Skip to main content

Tamás Gáspár Miklós

Tamás Gáspár Miklós: Van kiút?


Tamás Gáspár Miklós legtöbb írása – szenzáció. Tamás Gáspár Miklós számos írása – botrány. Létezik-e a szerkesztő számára kívánatosabb szerző az ilyennél? Akkor hát miért a szabadkozás?



T. G. M. az SZDSZ ügyvivője volt. Az olvasó úgy vélhette, véleménye az SZDSZ-é, s a botrány az SZDSZ-re hullt. T. G. M. lemondott tisztéről – ma véleménye kizárólag az övé.



AZ SZDSZ ügyvivője volt a Beszélő szerkesztője, e sorok írója is. Az olvasók a Beszélőt az SZDSZ orgánumának tekintették. Antall József az SZDSZ vezetőihez írt levelében T. G. M.

Tamás Gáspár Miklós: Drága Barátaim!


Ezelőtt mintegy két hónappal az ügyvivői testületnek, tíz napja pedig az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportjának bejelentettem, hogy ügyvivő tisztemről lemondok, és más párttisztségre sem kívánom jelöltetni magam. Lemondásom tehát jóval megelőzte a Tölgyessy Péterét, de korábban nem tartottam helyesnek nyilvánosságra hozni.

Lemondásom nem tiltakozás, nem szembefordulás a Szabad Demokraták Szövetségével, és nem személyi konfliktus eredménye. Erre a döntésre két fő okom volt. A politikai közvélemény egy része számára személyem az éles konfrontáció jelképévé vált.


Tamás Gáspár Miklós: A Tölgyessy utca


1. Magyarországon a forradalom olyan békés volt, hogy szkeptikusabb emberek azt mondhatnák: nem is volt forradalom. A kommunista párt elvesztette a nép bizalmát, Kádár távozása óta pedig megszűnt félelmet ébreszteni. A kommunista vezetők az aktivizálódó magyar politikai társadalom nyomására maguk ismerték el: meg kell teremteni a pluralizmus valamilyen formáját, nem kommunista erők közreműködését kell megnyerni a gazdasági összeomlás veszedelmének leküzdéséhez. A kommunista vezetők persze meg szerették volna őrizni hatalmuk oroszlánrészét, és ehhez szövetségeseket kerestek.

Tamás Gáspár Miklós: Drága Barátaim!


Lapunk kiváló hagyományai közé tartozik, hogy nemcsak a liberális ellenzék véleményét jeleníti meg, hanem a másokét is, nem törődve az időnkénti értetlenséggel. A még illegális Beszélő is közölt pol. nacionalista olvasói leveleket, mert nem akarta eltitkolni, hogy a közvéleményben ez is van; akkoriban kötelessége volt erről tudósítani, ma már szerencsére rendelkezésre áll a Hunnia, a Szent Korona stb., zöldesbarna ízetlenkedéseket ott lehet publikálni.

Az is hagyományunk, hogy vezető szerzőinket lehet bírálni.


Tamás Gáspár Miklós: Lelőttek egy cigányt

Szerény, bensőséges szövegelemzés


A téren a környékbeli cigányok tüntetnek, szerintük a közülük való fiút ártatlanul érte a halálos lövés; az amerikai faji zavargásokat megelőző, harlemi típusú feszültségekre emlékeztető helyzet alakult ki.

Tamás Gáspár Miklós: Csak száz nap a világ

avagy ki tudja, holnap mire ébredünk?


1. Stux úr, maga vérbeli párizsi lett

Mit jelent az MDF nemzetközi tekintélye és elismertsége? Ennek a kérdésnek a helyes megválaszolásához szemügyre kell vennünk a Nyugat Kelet-Európa-politikájának történetét és a magyar külkapcsolatok közelmúltját.

1968, a cseh „emberi arcú szocializmus” leveretese után a Nyugat beletörődött abba, hogy a brezsnyevi Szovjetunió kontrollja hosszú évtizedekig teljes lesz Kelet-Európában.




Tamás Gáspár Miklós: Abortuszkérdések


Egyik fölöttébb okos barátom, aki történész és szociológus, sőt, a politikai filozófiához is konyít, azt mondta a „keresztyén” (=pogány) „kurzus”-t illető fáradt panaszaimra, hogy nincs igazam: az új demokratikus magyar államnak végig kell harcolnia mindazokat a küzdelmeket, amelyeket Nyugaton már háromszáz éve vívnak. Mert az persze nem igaz, hogy a küzdelem az egyéni szabadságjogokért vagy a laikus államért bárhol befejeződött volna.

Tamás Gáspár Miklós: A pogány kurzus


Az újdonsült, inkább koravén, mintsem fiatal magyar demokrácia különféle veszedelmes Szküllák és Kharübdiszek között imbolyog. Az SZDSZ–MDF-megállapodásnak már majdnem sikerült lezárnia – bármilyen sietősen és tökéletlenül – az alkotmányos processzust, amely nélkülözhetetlen az új politika megkezdéséhez, amikor az MSZP és „független” szövetségesei, no meg az éji homályból fölbukkant MSZMP az elnökválasztási kérdés újbóli erőszakos fölvetésével a parlamenten kívülről megakadályozta a folyamat befejezését. A kormánypártok morzsolódnak. A kabinet ördög tudja, mit művel.

Tamás Gáspár Miklós: Magyarok és németek


Közép-Európa, Kelet-Közép-Európa, Kelet-Európa ismét históriai nagyságú események színtere. Három főbb fejlemény irányítja itt sorsunkat: az első a kommunista parancsuralmi rendszerek összeomlása, a második a szovjet-orosz befolyás csökkenése, a harmadik a német újraegyesülés. Ez utóbbi egyik legfontosabb lépésére ez év július 1-jén kerül sor: Kelet-Németországban is bevezetik a nyugatnémet márkát. Ez már visszafordíthatatlan. Európa közepén ismét megjelent egy nagyhatalom, méghozzá egy problematikus nagyhatalom.

Magyarországnak vegyes tapasztalatai vannak a németekkel.


Tamás Gáspár Miklós: A demokratikus ellenzék első győzelme


Prágában és Pozsonyban hatalmas arányú választási győzelmet aratott a Honpolgári Fórum (ez a helyes fordítás!) szlovák és magyar szövetségeseivel (Közvélemény az Erőszak Ellen, Független Magyar Kezdeményezés). Először lesznek egy volt kommunista állam vezetői a letűnt rendszer régi, következetes ellenfelei – legalább részben. A többi kelet-európai választás nyertesei között alig van aktív régi ellenzéki. (Lengyelország persze külön eset. Jaruzelski, Siwicki és Kiszcsak rövidesen eltűnik majd a süllyesztőben.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon