2014. február 23.
Kivagy a Mennyekben. Nem csodálom. Mostantól egyedül kell viselned vádló, okos, szenvedésekkel és félszegséggel teli tekintetét. Egyedül hallgatod a teremtett világodról való meglehet, halk szavú, ám nem mindig fényes ítéletét.
Ítélet. Nem. Ítélkezni te szoktál. Ő nem ítélkezett. Vagy legalábbis nem úgy. A legéleslátóbb gondolataira is igyekezett felölteni a tétovaság itt-ott foszlott köntösét.
2014. január 30.
2014. január 31-én, pénteken nyílik a Magyar Nemzeti Galériában Bálint Endre életmű-kiállítása a művész születésének 100. évfordulója alkalmából.
A tárlat címe: A nyolcadik templom.
Kondor Ádám most, februárban tölti be az ötvenediket, s másfél évvel ezelőtt thai feleségének szülővárosába költözött, innen nézve, a világ végére. Ádám zeneszerző, szorgalmas, hivatásának élt itthon is, és ezt a szokását ott, a messzi Chiang Mai tartományban sem adta fel. Magyarországon sem hosszú erdei sétákon cseréltük ki gondolatainkat, hanem éjszakába nyúló szkájpolások jelentették az intenzív eszmecserét. Elköltözése, kivándorlása (én így fogom fel távozását) alig változtatott kommunikációs szokásainkon, legfeljebb a hat órás időeltolódás miatt kicsit bonyolultabbá vált a kapcsolat.
2013. október 15.
nehéz helyzetet teremtettetek.
Írásommal („Szerkesztők a blog-korszakban”) valóságos problémákra igyekeztem felhívni a figyelmet. Ezek a problémák a ti szerkesztői gyakorlatotokban is felmerülnek. Érdemes tehát ezekre ilyen minőségükben reagálni. A válaszaitok azonban semmi mást nem mutatnak, csak azt, hogy valóban aktuálisak ezek a problémák.
2013. október 10.
Kozák Gyula, lapunk kitűnő szerzője sajátos írást tett közzé a minap „Sándor Erzsinek, szeretettel” címmel ezen az oldalon. A cikk egy kritika kritikája: Horeczky Krisztinának, a Népszabadság kritikusának Csáki Judit „Alföldi színháza – Öt nemzeti év” című kötetéről írott, nem különösebben hízelgő értékelésének értékelése.
2013. október 8.
Múlt héten érdekes szóváltás jelent meg a Beszélőben. Sőt, nem csak érdekes, hanem tanulságos is. Blogjában Kozák Gyula indignált és lesújtó kritikát írt egy könyvkritikáról. Ez utóbbit Horeczky Krisztina, a Népszabadság munkatársa követte el saját lapjában, Csáki Judit Alföldi Róbert Nemzeti Színházban eltöltött öt évét elemző könyvéről.
2013. október 2.
Horeczky Krisztina a Népszabadságban méltatlan, elfogadhatatlan hangnemű, egyes kiszólásaiban Bayer Zsolt klasszikusait idéző bírálatot jelentetett meg Csáki Judit könyvéről, amely a Nemzeti Színház utolsó öt évének teljesítményét elemzi. A könyvnek külön aktualitást ad az a politikai hisztéria, amelyet Alföldi körül a jobboldal gerjesztett. Csáki nem kerülhette el, hogy a kötetben Alföldit (és másokat is) megszólaltasson. A cím korrekt: Alföldi színháza. Az alcím ironikus: öt nemzeti év.
2013. szeptember 9.
Tíz évet töltöttem a Balázs Béla Stúdióban (BBS), éppen a hetvenes évtizedet. Szociológusként kerültem nagy szerelmem közelébe, filmet csinálhattam, hol szakértőként, hol íróként, hol társalkotóként, hol meg valamiféle elméleti hátteret biztosítva a profi filmeseknek. Ugyanebben az évtizedben a Magyar Televízióban (MTV) is számos produkcióban vehettem részt. A BBS-ben ebben az időszakban három, egymástól élesen elkülönülő irányzat alakult ki: a dokumentaristáké, a kísérleti- és a kisjátékfilmeseké.
2013. június 7.
Kieselbach Tamás galériás szeret könyvet kiadni. Nem sajnálja rá a pénzt, ha az a könyv keménykötésű, 180 grammos fényes műnyomó papírra nyomják, vastag és nehéz! Ezek a könyvek általában nagyon hasznosak és nagyon szépek.
Évekkel ezelőtt a Modern magyar festészet címet viselő, kétkötetes opusról, éppen a Beszélőben írtam:
2013. április 20.
Berkovits Balázs és Jónás Marianna lényegében azt vetik Fliegauf Benedek szemére, hogy Berlinben nagy sikert aratott és több díjat is nyert filmje nem mutatja be a hat cigány áldozatot követelő sorozatgyilkosság társadalmi és politikai kontextusát, ezért a romák „reprezentációja” nem megfelelő. Azt állítják, hogy „a kisebbség tagjai soha nem viselkednének úgy”, ahogyan azt a filmben látjuk.
2013. március 5.
Amióta Újszínház lett az Új Színházból én még nem jártam benne. Zappe László kollégám annál inkább. A szombati Népszabadságban be is számol a színház első esztendejéről (Horror az Újszínházban). Kollégám botrányosnak véli az új Újszínházra jellemző mindent átható színvonaltalanságot, gondolatszegénységet, esetlegességet, amitől a színház vezetői a saját szellemiségüket is, ha azt annak lehet nevezni, csak kompromittálni, lejáratni képesek.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 39 hét
9 év 12 hét
9 év 16 hét
9 év 16 hét
9 év 18 hét
9 év 18 hét
9 év 18 hét
9 év 20 hét
9 év 21 hét
9 év 21 hét