Skip to main content

Varga Balázs

Varga Balázs: Körképek és körtáncok

1985 filmjei


Évtizedeken keresztül úgy tűnt, hogy a „szocialista filmgyártásban” nem a pénz a legfontosabb. Hogy mi mibe kerül, nem perdöntő kérdés, a szelekció nem eszerint történik. A nyolcvanas években azonban visszaszerezte meghatározó szerepét a Pénz. A filmgyár (Mafilm) sokadik átszervezése is a hatékonyság jegyében zajlott. A hatvanas évek eleje óta általában négy-öt évente változott a filmgyártás struktúrája, a stúdiók hol nagyobb, hol kisebb önállóságot élveztek, a művészeti és a gyártási egységek szervezeti kapcsolata is folyamatosan mozgásban volt.

Varga Balázs: Amikor Lenin kilépett a gyárkapun

1983 filmjei


1983 filmes krónikájának sarokpontjait Bódy utolsó játékfilmje kivételével nem a premierek listáján kell keresni. Hiába készült el az Álombrigád, illetve egy évvel korábban a Pócspetri, mindkét film dobozban maradt. Első pillantásra nehéz hasonlóságot találni közöttük. Ember Judit megrendítő filmje a szókimondó történelmi dokumentumfilmek áramlatának reprezentánsa, az Álombrigád társtalan alkotás. A Pócspetri esetében a sorozat is lényeges, amelynek ez az egyik legfontosabb darabja, az Álombrigádban épp a diszkontinuitás hangsúlyos.

Varga Balázs: Világ-panoptikum a sarki kocsmában

1982 filmjei


A nyolcvanas évek a magyar film számára kifejezetten biztatóan indultak. Oscar-díjat nyert Rófusz Ferenc szellemes animációs filmje, A légy, majd Oscart kapott a Mephisto, és jó néhány fontos nemzetközi fesztiválon úgyszintén sikerrel szerepeltek a filmjeink. Teljesült a dokumentarista mozgalom régi kívánsága, 1981-ben megalakulhatott önálló stúdiójuk, a Társulás. A presztízsfilmek mellett úgy tűnt, lábra kap a hazai populáris film is.

Varga Balázs: A történelem mint színház és politika


A hetvenes évek végére visszaszüremkedik a magyar filmbe a történelem. Ezt elsőként az ötvenes éveket faggató, erősen politikus beállítottságú filmek sorozata jelezte. A komor karriertörténetet, elkanyarodó életpályákat elemző Angi Vera pengeéles pszichológiája, a Ménesgazda drámája, a Szerencsés Dániel haláltáncba forduló körképe, a látomásossággal és szimbolikussággal leginkább kacérkodó Kósa-film, A mérkőzés – megannyi variáció ugyanarra a témára. A történelem azonban nem pusztán politikaként támadt fel az évtizedfordulón.

Varga Balázs: Nagy motívumok igézetében


Az 1980-as év csendesebb volt az előtte lévőnél és az utána következőnél, a mából visszanézve fordulópontnak látszó 1979-nél és a Mephisto mellett a Psyché körüli vitákat hozó 1981-nél. Hosszú évek hányattatásai és tervei, előkészületei után nagy várakozás közepette ekkor mutatták be Huszárik Csontváry-filmjét és Radványi Géza Circus Maximusát. Nagy motívumok filmje mindkettő.

Varga Balázs: Ajándék ez az év


Ha hinnék a ciklusokat felállító, szakaszoló szemléletben, azt kellene gondolnom, hogy az évtizedfordulók a magyar filmtörténet különösen értékes, kitüntetett időpillanatai. A páratlanul sokszínű, tobzódóan gazdag, remekműveket (Szerelem, Szindbád, Büntetőexpedíció) hozó 1969-70-71-es évek után apályos esztendők következtek. Néhány kiemelkedő és számtalan jó, fontos film ellenére a hatvanas évek aranykorának stiláris változatossága hosszú ideig csak vissza-visszasírt emlék maradt (politikus lendületéről és presztízséről nem is beszélve).

Varga Balázs: Elsőfilmesek éve

1976 filmjei


A cím kicsit félrevezető, pedig igaz. Ha a kronológia korlátait áttörve egy jól kiválasztott másfél éves időszakot metszünk ki a hetvenes évek közepéről, akkor ebben a mintában egyértelműen kimutathatjuk az elsőfilmesek dominanciáját. Az 1975 nyara és 1976 vége között bemutatott magyar filmek alkotói között ugyanis kilenc debütáns volt: Bódy Gábor, Csányi Miklós, Dárday István, Grunwalsky Ferenc, Kabay Barna, Lányi András, Lugossy László, Szomjas György és Zsombolyai János. Nem akármilyen névsor.

Varga Balázs: Dokumentumfilm-regény


Az elméleti érzékenységgel és következetes fogalomhasználattal nem vádolható magyar filmkritika és filmtörténetírás ritkán került olyan terméketlen zűrzavarba, mint amikor a valóság, dokumentum és fikció kifejezéseket és ezek egymáshoz való viszonyát kellett meghatároznia. A dokumentumfilm és játékfilm merev szétválasztására épülő, évtizedeken keresztül bevált operációs rendszert nem lehetett sokáig tartani, különösen nem a hetvenes években, amikor éppen a dokumentarista és a fikciós stratégiák közötti átjárás és kölcsönhatás eredményezte a legfontosabb formai újításokat.

Varga Balázs: A szatíra feltámadása

1977 filmjei


Mindazok számára, akik úgy gondolták, hogy a hatvanas évek végének magyar filmjeit felfrissítő ironikus-groteszk poétika visszaszorulása a hetvenes évek közepén nemcsak időleges, hanem tartós tendencia volt, ékes cáfolatul szolgált az 1977-es év több premierje is. Az elsősorban Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza munkáiban megjelenő kisrealista irónia mellett ekkor újra megerősödött a szatírák korábban Bacsó Péter, Gazdag Gyula és Kardos Ferenc filmjeivel fémjelzett stílusirányzata. 1977-es a Veri az ördög a feleségét, a Pókfoci, A kard és az Ékezet.

Varga Balázs: Egyszerű történetek

1975 filmjei


Dokumentarizmus, esztéticizmus, experimentalizmus. Három út, három stílusiskola a hetvenes évek közepéről. Mindhárom a válságba került fikciós formák megújítására törekedett, és az experimentalizmus kivételével át is ütötték a hagyományos filmkészítés kereteit. A hagyományos történetek ugyanakkor a groteszk és a szatíra segítségével lendültek túl a megunt sablonokon. Az ekkor pályára lépő generáció javarészt a dokumentarizmus igézetében indult, olyan alkotók is, akiknek a pályája azóta másfelé kanyarodott (Jeles András, Fehér György, Gazdag Gyula, András Ferenc).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon