Skip to main content

Yehuda Lahav

Yehuda Lahav: Európa asszonya

Beszélgetés Zuzana Szatmaryovával


A zsűri 14 jelölt közül választotta, akik közt ott volt a lengyel Ewa Letowska is, az első és egyetlen kelet-európai „ombudsman” („panaszbiztos”), akinek népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint Walesa elnökét is felülmúlja. „Biztosan ismeri a történetet a szögről  folytatja –, amely kiesett a ló patkójából, és ezzel kezdetét vette a pechszéria.

Yehuda Lahav: Nem kívánt gyerek


Olyan volt Prágában október 28-a, mint amikor egy ember búcsúzik az élettől. Cseh–Szlovákia utolsó két hónapját éli, az idei október 28-a volt a 74 éves állam utolsó közös nemzeti ünnepe. Szomorú őszi nap volt, nem is igen ünnepelt senki. Pozsonyban tojással dobálták meg a néhány száz ünneplőt: úgy látszik, a tojásdobálás lett a 90-es évek európai politikai kultúrájának egyik kifejezése. Prágában csak a „Baloldali Blokk” hívei gyűltek össze a szebb napokat látott Vencel téren, másnap pedig a félfasiszta „Köztársaság Párt” szimpatizánsai, köztük sok skinhead.

Yehuda Lahav: Jelképváros


Vukovárban folytak a jugoszláv polgárháború legkeményebb és leghosszabb harcai. 90 napig tartó ostrom után a szerbek kezébe került a város, illetve az, ami megmaradt belőle. A horvát csapatok parancsnoka máig azt állítja, hogy megvédhette volna, ha védőihez eljut a szükséges fegyver és felszerelés. Tudjman elnök azonban – a vukovári parancsnok vádjai szerint – a vukovári harcosoknak eljuttatandó fegyverek megvásárlására szánt pénzből egy magánrepülőgépet (vagy helikoptert) vett magának.

Yehuda Lahav: Város a vakbél végén


Eszék ódon városházának portása egyben a telefonközpont kezelője is, és ha kell, a városatyák titkári tevékenységét is ellátja. Várakoztunk, hogy az alpolgármester befejezze tanácskozását a helyi labdarúgócsapat vezetőségével. A megbeszélés elhúzódott, és az alpolgármester semmi jelét nem adta, hogy meg kívánná rövidíteni. A portás-telefonos-titkárnő mint magától értetődő dolgot jegyezte meg: „A futball nagyon fontos!

Yehuda Lahav: A „torlaszoló többség”


A nacionalista jobboldali politika ellenzői – kölcsönös, mély ellentéteik ellenére is – óhatatlanul egy tömbbe tömörültek, hiszen a palesztin–izraeli konfliktus rendezése Izrael minden más problémája megoldásának alapfeltétele. Ez a tömb összesen 61 mandátumot szerzett a 120-ból, és ezzel létrejött az úgynevezett „torlaszoló többség”, amely azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy az eddigi kormánypárt, a Likud még akkor sem tud kormányt alakítani, ha összes lehetséges ultranacionalista és ultraortodox szövetségesét maga mögé állítja.

Yehuda Lahav: Szerepcsere – lépéshátrányban


1947-ben az ENSZ határozata szerint Palesztina területének 45 százalékát kaphatták volna meg, de akkor egész Palesztinát maguknak igényelték; 1948-tól az 1967-es „hatnapos” háborúig arab testvéreiken kívül senki nem gátolhatta volna meg őket, hogy az arab kézben levő területeken megalapítsák az önálló palesztin államot, akkor azonban visszasírták az 1947-es ENSZ-határozatot, és csak annak alapján lettek volna hajlandók tárgyalni, ha egyáltalán valamilyen tárgyalási alapot elfogadtak volna; pár évvel a „hatnapos” háború után viszont kijelentették, hogy az 1967-es határokon belül – tehát az

Yehuda Lahav: Világesemények a szocialista sajtó tükrében


Így történt

1973. október 6-án, szombaton, 14 órakor az egyiptomi és a szíriai hadsereg egyidejűleg támadást indított az izraeli állások ellen a Szuezi-csatorna mentén és a Golan-fennsíkon. Jom Kippur volt (Hosszúnap), a legnagyobb zsidó vallási ünnep, ilyenkor Izraelben teljesen megbénul az élet.

Az egyiptomi csapatok átkeltek a csatornán, és lerohanták, illetve bekerítették az ún. Barlev-vonal erődjeit; a szíriaiak a Genezáret-tó (Kineret) felé nyomultak előre, és kb.




Yehuda Lahav: [Olvasói levél]


Elég sokáig tartott, amíg az íráshoz eltökéltem magam: egyrészt nem is tudom, hogy mint kívülálló megfigyelőnek van-e egyáltalán jogcímem részt venni az ilyesfajta vitában; másrészt azonban, kétéves, budapesti tudósítói munka után és származásomnál fogva sem érzem magam teljesen kívülállónak.

A meghatározó érv azonban valószínűleg az, hogy tulajdonképpen nem a bősi vízlépcsőről akarok véleményt nyilvánítani, hiszen ebben a kérdésben teljesen laikus vagyok (mellesleg – mint az emberek túlnyomó többsége).


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon