A NAFTA-vita az Egyesült Államokban
Mire a Beszélőnek ez a száma az utcára kerül, eldől, hogy az amerikai képviselőház jóváhagyja-e a NAFTA-t, a Mexikóval és Kanadával megkötendő Észak-amerikai Kereskedelmi Egyezményt. Ha nem; ez nemcsak Clinton elnök számára lenne nehezen kiheverhető belpolitikai kudarc, aki mindent latba vetve állt ki az egyezmény mellett.
Boldogtalan az az ország, amely Nobel-békedíjat nyer – állítja fel a tételt a londoni Times Nelson Mandela és F. W. De Klerk kitüntetését kommentálva. A díj ugyanis általában annak a jele, hogy a kitüntetett hazájában sajnálatos módon nincs béke. Ennél is rosszabb, hogy a díj jó néhány alkalommal az erőszak újbóli fellángolásának előhírnöke volt – indokolja a lap a provokatív állítást.
Bizony ez Dél-Afrikában is megtörténhet.
Clinton nagy tervei
A nyári szabadságról Washingtonba visszatért Clinton elnök pár nap eltéréssel két nagy fába is belevágta a fejszéjét. Múlt kedden Gore alelnöknek „A kormányzás újrafeltalálása” hangzatos címet viselő bürokráciaellenes kezdeményezését támogatta meg látványosan egy Fehér Házban tartott ceremónián.
A baloldal visszavág
Két hónappal az SPD pártkongresszusa előtt még mindig nem zárult le az a vita, amely Németország világpolitikai felelősségvállalásának mértékéről a párton belül folyik.
Igazhitűek és gyaur kutyák
Sok okos érv szól amellett, hogy a Nyugat ismerje el a boszniai harcmezőkön teremtett tényeket, ne próbáljon a muzulmánok védelmezőjeként fellépni, hanem inkább szorítsa rá őket az elkerülhetetlen elfogadására.
Clinton győzelme a költségvetési csatában
A csata maratoni volt, a győzelem – noha Clinton eddigi legnagyobb eredménye – könnyen bizonyulhat pirruszinak. Mind a Képviselőház, mind a Szenátus a lehető legkisebb többséggel fogadta el az elnök költségvetési javaslatát.
A feszültség stratégiája
A terroristák köztudomásúlag az állam – a fennálló rend – ellenségei, akik azért követnek el szörnyű bűncselekményeket, hogy destabilizáljanak egy számukra gyűlöletes politikai rendszert. De lehet, hogy az olasz terroristákat más fából faragták. Lehet, hogy a római és milánói robbantgatók nem destabilizálni akarják a botrányoktól megrendült, a szavazók által elutasított olasz politikai rendszert, hanem éppen ellenkezőleg: stabilizálni akarják azt.
Major és az euroszkeptikusok
Drámai, ám egyúttal bohózati elemekben is bővelkedő hetet tudhat maga mögött a brit parlament. Mint már annyiszor, a maastrichti szerződésről volt szó, csakhogy a játék ezúttal Major miniszterelnök politikai jövőjére ment.
Major és a tory frakció többsége Európa-párti, de nem kívánja ratifikálni a maastrichti szerződés szociális chartáját, amely a brit szigeteken szokásos munkavállalói jogoknál átfogóbbakat kodifikál. Az ellenzék azt követeli, hogy a szerződést szociális chartástul ratifikálják.
Ha mindaz, ami a múlt héten az orosz politikában történt, egy közép-amerikai banánköztársaságban történt volna, jót nevethetnénk. De Oroszország még mindig a világ második legerősebb katonai hatalma.
Miután Jelcin szabadságra ment, a jó ok nélkül gyakran orosz parlamentnek becézett, demokratikusan nem legitimált Legfelsőbb Tanács néhány napon belül egy sor olyan határozatot hozott, amelyek célja a jelcini gazdasági reformpolitika aláásása.
Hét állandó tagja lesz a Biztonsági Tanácsnak?
Madelaine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a múlt kedden bejelentette, hogy kormánya a hónap végéig részletes javaslattal fog előállni a Biztonsági Tanács állandó tagjainak Németországgal és Japánnal való kibővítéséről. A Biztonsági Tanács kibővítését Clinton már választási hadjárata során is gyakran emlegette.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 11 hét
9 év 36 hét
9 év 40 hét
9 év 40 hét
9 év 41 hét
9 év 42 hét
9 év 42 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét