Skip to main content

Szikinger István

Szikinger István: A demokratikus jogállam védelme


Ki fenyegeti a demokratikus jogállamot?

Nem a Magyar Jövő Csoport fenyegeti a demokratikus jogállamot, hanem azok a megnyilvánulások, amelyek a hungaristák rendezvényének megakadályozását szorgalmazzák. A nemzetbiztonsági kabinet például máig nem cáfolt módon kifejezésre juttatta abbeli szándékát, hogy az október közepére tervezett gyűlést minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni. Salgó László még hivatalban lévő országos rendőrfőkapitány arról beszélt, hogy a rendőrség kőkeményen fog fellépni, a törvényes lehetőségeken belül elmegy egészen a határokig.


Szikinger István: Ügyészségünk: a nagy túlélő


Kevés szervezetnek sikerült olyan ügyesen, olyan sértetlenül átvészelnie a rendszerváltást, mint az ügyészségnek. Ez persze önmagában nem minősít, hiszen a szocialista államszervezet, a tágabb értelemben vett proletárdiktatúra egészén belül is voltak olyan intézmények, amelyek nem elsősorban az elnyomást, de semmi esetre sem az önkényt szolgálták.

Nem önmagában attól rossz a mostani struktúra és jogi szabályozás, hogy a múltból örököltük.


Szikinger István: 8. Esküdtszék. Képviselet egyenlőség alapján

„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


Az 1848. márciusi követelések sorában fontos alkotmányos elvet fejezett ki a 8. pont, amely a korábbi igazságszolgáltatási rendszer felszámolását és a polgári egyenlőségen alapuló bíráskodás bevezetését célozta meg. Az úriszék eltörlése és az esküdtszék intézményének törvénybe iktatása révén a forradalom hatalmas lépéseket tett ennek a történelmi változásnak a véghezvitelében.

Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, a márciusi gondolatok és törekvések mégsem helyezhetők egyszerűen a történelem lomtárába.


Szikinger István:


Súlyos válságban van a magyar rendőrség és az egész rendvédelem. A gondok nem most kezdődtek, Finszter Géza például már 1990-ben ugyanerre a megállapításra jutott (A magyar rendőrség válsága. Belügyi Szemle, 1990/6., 3–13. o.). Időközben sok víz lefolyt a Dunán, a közbiztonság védelmének rendszerében azonban szinte semmi nem változott. Ha mégis, akkor inkább visszafelé.

Szikinger István: Korrupt rendőrök: rothadt almák a hordóban?


Nem nagy ügy, ráadásul jóval a rendszerváltás előtt történt. Idézünk persze mindjárt újabbakat is, igaz, manapság, mint látni fogjuk, már inkább készpénzre hajtanak a közbiztonság egyes eltévelyedett őrei. Kényes téma ez, felelőtlen vádaskodásoknak nincs helye. Ezért az alábbiakban kizárólag a bírósági gyakorlatból közzétett konkrét eseteket említek (a vázlatos, kis hazai „korrupciótipológiát” lásd a keretben), a Bírósági Határozatok című kiadványban publikált szövegen csak apróbb, az érthetőséget szolgáló javításokat téve.

Szikinger István:


A rendőrség Magyarországon a rendszerváltás óta először oszlatott fel tüntetést 1997. november 3-án. A fellépés az eddig nyilvánosságra került információk szerint teljes mértékben törvényes és szakszerű volt (feltéve, ha elfogadjuk, hogy a tüntetés jogellenes volt).

Nem tartozik viszont a feloszlatáshoz a rendőrt gépkocsijával állítólag elsodró idős ember megbilincselése és a feltételezett provokátor esetleges bántalmazása, amely ügyekben a hatóság valóban nem jogszerűen járt el.


Szikinger István: Törvényes jogsértés?

Nemzetbiztonsági szolgálatok a jogállamban


Meglepetéssel tapasztaltam a legutóbb a Friedrich Naumann Alapítvány konferenciáján,[1] mennyire magától értetődőnek tartják néhányan, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok minden alapjogot korlátozhatnak, ha szükségesnek látják. A magyar alkotmány és az annak elveit értelmező és kibontó Alkotmánybíróság szigorú követelményeket állít az alapjogok korlátozása elé. Elvárás mindenekelőtt, hogy a korlátozás kellő súlyú érdek érvényesítése érdekében történjék.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon