Skip to main content

„Mi – törvénytisztelők”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ágazati vagyon


Beszélő:  Ön azt mondta, két levél késztette a nyilatkozatra.

– Az egyik levelet én írtam Somogyi úrnak 1992. július 15-én: „Az építőiparban szerveződött és országosan reprezentált szakszervezeti szövetségünk ügyvivői testületének megbízásából kezdeményezem, hogy a két szövetség között a legrövidebb időn belül kezdjük meg az érintett – és mind ez idáig az Önök kizárólagos birtokában lévő – ágazati vagyon használatának választás előtti megosztásával kapcsolatos tárgyalásokat. Álláspontunk szerint a tárgyalás során lehetőség nyílhat a választások utáni végleges megosztás témakörét áttekinteni.” Levelemre Somogyi úr negyvennapos késéssel, 1992. szeptember 8-án méltóztatott válaszolni, szó szerint a következőképpen: „Megkaptuk július 15-én kelt, az ágazati vagyon választás előtti megosztásával kapcsolatos tárgyalások megkezdése céljából írt levelét. Meglepő volt számunkra, hogy Önök a szakszervezeti vagyon felosztásáról az országos szakszervezeti választások előtt kívánnak tárgyalni. Akkor, amikor a parlamenti döntés még képlékeny állapotban van, bizonytalan a helyzet. Mi – törvénytisztelők lévén – nagy várakozással tekintünk a választások elé, ám ha úgy gondolják, kíváncsian várjuk tárgyalási javaslatukat.”

Beszélő: Mi a háttere az ÉFEDOSZ cinikus válaszának?

– A Liga Építőipari Szövetségében már július elején rájöttünk arra, hogy ezek a „törvénytisztelő” urak nem befektetik és gyarapítják az ágazati vagyont, hanem elköltik. Mindehhez egzisztenciális és politikai érdekük fűződött. Első nekifutásra létrehozták a Pietra Kft.-t, a szövetség pénzügyi vezetőjének szakmai segítségével. Mindez kizárólag főnökeik tudtával és beleegyezésével történhetett meg. A kft.-be bevitték az alapszervezetek vagyonrészét, a munkanélküli- és a sztrájkalap millióit. Hiába rendelkeztünk hitelt érdemlő információkkal, bizonyítani nem tudtuk, mert a gazdasági adatok kizárólag Somogyiék birtokában voltak és vannak ma is. Ezért a Ligához csatlakozott szövetség csak igen komoly viták után fogadta el az országos szakszervezeti szövetségek 1992. szeptember 10-i megállapodását, különösen annak az ágazati vagyon megosztására vonatkozó részét. Hiszen, mint mondtam, az idézett levelet szeptember 8-án írták. Végül is az általános szakszervezeti érdekek miatt döntöttünk úgy, hogy elfogadjuk a konföderáció által kidolgozott vagyonmegosztási javaslatot. Annak ellenére, hogy semmilyen konkrét információnk nem volt arról, van-e egyáltalán mit megosztani. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a konföderációs megállapodás ágazati vagyonmegosztásról szóló része úgy rendelkezik, hogy az üzemi tanácsok választási eredményeitől teszi függővé a vagyonmegosztást. Ez azt jelenti, hogy az ágazati vagyon bizonyos százalékát a ’93-as üt-választás első szakasza után osztjuk fel, a végleges vagyonfelosztásra pedig a második üt-választás után kerül sor. El lehet képzelni, mi a fenén fogunk osztozkodni ott, ahol 260 milliós ágazati vagyonveszteség van?

Beszélő: Hogyan lehet aláírni egy ágazati szintű egyezséget úgy, hogy semmiféle hiteles vagyonnyilatkozat nincs birtokukban?

– Azért írtuk alá, hogy végre információkhoz juthassunk. Csakhogy közbejött a megállapodás az üt-választásról, és így az ÉFEDOSZ tovább halogathatta a végleges vagyonnyilatkozat benyújtását. Most viszont – éppen az aláírásnak köszönhetően – levélben fordulhattunk a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) igazgatótanácsához, hogy a VIKSZ hivatalosan kérje meg az ÁSZ-tól az MSZOSZ Építőipari Szövetségének oda eljuttatott elszámolását.

Beszélő: Ami most az önök ágazatánál kirobbant, az bárhol megismétlődhet?

– Most mi vagyunk a kísérleti nyulak, de semmi garancia nincsen arra, hogy holnap vagy holnapután ugyanez meg ne ismétlődhetne a vasasoknál, a bányászoknál, a közlekedésben vagy a pedagógusoknál. Ezért nekünk is és valamennyi szakszervezetnek is az az érdeke, hogy azonnal megakadályozzuk az ágazati vagyonok elherdálását. Javasoljuk, hogy a különböző konföderációkhoz tartozó építőipari szövetségek a legrövidebb időn belül üljenek tárgyalóasztalhoz. Nemcsak mi vagyunk nyakig a pácban, hanem az ÉFEDOSZ tagságának sincs semmiféle információja. Azoknak az embereknek, akiknek többmilliós tagdíja éppen most úszik el a semmibe.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon