Forradalom forradalmárok nélkül
Magyarországon, ugyebár, megdőlt a kommunista pártdiktatúra. Ez fölöttébb különös módon történt. A magyar nép nemhogy nem vívott meg forradalmat, hanem – bár közvetett módon kifejezésre juttatta ugyan elégedetlenségét – a demokratikus fordulat egész időtartama alatt nem szűnt meg engedelmeskedni a fönnálló hatalomnak.
Kenedi Jánosnak
A Szabad Demokraták Szövetsége – szemben a köztudomással – nem pusztán a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének az alapítása. Más (liberális) csoportok is ott voltak – tagjaik azelőtt nem a kivonulást és a kihívó emberi jogvédelmet választották, hanem az informális nyomásgyakorlást és a reformtaktikát.
Ha az ember körülnéz kis hazánkban, olvassa a lapokat, s egy pillanatra eltekint az előzményektől, azt gondolhatná, hogy Magyarországon győzött a szocialista forradalom.
Mi történt?
Végbement a kommunistaellenes fordulat, de nem történt meg a liberális fordulat. Mivel az állami vagyon magánkézbe adását – amely a legjelentősebb lépés volna a szabadság felé! – még az utókommunista Nyers–Németh-kormányzat kezdte meg, éppen a legfontosabb liberális lépésnek „bolsevik” íze és hangulata van.
Könnyedén átjutottunk a határon Bretter Zoltán képviselőtársammal (két erdélyi is van az SZDSZ parlamenti csoportjában!), Románia felé senki nem hajtott – mi sem a CIA-től vagy a Jointtól kapott Mercedesben, hanem egy barátunk kocsijában –, ám Magyarország irányában két kilométeres autósor állt. Körülbelül 600 erdélyi magyar menekült érkezik hazánkba naponta, ez még az idén több mint százezer embert jelent, ha a trend folytatódik. A szállodában fölvettem a legjobb öltönyömet – ünnepi pillanat ez: részt vehetünk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusán.
Mielőtt ezt a kényes tárgyú cikket egyáltalán elkezdeném, le kell szögeznem, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ egyetlen magyarországi párttal, így a Szabad Demokraták Szövetségével sem áll hivatalos kapcsolatban, minden ilyen irányú román politikai vád indokolatlan. Az RMDSZ különben sem pártszerű szerveződés, hanem koalíciója mindazoknak a politikai áramlatoknak, amelyek az erdélyi – továbbá felső-Tisza-vidéki, partiumi, bánsági stb. – magyarság körében kialakultak: van köztük kereszténydemokrata, liberális, szociáldemokrata, radikális demokrata irány.
…óriási baj van. A román és az orosz „reformkommunisták” egyre inkább engednek a szélső soviniszták nyomásának. Az autonómia vágyát zavargó tömegek és ejtőernyősök iparkodnak elfojtani. Aggódunk. Aggódunk az erdélyi magyarokért, aggódunk Kelet-Európáért, aggódunk Magyarországért. A fölpaprikázott nacionalizmus tönkretehet valamennyiünket.
Elérkezett az ideje a kelet-európai demokratikus erők szolidaritásának. Ám a marosvásárhelyi pogrom ügyében Havel elnökhöz és Mazowiecki miniszterelnökhöz intézett levelünkre késik a válasz.
Mire ez a lap az olvasó asztalára kerül – ha egyáltalán asztalnál olvassa az újságot –, már csak pár nap lesz a választásokig. Az olvasónak ezúttal csakugyan választania kell. Csatlakozik-e Magyarország az elmaradott, zűrzavaros, veszélyes országok táborához, olyan lesz-e, mint Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Ukrajna –, vagy teszünk egy hatalmas erőfeszítést, és normális, hétköznapi európai országgá válunk, olyanná, mint Dánia, Belgium, Spanyolország, Norvégia?
Választanunk kell.
Minden forradalom előre és hátra visz – a mai békés magyar forradalom is.
Március tizenötödike másfél évtizede a hazafias érzelmű, lázadó fiatalság ünnepe volt. Ma már hivatalos ünnep. A Magyar Köztársaság hivatalos ünnepe. Az ünnepli, aki akarja. Hangsúlyozom: mindenkinek szabad megünnepelnie. De nem mindenkinek illik.
Menjen el mindenki ünnepelni, aki eddig a nem hivatalos tüntetéseken részt vett. Nézzen kissé magába, és maradjon otthon az, aki elrendelte a gumibotozást, gumibotozott vagy helyeselte az atrocitásokat.
Menjen el mindenki ünnepelni, aki eddig nem mert.
A szabad demokraták kivonultak a parlamentből – no persze csak ebből a parlamentből. Balla Évával összenéztünk, és úgy döntöttünk: elég volt. A parlamentet eddig csak-csak fegyelmezte a háromoldalú tárgyalások réme és a kormány fenyegetése; de ahogyan a kormány a választási harc közeledtével egyre inkább úgy érezte, hogy a „Nemzeti Háromszög” megegyezéseit nem érdemes betartani, a parlamentnek – ezúttal az ország érdekeit is szolgáló – pártállami szolgalelkűsége is szétbomlott.
A lehallgatási botrány körüli manipuláció csak az utolsó csöpp volt a pohárban.
Tekintet nélkül a választási kampányra, a segélykérő, dicsérő és gyalázkodó levelekre, találkozókra, tanácskozásokra és a napi két-három órás alvásokra, kivettem a könyvtárból Max Weber – Hans Mommsen által szerkesztett – összes műveinek egyik nemrég megjelent kötetét, amely a húszas években publikált közéleti írásait és beszédeit tartalmazza. Az indíttatás homályos volt és ösztönös.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 47 hét
10 év 20 hét
10 év 24 hét
10 év 24 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 28 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét