Az első nekifutásra kötött alku szerint Norodom Szihanuk herceg, a sokat szenvedett ország egykori államfője, az ellenzék jelenlegi vezéralakja Hun Sennel együtt tagja lesz az ENSZ béketerve alapján tavaly létrehozott Kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanácsnak. Mégpedig Szihanuk lesz első, Hun Sen pedig a második számú vezető.
Jó egy hónappal ezelőtt még Mengisztu deklarálta a többpártrendszer bevezetését, s a politikai liberalizálás már a múlt évben kezdetét vette – lekerült a napirendről a marxista ideológia vezető szerepének emlegetése.
A hatalmon lévő, de egyre „halkabban” marxista MPLA és az (eddig) ellene harcoló UNITA mozgalma a hírek szerint a közeljövőben végleg beszünteti másfél évtizedes harcát. A napokban született előzetes megállapodás szervesen illeszkedik a „fekete kontinens” egészén végbemenő változásokba.
Phenjan a Nagy Vezér 79. születésnapjára készül. Észak-Koreában még mindig Kim Ir Szent dicsőítő ódát zengenek, látszólag mit sem törődve azzal, hogy a külföld már szóba állni se nagyon akar velük. A hírek szerint Tokió után maga Gorbacsov is inkább Szöulba utazik. (Az utolsó „komoly” magyar phenjani politikus vendég Czinege Lajos volt, Horn után Jeszenszky is a Délt választotta.)
Az idén ugyan még gazdag ünnepi kínálat várja a Kim-hódolókat, ám közben egyre gyakrabban jelennek meg az észak-koreai lapok a Vezér öles fényképe nélkül.
Csak januárban több mint 20 ellenzéki állt a bírák előtt izgatás, felforgatás, ellenforradalmi szervezkedés s más „vétkekért”. Vang Tan, az ismert diákvezér a napokban első fokon négy évet kapott. Vele együtt ítélték el – hét évre – a külföldön is jól ismert, 46 éves Zsen Van-tinget. Az ítéletekről beszámolva az Új Kína Hírügynökség megemlíti, hogy sok ellenzéki „igen enyhe” ítéletet kapott.
A Tienanmen tér a több mint 20 városban kirobbant, rendszerváltást követelő, nagy tömegeket mozgató tüntetések szimbóluma lett.
„Harc” a szigetekért
Moszkva a szigetországnál jobb partnert nem találhat ahhoz, hogy felébressze „Csipkerózsika-álmából” Szibériát, Szahalint és Kamcsatkát. Tokióban nem titkolják: készek az ilyen együttműködésre, de nem tekintik kegynek, hogy a japán beruházókat beengedjék szovjet területekre. Japán elsősorban politikai gesztust vár Moszkvától cserében. Vagyis a Szovjetuniónak vissza kell adnia a Kurili-szigeteket, azt a négy csendes-óceáni szigetet, amelyet a Vörös Hadsereg a II.
„A találkozókat folytatni kell, hogy elegendő hőt gerjesszünk a bizalmatlanság vastag jégpáncéljának felolvasztásához” – vélekedett a déli kormányfő, Kang Jung Hun, ám északi partnere – ha nem is jeges, de hűvös – kitérő választ adott: országa a „dzsucse” eszméjétől vezérelve továbbra is a szocialista fejlődés útján halad.
Sokan voltak. Csak találgatni lehet a Moszkva legkülönbözőbb pontjáról zászlók, plakátok és transzparensek tízezrei alatt indulók számát. A szovjet tv ötvenezret mondott, a szervezők négyszázezerről beszéltek. Valószínűleg az utóbbiak jártak közelebb az igazsághoz. Több százezer munkás, értelmiségi, katona; őszülő halántékú; tisztes megjelenésű és Jeanst viselő ifjú tüntetett a „demokratikus Oroszországért”, hangoztatva, hogy elege van az egy-párti vezetésből, a Rizskov-kormányból, a KGB-ből, a szakszervezetekből.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét