Herr Donau

Amint látni fogják, a Duna – bizonyos értelemben – százhetvenkét centi, és mindösszesen hetvennégy kiló, legalábbis ifjabb Gustermann báró Rudolf Portestein grófhoz 1899-ben írott, és a bécsújhelyi levéltárban őrzött, kissé ironizáló levele szerint:

• Tovább

Centauri: Hullócsillag

A dohányzás halált okozhat, ez van a cigis dobozon, és ha épp tudni akarod, egyik reggel, konkrétan tegnap, amikor ezt olvastam, így sóhajtottam: Még szerencse! Egyedül gunnyadtam a teraszon, nem a megfontolás vagy a színpadiasság szólt belőlem, mert nincs énbennem ilyesmi, hogy élni akarnék nagyon vagy kinyiffanni, nekem bőven elég, ha nyugton hagynak, ha nem zrikálnak, ha nem történik semmi, az a legjobb, komolyan. Szarom abba, hogy esetleg jobb lenne nem lenni, ilyeneken agyalni baromság, szerintem. Még hogy szerencse! Amikor a szerencsében sem hiszek, nincs akkora mázlim, hogy higgyek benne.

• Tovább

Centauri: Zambuk

Hát, ha tényleg kíváncsi vagy, elmondom, hogy augusztusra annyira tetű lett a helyzet, hogy a napokban már nem csináltam semmit, csak olvastam. Egész éjjel, megállás és evés nélkül, minden nap, csak hugyozni jártam az udvarra. Ez nem vicc! Nem azért, mert nem volt jobb dolgom, hanem mert a szitu most már katasztrofális.

• Tovább

Centauri: Péntek naplója

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább

Centauri: Orgonika

Adalbert nem szűkölködött képzelőerőben, de – mint Maria esete is mutatja – képzelőereje időnként magasabb minőségbe csapott át, s valóban átvitte a transzcendencia térfelére.

• Tovább

Centauri: Orgonika

Adalbert tanár úr Canossa-járása oltári kálváriává nőtte ki magát, míg azt próbálta elérni a várban, hogy a Szt. Sebestyén-templom száznegyvenöt éves, neobarokk orgonáján olyan újítást teszteljen, aminek semmi köze az egyházi vagy hitbeli dolgokhoz. Özséb tisztelendő atya, az esperes még a miséktől is féltette a hangszert, ugyanis hétévnyi hercehurca után, csak 1989-ben került sor arra, hogy a szekrény stabilizálása után a sípmű és a pozitív homlokzata visszakerüljön az orgonaház alsó részébe, ráadásul ez utóbbi számára teljesen új játszótraktúra készült, a főmű horganysípjait hetvenszázalékos ónötvözetből gyártott homlokzati sípokra cserélték, s néhányuk domborított díszítést is kapott. Nem csoda, ha a Szt. Annának fel­ajánlott, újjászentelt orgonát óvta a széltől is.

• Tovább