Skip to main content

Yehuda Lahav

Yehuda Lahav: Újra egybeírva?

Csehszlovák szellemi föderáció


A (még mindig) közös csehszlovák labdarúgó-válogatott Kassán játssza legsikeresebb mérkőzéseit: a múlt heti Ciprus elleni meccsen például a közönség 90 percen át „CSR do toho!” („Hajrá Csehszlovákia!”) kiáltásokkal biztatta a csapatot, a lelátókon csehszlovák zászlók voltak többségben, egy óriási transzparens pedig – amelyet a hivatalos szlovák televíziónak sem sikerült eltüntetnie – ezt hirdette: „Cseh testvéreink, Kassán mindig itthon lesztek.”

Kassa státusa egyébként is egyedülálló: egyetlen más nagyobb várost sem tologattak ennyiszer ide-oda a határokon.


Yehuda Lahav: Csak – szó, szó, szó?


„Szó, szó, szó…” – idézik a Biblia helyett inkább Shakespeare-t a PFSZ elismerésének ellenzői, amikor az Izrael számára nyújtott garanciákat minősítik. Bizonyos értelemben igazuk van: a PFSZ egyelőre valóban „csak” szavakba foglalt biztosítékokkal szolgál az izraeli kormány számára: „A PFSZ elismeri Izrael jogát a békés és biztonságos létre. A PFSZ elfogadja a Biztonsági Tanács 242. és 383. számú határozatát.

Yehuda Lahav: A kezdet vége

Izrael–Palesztina


Izrael és Palesztina várható kölcsönös elismerését persze valószínűleg a történelem is mérföldkőnek fogja tekinteni. S minden bizonnyal sokan fogják megalapozottnak találni az izraeli realisták álláspontját, mely főként az alábbi tézisekre épül:

1. Az arab–izraeli viszály gyújtópontja a palesztin kérdés – ezen kívül nincs valós ellentét Izrael és más arab népek között.

2.




Yehuda Lahav: 6000 százalék infláció

Belgrád


A Kis-Jugoszlávia elleni szankciókat már a határ átlépése előtt bőrünkön érezzük: az utolsó magyarországi benzinkút előtt szabadkai és más jugoszláv rendszámú kocsik hosszú-hosszú sora várakozik. Vannak, akik naponta kétszer-háromszor is fordulnak: beállnak a sorba a határ jugoszláv oldalán, fárasztó várakozás után újra sorba állnak a benzinkút előtt, teletankolnak, motorolajat vásárolnak, beállnak a sorba a határ magyar oldalán, a másik oldalon kiürítik a benzintartályt, és megint elölről.

Yehuda Lahav: Drámai döntések előtt

Izrael


A palesztin szélsőségesek bevallott célja az, hogy meghiúsítsák az arab–izraeli béketárgyalásokat. E célt szolgálják a hetek óta tartó merényletek és az Izrael északi településeire zúdított heves aknatűz, amelyeknek izraeli katonák és polgári személyek estek áldozatul. Az izraeli kormány nagyon is tudatában volt a támadások céljának, épp ezért tanúsított sokáig önuralmat és tartózkodott a visszavágástól.

Yehuda Lahav: Csak a demokratikus hagyományokat vállaljuk!

Michal Kovac szlovák államelnökkel beszélget Yehuda Lahav


Úgy tudtam, hogy a Szlovák Köztársaság első elnökéhez  jöttem: kiderült azonban, hogy – a szlovák televízió szerint legalábbis – Jozef Tiso volt az első. Ketten nem lehetnek elsők. Ki tehát az igazi első elnök?

Kovac: Az első demokratikus szlovák állam 1993. január 1-jén jött létre. Természetesen a háború alatt létezett egy szlovák állam, amely Hitler akaratából és nyomására keletkezett.


Yehuda Lahav: Prága, árnyékban


„Látod, milyen szép ez a város?” – kérdezte egyszer egy Gestapo-tiszt Julius Fucikot, aki állítólag – s miért ne hihetnénk a mártírhalált halt hősnek? – így válaszolt: „És még szebb lesz, ha ti már nem lesztek itt.”

Prágát ma nem náci megszállók, hanem (főleg német) turistahadak uralják, s láthatóan hosszú időre rendezkedtek be, a várost azonban még a nyugati reklám és „junk food” (szemét eledel) inváziója sem tudja igazán elcsúfítani. Ám a város szelleme mégis mintha kiveszőben lenne. Legalábbis a város szívében, az úgynevezett „arany kereszt”-ben.


Yehuda Lahav: Szupersztráda a mennyekbe


Szervezett, félig szervezett és szervezetlen alakulatok harcolnak és versengenek egymással azokon a területeken is, amelyeket már a szemben álló felek valamelyike birtokol. Valaha az ellenfél állásaira zúdítottak tüzet. Ez már a múlté. Orvlövészek szórakoznak azzal, hogy kenyérért sorban álló emberekre lőnek.

„Az erő határozza meg az erőszak mértékét” – mondja Joran Bjallerstedt norvég ENSZ-tiszt. „A szerbek az erősebbek, ezért ők az erőszakosabbak.


Yehuda Lahav: Kitörés a kettős csapdából

Izrael


A kitoloncolás megosztotta az izraeli társadalmat, az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a két tábor nem egyforma nagyságú. Közvélemény-kutatások szerint az izraeliek 90 százaléka helyeselte a kitoloncolást annak ellenére, hogy az értelmiségiek, az újságírók és más efféle „széplelkűek” 90 százaléka az ellenzőkhöz tartozott. Az ellenzők tábora csak lassan és kismértékben növekszik, mióta egyre világosabbá válik, hogy a kitoloncolás több problémát okozott, mint amennyit megoldott.

Yehuda Lahav: „Tévedtem”

Vladimír Meciarral beszélget Yehuda Lahav


Az önálló Szlovákiát sokan a háború alatti, Hitler-csatlós szlovák állam folytatásának tekintik. Vannak, akik az akkori állam elnökét, Józef Tiso papot (akit mint háborús bűnöst végeztek ki) „korunk legnagyobb szlovák államférfijának” tartják. Az utcákon „Szlovákia 1939–1993” feliratos trikókat árulnak.

– Örülök, hogy nincsenek komolyabb érvei ezen állítások bizonyítására. Az ilyen gyanúk sértők a szememben. 1939-ben az önálló Szlovákia Hitler parancsa szerint született meg, míg 1993-ban ez egy, egész Európát felölelő demokratikus folyamat eredménye.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon