Skip to main content

Tamás Gáspár Miklós

Tamás Gáspár Miklós: Kilátás az Országházból


Kedden reggel elkísértek V. kerületi választóim a Spartacus presszóból a Kossuth térig. Sok volt közöttük az új barát, és szívemet összeszorította az egyik házilagos transzparens:

„Szeretünk, Gazsi!” Fognak-e vajon szeretni azután is, hogy beszélek a parlamentben, hiszen tudom, hogy majd patikamérlegre teszik minden szavam. Minden lépésnél emlékek rohantak meg. Hiszen ott laktam évekig a presszóval szemben, a Hold utca és a Báthory utca sarkán, lakásomból indult el jó néhány tüntetés, a ház előtt csavarták ki Haraszti Miklós és az én kezemből 1987.


Tamás Gáspár Miklós: Szent Isten, Béla, a kommunisták ki akarnak lépni a saját kormányukból!


„Az MSZP kilép a kormányból, ha folytatódik a fenyegetőzés” – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek az eddig szelídnek és „progresszív”-nek ismert Vitányi Iván, az államszocialista párt elnökségének (egyetlen ismert értelmiségi) tagja.

Mintha egy futballkapus azt mondaná: „Le fogok vonulni a pályáról, ha továbbra is kapura lőnek!”

Fábry Béla, egy másik elnökségi államszocialista pedig azt mondta, hogy meg kell vizsgálni, vajon nem szolgált-e nemzetbiztonsági érdeket a lehallgatás.




Tamás Gáspár Miklós: Roosevelt tér, Eötvös József szobra


Tamás Gáspár Miklós (Szabad Demokraták Szövetsége):

Honfitársak! Barátaim! Magyarok!      

Egy esztendővel ezelőtt úgy ünnepeltük március 15-ét, hogy közben 8 ellenzéki barátunk rendőri őrizetben várta a tüntetés kimenetelét. Ők voltak a rendszer túszai.[SZJ] De a gumibotozás tavaly már elmaradt.




Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól


Világtörténelmi mértékkel mérve Kelet-Európa egyetlen eredeti politikai találmánnyal dicsekedhet. Ez a bolsevizmus. Tudjuk, még oroszok is mondják róla, hogy import – de hát mi mindenről azt szoktuk mondani, hogy idegen, amit nem szeretünk. Holott az igazság az, hogy amit a legkevésbé szeretünk – hiszen a pokoli fasiszta epizódról nincsenek heves érzéseink, még a lengyeleknek is alig –, az történetesen a legsajátabb szellemi tulajdonunk. Az, hogy importáltnak, idegennek tekintjük, az csak a szokásos hárítás, a szellemi – nem erkölcsi – felelősségvállalástól való ismerős vonakodás.

Tamás Gáspár Miklós: Erdélyi múlt, román jelen, magyar jövő


Kedves Barátaim!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Gondolom, megértik, hogy erdélyi írástudó életében ez a mostani nem akármilyen pillanat. Egész tudatos életemben vágytam arra, hogy szűkebb hazámról alkotott eszméimet a magyar közvélemény képviselői elé tárhassam. Ez az alkalom ma elérkezett. Kérem, engedjék meg, hogy kurtára fogott élőbeszédként pár személyes szót mondhassak.

A szenvedés, az áldozatvállalás, a tanúságtétel sajnos nem biztosítéka az igazságnak. Ködös elmével és tisztátalan szívvel is átélhet valaki eseményeket.





Tamás Gáspár Miklós: Útban Bangkok felé


Vásárhelyi Miklósnak[SZJ]


„…Mindenki, kit előítéletek meg nem vakítanak – írja báró Eötvös az Uralkodó eszmékben

  • Tovább
  • Tamás Gáspár Miklós: A bozgor megszólal


    Talán nem mindenki tudja, hogy a „bozgor” a magyarok román csúfneve. Úgy hallottam, szláv szó eredetileg, hazátlant, jöttmentet, sehonnait jelent. Amíg Erdélyben éltem, nekem nem sokszor mondták, nem voltam hozzá elég szegény és elesett, azonfölül meg Kolozsvárott fiatalabb koromban magyar volt a többség. De azért épp elégszer ütötte meg a fülemet. Kihangzott beszélgetésekből, pedig fojtottabban ejtették, mint a többit. Akkor még. Az elemiben, most jut csak eszembe, egyszer verekednem is kellett miatta. Ostoba, kínos emlék.

    Tamás Gáspár Miklós: Szovjet marxizmus és nacionalizmus


    Amint erről már szó esett véleményünk szerint a nemzetállam a modern uralom reprezentatív formája. A nemzetállam legerősebb és legfejlettebb alakzataival pedig a kommunista rendszerekben találkozunk. Azért nevezzük őket a legfejlettebbnek, mert bizonyos értelemben a legtisztábban képviselik a nemzetállam lényegét: egy adott terület és egy adott népesség fölött abszolút, senki mással meg nem osztott hatalmat. Ami itt bennünket esszénk természetéből kifolyólag a leginkább érdekel, az természetesen az ideológia, amelyre a kommunista államok támaszkodnak.

    Tamás Gáspár Miklós: A nemzeti függetlenség eszméje és a kisebbségi probléma

    (Elvont vizsgálódás)


    Mészöly Miklósnak barátsággal, ellenkezéssel

    Nemzeti függetlenségről akkor lehet szó, ha vannak nemzetállamok. A nemzetállam akkor felel meg történelmileg kialakult fogalmának, ha a nemzet – az államnemzet – azoknak a nőknek és férfiaknak az összessége, akik az illető állam hatalma alatt állnak. Világos, hogy ez a meghatározás körben forgó. A hibás körből úgy lehet kijutni, hogy a nemzetállam szuverenitásának igazolása végett a nemzetnek mint államalkotó entitásnak a leírását újabb jegyekkel bővítjük ki.


    Tamás Gáspár Miklós: Amiért mégis


    Az alkalmat csak azzal becsülhetem meg, ha olyasmiről írok, amit lényegesnek tartok. De erről csak töredéket tudok írni, sajnos.

    I.

    Lev Tolsztoj mondja: „Valamennyien megszoktuk a gondolatot, hogy az erkölcsi tanítás a legbanálisabb és legunalmasabb dolog, amiben nem lehet semmi új és érdekes; pedig az egész emberi életnek... az oly bonyolult és az erkölcsiségtől függetlennek tűnő változatos tevékenységével nincs más célja, mint az erkölcsi igazság egyre teljesebb megvilágítása, hangoztatása, leegyszerűsítése és közérthetővé tétele.




    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon