Szatmári Tamás

Nyomtatóbarát változat

Különleges felelősség hárul azokra a szakemberekre és hírmondókra, akik írásaikkal a közvéleményt kívánják befolyásolni. Vajon érdemes-e egy, a tényeket tudatosan félremagyarázó és a konstruktivitást nélkülöző cikkíróval polemizálni? Valószínűleg nem, ugyanakkor mégis megteszem. Ennek döntő oka abban keresendő, hogy itt nem csupán a statisztikai megfigyelési rendszerről, hanem az elmúlt év külgazdasági teljesítményében oroszlánrészt vállaló több tízezer vállalkozó erőfeszítéseinek degradálásáról, tevékenységük megkérdőjelezéséről van szó.

Átalakuló gazdaságunk egyik sikerterülete a külgazdaság, amit még az ellenzéki pártok legelfogultabb képviselői sem vonnak kétségbe. Ezen az sem változtat, hogy a külkereskedelmi statisztikának 1991-ben voltak gyermekbetegségei. A statisztika azonban nem omlott össze a bevezetés évében, sőt a legtöbb módszertani problémát sikerült megoldani.

Természetesen a külkereskedelmi statisztikában az áttérés a nemzetközi gyakorlatban használatos és általánosan elfogadott vámstatisztikai megfigyelésen alapuló rendszerre más, nálunk fejlettebb országokban is sok problémával járt, és a váltás több évet vett igénybe. A mi helyzetünk annyival volt nehezebb, hogy mindezt a fejlett országok számára elképzelhetetlen méretű és arányú piaci súlypontváltás és a külkereskedelmi szervezeti változások közepette kellett végrehajtani. A hozzánk hasonlóan nehéz helyzetben lévő volt KGST-országok külkereskedelmi statisztikájával kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, hogy Lengyelország például 1992-ben év közben egyáltalán nem közölt külkereskedelmi adatokat, a volt Cseh–Szlovákiában pedig még az elmúlt év augusztusában sem álltak rendelkezésre az 1991. évi külkereskedelmi adatok.

A külgazdasági tárca éppen a hazai közvélemény tájékoztatására, a gazdaságpolitikai döntések megalapozása érdekében a lehető legrövidebb időn belül közli a külkereskedelem alakulásáról az információkat, amelyeket rendszeresen sajtótájékoztatókon ismertet, és a Figyelőben is megjelentet.

Szeretném megnyugtatni a szerzőt, hogy a külgazdasági tárcának nemcsak 1990 végéig, hanem az elmúlt évben is létezett és a jövőben is lesz negyedévente megjelenő nyilvános kiadványa, amely elemzésre alkalmas módon bemutatja a külkereskedelmi adatokat. E kiadványok minden esetben tartalmazzák a külkereskedelmi forgalom megfigyelési rendszerének módszertani útmutatóját. Természetesen a szándékos félreértelmezéstől a leggondosabban megszerkesztett útmutató sem képes megvédeni.

A vámhatár átlépésén alapuló külkereskedelemi statisztika a bruttó megfigyelés elvét követi mind az exportban, mind az importban. A bérmunka regisztrálásának is ez az alapja. Légből kapott Langmár Ferenc azon megállapítása, hogy a bérmunka megfigyelésének módszertani változása nincs kiszűrve, így az 1990. és az 1991. év adatai nem összehasonlíthatóak. Az új számbavételi mód bevezetésekor az előző év külkereskedelmi forgalmát „visszaforgattuk”, az 1990-es adatokat ily módon korrigáltuk, s ha ez manipuláció, akkor vállalom.

A bruttó megfigyeléses módszeren alapuló számbavétel nem hiba, mivel ez felel meg a nemzetközi gyakorlatnak. A nemzetgazdasági mérlegekben a bérmunkát ugyanis bruttó módon, tehát az anyaggal együtt veszik figyelembe. A fizetési mérleg módszertana szempontjából irányadónak tekinthető IMF-ajánlás szerint a fizetési mérlegben is bruttó módon szerepeltetendő ez a tétel. Ha a jövőben az MNB bevezeti a fizetési mérlegben ezt a fajta számbavételt, akkor ez a módszertani eltérés is meg fog szűnni.

A statisztika „szakértője” cikkében kifejti, hogy a vámnál megfigyelt külkereskedelmi forgalom egészen mást mutat, mint az MNB-nél figyelt tényleges kifizetések, s az adatoknak nem kellene eltérniük egymástól. Ha két statisztika mást regisztrál (az egyik a termék fizikai mozgását, a másik a pénzügyi lebonyolítást), ha a két statisztika módszertanában lényegesen különbözik (az egyik határparitáson, a másik szerződéses paritáson veszi számba az ügyleteket), akkor az adatok megegyezése legfeljebb a véletlen műve lehet. Ennek megítéléséhez nem kell őstehetség.

Nem derül ki Langmár Ferenc fejtegetéséből, hogy az export 7,4 százalékos érték- és a 4–4,5 százalékos volumennövekedése kicsi-e vagy nagy. Ugyanis cikke két egymást követő bekezdésében mindkettőt állítja. Én azzal értek egyet, hogy nagy, mivel a kivitel 1 százalékos elmozdulása jelentős mértékben befolyásolja a vállalkozások bevételeit, ezen túlmenően a költségvetés helyzetét, a foglalkoztatási lehetőségeket, így végső soron az export bővülése hozzájárul a gazdaság talpon maradásához.

Egyet kell érteni a szerzővel abban, hogy a tavalyi külkereskedelem megítélésében fontos szempont az export éven belüli ütemének alakulása. Minden statisztikai elemzés azt mutatja, hogy értékben és volumenben is negyedévente az előző év azonos időszakához viszonyítva a dinamika erőteljesen mérséklődött. A legkirívóbb visszaesés az utolsó negyedévben következett be. Úgy gondolom, hogy a külgazdaságért felelős tárca vezetőjének nemcsak joga, hanem kötelessége is a külkereskedelmi folyamatok objektív értékelésén túlmenően felhívni a figyelmet az exportdinamika kifulladásának veszélyeire, miként ezt az elmúlt évben a külgazdasági folyamatok féléves értékelése óta számos esetben meg is tette.

A Langmáréhoz hasonló hangnemű, zűrzavart keltő, felelőtlen publikációk már csak azért is veszélyesek, mert az ország kedvezőtlen nemzetközi megítélését okozhatják (l. a washingtoni Plan Econ intézet idézett cikke). Talán éppen – a szerző szavaival élve – ezeket kellene abbahagyni.

Szatmári Tamás
a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok
Minisztériumának főosztályvezetője

• gazdaság