Skip to main content

Csaba László

Csaba László: Mit kap Magyarország?


Két vezérmotívuma volt az Európai Unióról szóló tájékoztató kampánynak: az alaptalan és a lényegtelen információk terjesztése. Az alaptalan híresztelések számtalan példája közül most egyet emelek ki: a napokban hallottam egy közszereplőtől, hogy évi másfél százalékkal fog Magyarország gazdasági növekedése gyorsulni az unióba való bekapcsolódáskor. Én egyetlen ilyen számítást sem ismerek. Az uniós országok közül egyiknek sem gyorsult ilyen mértékben a gazdasági növekedése a csatlakozás után. A spanyoloké egy kicsit le is lassult, a portugáloké 3%-os szinten maradt.

Csaba László: Szappanbuborék


A magyar gazdaság növekedése lelassult. A 2002 első felében elért alig háromszázalékos GDP-növekedés az 1997 második felében megindult gazdasági fellendülés leszálló ágát jelzi, miközben a kormányzat augusztusban közzétett középtávú tervében még mindig a korábbi gyors – öt százalékot megközelítő – fejlődés automatikus helyreállására számít, mi több, elosztási terveit is erre építi.

A növekedés lelassulásának világgazdasági és belső tényezői egyaránt vannak.


Csaba László: Az EU kapujában


Az EU-tagság a rendszerváltás óta a magyar kormányok kiemelt célja volt és maradt. Horn Gyula NATO-tagságot sürgető felvetését 1990 januárjában még a Németh-kormány külügyminisztereként tette meg, ami a geopolitikai korlátok leomlását jelezte. Antall József kormányának egyik első kezdeményezése az európai megállapodásnak is nevezett társulási egyezmény megkötése volt 1991 végén, még a maastrichti szerződést megelőzően. Ekkortájt a kilencvenes évek közepére várták a teljes jogú EU-tagságot, és később időnként úgy tűnt, hogy az unió „mindig” épp ötévnyire van tőlünk.

Csaba László: Uniós érettség, uniós éretlenség


Noha a használatos közgazdasági enciklopédiákban hiába keresnénk e cikk központi kategóriáját, az uniós érettséget, az mégsem egyénieskedően önkényes fogalomalkotás terméke. Az EU Koppenhágában, a társulási szerződések megkötésétől a tagfelvételig vezető komplex folyamat (részletesen: Mayhew, 1998) egyik döntő állomásán, ebben a fogalomban igyekezte megragadni annak kritériumait, hogy mely átalakuló országokat milyen föltételek mellett hajlandó tagjai sorába fogadni. Ezért az „uniós érettség” olyan operatív politikai és stratégiai koncepció, amely teljesítményszintet és minőséget jelent.

Csaba László: Az átmenet és az EU között

Magyarország az ezredfordulón


Egy évtizeddel az első szabad választás után ellenállhatatlanul tolul fel a kérdés: mit tanultunk ebből az évtizedből? Mit látunk ma másképp, mint egy évtizede, mint más elemzők (Antal, 2000), vagy mint a nemzetközi szervezetek, így az OECD, az EU, az IMF és a hitelminősítők? Az egy évtizeddel ezelőtti helyzettől eltérően ma hozzáférhetővé váltak és megbízhatónak tekinthetők a nemzetgazdaság helyzetét leíró információk, sőt a publikációs verseny miatt gyakoriak a nemzetközi egybevetések is (a komolyan vehetőek is).

Csaba László: Hogyan maradjunk ki az Európai Unióból?


Az elmúlt másfél-két esztendőben egyre gyakrabban hallottuk brüsszeli és hazai illetékesektől, hogy az unió bővítése eldöntött kérdés, vita már csak a részletekről folyik. Csakhogy az ördög a részletekben lakozik. Azt is sokszor hallhattuk, hogy egyfelől az unió keleti bővítésének nincs alternatívája, másfelől Magyarországnak sincs más választása, mint az EU-tagság. Ámde alternatíva mindig van, ahogy ezt az enyhülési politika esetétől a Horn-kormány esetéig megtapasztalhattuk. Az EU-tagságnak is volt már több alkalommal is alternatívája.

Csaba László: Előre – a múltba?

Oroszország a Jelcin utáni világban


Oroszországban megbukott a monetarizmus, a neoliberalizmus és az egész demokratikus kísérlet. A kommunisták csak a nép mindennapos tapasztalatát visszhangozzák. A protekcionizmus, a termelők védelme, az állam aktív szerepvállalása elemi követelmény, amiben senki sem kételkedik.

Csaba László: A rendszerváltó gazdaságpolitika egy évtizede


Immár egy évtizede annak, hogy a geopolitikai korlátok lazulását és a szovjet Titanic föltartóztathatatlan süllyedését érzékelő magyar gazdaságvezetés a szocialista modell megjavítását, majd piaci elemekkel történő feljavítását célzó kísérletek helyett a valódi, jelző nélküli piacgazdaság gondolata mellett köteleződött el. Az első kétnapos reformbizottsági megbeszélésre 1988 februárjában került sor a Pénzügyminisztérium pünkösdfürdői üdülőjében, ahol a politikai korlátok hollétére vonatkozó kérdésre a válasz az volt: az állambiztonságiak semlegességét Németh Miklós KB-titkár garantálja.

Csaba László: Rendszerváltás után, másnaposan


Ha egy esztendeje még csak éles szemű elemzők beszéltek a rendszerváltás végéről, mára ez a – kissé másnaposságot idéző – érzés általánossá vált Közép-Európa társadalmaiban. Nincs ebben semmi győzelemittas mámor. Ellenkezőleg, a kezdeti időszak lelkesedése, üdesége a múlté, ma a tettvágy és a világos elképzelések krónikus hiánya üli meg a közhangulatot. Az alapfeladatokat – a „kapitalizmus alapjainak lerakását” – több helyütt épp az utódpártok országlása alatt oldották meg, a stabilizálás, a liberalizálás és a magánosítás hármasa kipipálhatóvá vált.

Csaba László: A gazdaság fekete doboza


Ahogy közeledik az új választások időpontja, a közszereplők megnyilvánulásait egyre erőteljesebben hatja át a korán megindult kampányolás. Az első két szabad választás slágertémái jellemzően kívül estek a gazdaság száraz kérdésein, ma viszont jól látható a gazdasági kérdések előtérbe tolulása. Nem pusztán a közkeletűen stratégiainak vélt területek nagyprivatizálása körüli – jórészt elkerülhetetlen – érdeksérelmek és jövedelemelosztási konfliktusok miatt van ez így.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon