Skip to main content

Tamás Gáspár Miklós

Tamás Gáspár Miklós: Előfizetési fölhívás


1995 októberében harmadszor indul el a Beszélő. Hivatásáról ennyit mondhatunk:

„E hasábok az értelem kimunkálására hivatottak. Nyitva állanak a fiataloknak, egy új nemzedéknek. Hogy keressék rajtuk hagyomány és haladás, munkálkodás és gondolkodás összhangját. Hogy összefoglalják tanulságait a múltnak, kritikáját a jelennek, terveiket a jövőnek. Apáik két háborúban először egy értelmetlen, másodszor egy becstelen üggyel buktatták el hazájukat. Az apák számára a nemzet ennyi volt: közös panasz a múltról, közös ábránd a jövőről.


Tamás Gáspár Miklós: A Nagy Imre-ügy


A köztársasági elnök június 16-ai nyilatkozata elkerülhetetlenné teszi azt, hogy a magyar demokrácia fogyatkozó számú hívei elgondolkozzanak olyasmin, amin nem szeretnek. A félrecsúszott igazságtételi kísérletek kudarca, a gazdasági bohózattá züllött kárpótlás, a „Iustitia-terv”-től kiváltott általános fölháborodás, no meg az 1994-i választások eredménye lezárni látszott egy tisztességesen még el sem kezdett vitát a múltról és a felelősségről.

Az utódállami exkommunista utódpártok győzelmei (beleértve Iliescu, Meciar, Tudjman stb.


Tamás Gáspár Miklós: A tisztességtudó konyhalány


A magyar újságok és rádióállomások beszámoltak róla, hogy a boszniai béketeremtésben segédkező amerikai katonák taszári támaszpontján amerikai géhások szexuálisan zaklattak két magyar polgári alkalmazottat; ez utóbbiak panaszt tettek.

Tamás Gáspár Miklós: Szív és állam, szkepszis és lázadás, nagyság és félelem


Une chose bien nécessaire pour bien soutenir sa réputation, c’est de bien connaître le génie de son
siècle; il y a en des fautes faits par d’illustres personnages qui faisaient bien voir qu’ils ne savaient
avec quels hommes ils vivaient et qu’ ils ignoraient les Francais comme les Japonais.
Montesquieu: De la considération et de la reputation, 1725

Valamely államrend értékét úgy is megítélhetjük, hogy megvizsgáljuk: mekkora szeretetet vált ki a honpolgárokból.





Tamás Gáspár Miklós: Iránymutató elvi vezércikk,

amely tiszta helyzetet teremt, és kijelöli a cselekvés irányát


Torgyán képviselő, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke és parlamenti frakcióvezetője odanyilatkozott az Országházban, hogy „a kormányzat március 15-e alkalmából Kossuth-díjjal jutalmazott két, mondhatni mesterien magyar- és vallásgyalázó írót, Esterházy Pétert és Petri Györgyöt”. Majd Magyar Bálint művelődési miniszterhez: „A két említett magyar állampolgár kitüntetése azt jelenti-e, hogy a művelődési kormányzat a jövőben hivatalos rangra emeli és követendő példaként állítja a magyarság elé vallásának és nemzetének ocsmány, mosdatlan gyalázását?

Tamás Gáspár Miklós: Közjó és államrezon


A Nikomakhoszi Éthikában írja Arisztotelész: „Mindenféle közösség a politikai közösség részének tekinthető. Az emberek ugyanis mindig valami hasznos dologért egyesülnek, s olyasmit akarnak megszerezni maguknak, amire az életben szükségük van; s nyilván a politikai közösség is már eleve a haszon céljából jön létre, s azért is marad fönn. Erre irányul a törvényhozók működése is, akik azt tartják, hogy csak az igazságos, ami mindenkinek egyaránt előnyös.” (VIII. 11, 1160a8–14).

Tamás Gáspár Miklós: Értelmiség és ha-ha-hatalom

Az álprobléma megoldása


Minden kelet-európai vita (kelet-kelet-európai, nyugat-kelet-európai és délkelet-európai), amelyben politikai morális kérdések kerülnek elő, mintegy varázsütésre az „értelmiségről” szóló vitává satnyul, mintha a politika racionális vitatása „értelmiségi szakkérdés” lenne, mintha az erkölcs az értelmiségi „herék” osztálykiváltsága volna, szemben a plebejus „dolgozók” józan pragmatizmusával.

Tamás Gáspár Miklós: Az SZDSZ becsülete


A fontos az, helyesek-e az elvek, nem pedig annak a hamis sémának az ismételgetése, amely szerint a politikai gyakorlatban a közjóról alkotott vetélkedő elképzeléseink egyaránt megpimpósodnak, méghozzá szükségképpen. Ha a közjóról alkotott politikai elvrendszerek elkerülhetetlen sorsa a penész és a rothadás, akkor nem érdemes közügyekről ésszerűen gondolkodnunk. Ha pedig a fönnálló (a status quo) racionális bírálata lehetetlen vagy értelmetlen, akkor nem marad más, mint a jelenlegi állapotok spontán, lassú változásában bizakodni.

Tamás Gáspár Miklós: A párt

Esszé


Borzasztó kimondani, de az SZDSZ nem akármilyen párt. A régi demokratikus ellenzékben gyökerező hagyománya, a rendszerváltás radikális irányítójaként eljátszott nagyszerű főszerepe olyan mozgalommá tette, amely összetartóbb, lelkesebb, karakterisztikusabb, mint bármelyik riválisa.

Tamás Gáspár Miklós: Drága Rádai Eszter!

Kínos és megalázó huzavona kezdődött… (Beszélő, 1994. október 13.)


Kérem, higgye el, fölöslegesen ijedt meg Horn Gyulától. A miniszterelnöknek nem voltak ínyére a Maga kérdései – ami érthető, hiszen Maga a Magyar Szocialista Párt belső meghasonlását firtatta, ami a mai magyar politika legkínosabb titka –, de mi ennek a jelentősége?

Semmi.

Az interjú szerzői jogi szempontból nem a miniszterelnök tulajdona, hanem a Magáé.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon