Skip to main content

Kun Miklós

Kun Miklós: A két élőhalott: Andropov és Csernyenko


Ha Sztálint leszámítjuk, Andropov volt jelenkori történelmünk legszörnyűbb alakja. Azon lehet vitatkozni, hogy ki volt a nagyobb sztálinista: Szuszlov, Molotov vagy ő. De tény, hogy amikor Andropov pártfőtitkár lett, egyetlen eszme mozgatta: hogy véghezvigye „a társadalom megtisztítását”, hallottam többször is Alekszandr Jakovlevtől, a peresztrojka ideológusától. Ő igazán közelről ismerte a politikust, hiszen évekig dolgozott tanácsadóként és alkalmi beszédíróként a szikár, magas, hüllőarcú politikus keze alatt.

Kun Miklós: Alekszandr Majorov tábornok


Az ősz szakállú, kitüntetésekkel teleaggatott szovjet uniformisát ma is büszkén viselő hadseregtábornok hetvenedik életévén túl váratlanul memoárírásra adta a fejét: „a dicső múltba” menekült. Az utóbbi esztendőkben egymás után napvilágot látó írásaiban büszkén felidézi azt a korszakot, amikor a szovjet birodalom határai egyre kijjebb tolódtak, amíg Jaltát és Potsdamot követően meg nem állapodtak.

Arról viszont Majorov nem szívesen ír, hogy a Kreml mindenkori gazdái általában a mégoly komoly geopolitikai térnyerést is kevesellték.


Kun Miklós: Telefon a mauzóleumból

A prágai szovjet nagykövettel, Sztyepan Cservonyenkóval Kun Miklós beszélget


A beszélgetésünk idején 74 éves Sztyepan Cservonyenko neve akkor került először a világsajtó címoldalaira, amikor Prága főterére begördült az első szovjet tank. Néhány évvel korábban a diplomata még szürke főállású pártmunkás volt Ukrajnában, ahol a helyi központi bizottság ideológiai titkári posztjáig vitte.

Kun Miklós: Egy hónappal a fegyveres beavatkozás előtt


VASIL BILAK AZ ÁGCSERNYŐI TALÁLKOZÓRÓL 

Ma is komolyan úgy gondolja, hogy ha Dubcek és hívei betartják mindazt, amit Ágcsernyőn ígértek Brezsnyevéknek, akkor Csehszlovákia lakossága megbékél a helyzettel?

Az a véleményem, hogy az ágcsernyői találkozó a két ország pártvezetése között valóban fordulópont lehetett volna abban a válságos helyzetben. Svoboda elnök is örömmel beszélt erről. Maga a találkozó egyébként a szovjet pártvezetés és a CSKP központi bizottsága elnöksége szintjén zajlott. Márpedig a történelemben ez volt az első ilyen eset.




Kun Miklós: Az idő vasfoga


1966-ban jelent meg a tízkötetes szovjet Világtörténet magyar kiadásának utolsó kötete. Történelem–orosz szakos hallgató voltam akkoriban. Így el lehet képzelni, milyen örömmel hallottam a hírt, hogy valaki eladásra kínálja a vaskos fóliánsokat, méghozzá egészen elfogadható áron. Majd jött a feketeleves.

Kun Miklós: „Javaslom, hogy Selepint válasszuk meg a KGB elnökének”

Alekszandr Selepinnel Kun Miklós beszélgetett


Az 1918-ban Voronyezsben született és 1994-ben Moszkvában elhunyt Alekszandr Selepin életrajza nagyon jellegzetes. Apja a helyi vasútállomáson tisztviselősködött, és a posványos közegből kitörni vágyó gyermek már iskolás korában, nyaranta biflázta az egyetemi felvételi anyagát. Pályájának fontos mérföldköve lett a moszkvai elitértelmiség-képző, a híres IFLI, a Történeti, Filozófiai és Irodalmi Főiskola, amelyet nappali tagozaton kezdett el, de 1941-ben levelező hallgatóként fejezett be.

Kun Miklós: „Deportálni kell őket!”

És mindez már megtörtént egyszer…


1942 nyarán Joszif Sztálin az Észak-Kaukázusba küldte Nyikolaj Bajbakovot. A politikusnak bármilyen áron meg kellett akadályoznia, hogy az előrenyomuló német hadvezetés kezébe jussanak a térség olajkútjai és finomítói. „Ha csak egyetlen tonna olaj a németek kezébe kerül, főbe lövetem magát.

Kun Miklós: Az orosz vörösbarnák faltörő kosa


Az orosz cárok közül utoljára I. Pál, a „megkésett uralkodó” aggódott amiatt, hogy az orosz birodalom terjeszkedése magában hordozza a bomlás elemeit. Félelménél azonban erősebb volt benne a szerzés vágya: miután Londonnal dacolva szövetséget kötött Bonaparte első konzullal, kozákokat, gyalogságot, sőt könnyűtüzérséget indított útnak, hogy Közép-Ázsia kánságait és emirátusait leigázva az angolokat kiverjék Indiából.

Kun Miklós: Az orosz parlament tündöklése és bukása


Az 1917. októberi bolsevik hatalomátvétel után, az első hetekben az oroszországi lapokban még gyakran felbukkant egy nagybetűs szalagcím: Rövidesen megkezdi munkáját az Alkotmányozó Nemzetgyűlés! A kormány – a Népbiztosok Tanácsa – említésekor az újságírók többnyire nem mulasztották el odabiggyeszteni az „ideiglenes” jelzőt. A végleges kormánylistát ugyanis az Alkotmányozó Nemzetgyűlés küldötteinek kellett volna jóváhagyniuk.

Kun Miklós: Mit ér a tudomány, ha kremlinológia?


Micsoda hitetlen Tamásokból áll a több ezer fős nemzetközi kremlinológustársadalom! Nemrég még azok a tudósok, akik főállásban tanulmányozták a volt Szovjetunió múltját és jelenkori történetét, világnézeti alapállásuktól függetlenül tiltakoztak annak a gondolatára is, hogy ez a stabilnak, sőt rendíthetetlennek tűnő rendszer, amelyet mindmáig szovjetnek hívnak – noha ez az eredetileg alulról építkező intézmény már a polgárháború kezdetén elsorvadt –, hosszú távon nem életképes.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon