Skip to main content

Ádám Zoltán blogja

Köszönet

Amikor fiatal voltam, a Nemzeti Színház egy volt a pesti színházak között. Különösebb indíttatást nem éreztem, hogy odajárjak: volt más, izgalmasabb színház a városban, és a Nemzeti nemzeti jellege számomra érdektelen volt. Aztán megépült Siklós Mária szörnyszüleménye a Duna-parton, Jordán Tamás lett az igazgatója, és lassan elkezdtünk oda-oda nézegetni, kíváncsiságból, hogy mit hoz ki ebből az irdatlan giccstömegből. Hozzá nem értőként az volt az érzésem, hogy tisztes próbálkozást tesz a hirtelen nagyra nyílt, sajátos társadalmi architektúrájú tér betöltésére.

Az LMP védelmében

2 hozzászólás

Nem vagyok LMP-tag, még csak -szavazó sem, bár ajánlócédulát már adtam LMP-jelöltnek. Mégis, a párt megalakulásától kezdve, sőt némi nagyképűséggel azt mondhatom, hogy már az előtt is, fontosnak tartottam, hogy mihez kezd a politikai tőkéjével a posztmateriális értékek politikai képviseletére szerveződött, önmagát környezetvédőként azonosító politikai mozgalom.

Stimulus vagy reform? Mindkettő.

Az utóbbi hónapok egyik legizgalmasabb vitája a fiskális stimulus versus strukturális reform témakörben a Foreign Affairs honlapján:

http://www.foreignaffairs.com/articles/138018/menzie-d-chinn-karl-smith-...

Milla, Róna, Bajnai

2 hozzászólás

Róna Péter, a tekintélyes közgazdász-kommentátor figyelemre méltó cikket közöl a Népszabadságban (Össze-visszafogás, 2012. október 21. http://nol.hu/velemeny/20121020-ossze-visszafogas). Lényegében azt állítja, hogy a politikai versengésbe az október 23-i Milla-tüntetésen hivatalosan beszállni készülő Bajnai Gordon ajánlata „a korábbi kurzus maradéktalan restaurálásáról” szól.

Istvánffy, Chávez és az oligarchák

Azt mondja a május 12-i HVG Portré rovatában Istvánffy András, a 4K pártelnöke – korábbi szerzőnk (http://beszelo.c3.hu/szerzok/istvanffy-andras) –, hogy „Venezuelában szabad választások vannak, tehát elég nonszensz diktatúrát emlegetni. A kormányzás autoriter stílusú, de Chávez alatt valóban csökkentek az egyenlőtlenségek.”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon