2016. január 5.
Kifinomult, bár szégyenlős „érzelmi rasszizmusa” bizonyos értelemben rosszabb, mint Csurka úr nyílt rasszizmusa. (Krausz T.: Filmkultúra, 1995. május.)
Korábban a rassz volt a trükk, ma a kultúra. (Tamás Gáspár Miklós, ATV, 2015.)
2015. december 5.
A bevándorlók, menekültek korlátlan befogadását védelmezők válasz nélkül hagyják (bizonyára, mert elutasítják) azt a veszélyt, hogy a az iszlám világából érkezők száma elérheti azt a nagyságrendet, mely rövid távon megakadályozza a sikeres integrációjukat; ez éppen azt a felvilágosodást veszélyeztetheti, melyből a menekültek iránti humanizmus következik. Azaz a korlátlan befogadásnak demokratikus nézőpontból is szabhatók adott esetben akár időleges korlátok, vagy nagyon szigorú feltételek.
2014. április 11.
Az orbáni rendszer nem a semmiből jött. A demokrácia eleve létező problémái, kiegészülve a speciálisan magyar társadalomtörténeti beágyazottsággal alkotják azt a keretet, amely a mozgásteret befolyásolja. E kereteken belül ismerték fel az orbáni rendszer létrehozói azt a demokrácia megszüntetésére alkalmas fasisztoid eszmeiséget, melynek alapján a hatalmukat kialakították.
Amit síremlék formájában Bíró János alkotott, az kavics. Jéghideg, kemény kövecs. Mint valami márványba dermedt szemgolyó.
Tiszta felszín. Sima felület. Csupa legömbölyítettség, rajta vágás. Ennyi benne a nőies.
Kavicsot jó tapogatni. Felülete bársonyosan sima, akár a hamvas bőr. Alakja kerekded, formás, jól elfér, belesimul a fogdosó marokba. Mindez azonban csak egy ideig jó. Aztán mást kell csinálni, hogy később újra jó legyen.
Mondhatnánk: gyönyörű.
Elég sokan voltak egykor a fasizmus, később meg a reális szocializmus hívei. Mára tűvé kellene tenni az országot utánuk.
Budapesten az 1944–45-ös ostrom idején két fegyveres SS hadosztály is harcolt az oroszok ellen. A túlélők közül volt, akivel találkoztam. Se antiszemitizmusnak, se fasiszta magatartásnak nem tapasztaltam nyomát, pedig az ő esetükben erre meglehetősen kihegyezetten figyel az ember. Feltételezem, hogy ők is tudták, mennyire figyeltem akkori szavaikat.
A szovjet páncélosok okozta belövések utolsó nyomai a budapesti épületek homlokzatáról 1959-ben zömében már eltűntek. Ebben az évben fejeződtek be a sortatarozások a fontosabb főútvonalakon. Aki még emlékezni akart a forradalomra, már csak saját, legbensőbb képei alapján tudott.
A felejtést megkönnyítette a lassan növekvő életszínvonal. Megnyíltak az első önkiszolgáló üzletek, olykor már nyugati holmikat is árultak; különösen nagy népszerűségnek örvendtek a főleg olasz gyártmányú „orkán” esőkabátok.
Amiért imádkoztam
Valójában mindvégig intervallumban tevékenykedtünk, mely a nagyobb politikai változások, többnyire forradalmak idején keletkezik. Mi a rendszerváltásnak, ennek a látszólagos forradalomnak a láthatatlan hátszelében, az egyre szűkebb holttérben maradtunk saját mozgásunk közben. Ez a rendszerváltás okozta holttér – a „rés a papírformán”, ahogy akkoriban neveztem – abban a pillanatban enyészett el végleg, amikor Antall József miniszterelnök 1992.
A múlt, ami jelen maradt
Köztársaság és demokrácia Magyarországon már többször volt, és mindig csak rövid időre: először 1848-ban alig másfél évig, majd néhány hónapig az első világháború után, végül 1945 és ’47 között, és egyszer embrionális állapotban 1956-ban.
A demokrácia minden alkalommal megsemmisült. „Külső okokból”, ahogy lelki megnyugtatásul mondani szokás. De az ismétlődő sikertelenségeknek belső okai is lehettek.
Hajdú János a késő Kádár-korszak egyik vezető újságírója volt. Olyan politikai világban volt hajlandó képviselni újságíróként a hatalom érdekeit, melyben mindazoktól megtagadták a politikai jogegyenlőséget, akik a rendszerrel nem értettek egyet. Most se tagadja, hogy meggyőződésből vállalta ezt a tevékenységet, azért, mert úgy vélte, a rendszer megreformálható. Talán azért is képes volt erre, mert – nyilván magasabb érdekből – elhanyagolható dolognak tartotta, hogy másoktól a politikai jogegyenlőséget megtagadták.
Vajon miért nem azt mondta a pártvezető, hogy a szakértelem olcsó fasiszta trükk?
Idézhette volna a jeles tudóst, akinek szakértelmét később Nobel-díj is igazolta.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
5 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 23 hét
8 év 48 hét
9 év 20 óra
9 év 20 óra
9 év 1 hét
9 év 1 hét
9 év 2 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét