Haller István

Nyomtatóbarát változat

„Nem helyes Romániában etnikumközi villongásokra a pogrom szót használni. Pogromnak ugyanis csak azt lehet nevezni, ami a múlt században, a zsidók ellen, az orosz falvakban történt.” (Gelu Voican-Voiculescu, a Nemzeti Megmentési Front szenátora)

Romániában egyre szaporodnak a cigányellenes megmozdulások. 1990 kezdetétől 1991 tavaszáig több mint húsz településről kergették el az ott élő cigányokat, gyújtották fel lakásaikat. Mindez – úgy tűnik – csak a kezdet.

Két nagyobb méretű pusztítás következményeit vizsgáltam a helyszínen, Mihail Kogalniceanun és Bolintin Dealon. A két eset közötti hasonlóságok és különbségek felfedik a pogromok „menetrendjét” és a „helyi sajátosságokat” is.

Mihail Kogalniceanu

1990. október 4. A helyi diszkó előtt ketten összeverekednek. Egyik tatár, a másik macedón. Egy cigány megsegíti tatár barátját. A macedónok ezt követően úgy határoznak, hogy kiirtják a cigányokat a faluból, s házaikat felégetik. Az akciót október 11-re tervezik. A falu polgármestere értesíti a konstancai rendőrséget.

1990. október 9. Dumitru Frincu traktoristát megveri néhány cigány. Este kilenckor megkondulnak a harangok, 800-1000 ember gyűlik össze. Egy autóbusznyi rendőr érkezik Konstancáról, hogy beavatkozás nélkül szemlélje az eseményeket. Leég 32 ház, további négyet romba döntenek. Eltűnik egy hároméves kislány, négy cigányt félholtra vernek.

Bolintin Deal

1991. április 7. (az ortodox naptár szerint húsvét). Éjfél után tíz perccel Cristian Melinte elsőéves joghallgató beszáll barátnője autójába. Ion Tudor „medvetáncoltató” részegen arra kéri őket, vigyék magukkal. Rövid szóváltás után – valószínűleg egy sértő megjegyzést követően – Ion Tudor megöli Cristian Melintet. Két óra múlva a rendőrség kézre keríti a gyilkost. Ennek ellenére reggel szirénaszóra összegyűl a falu, mintegy 2000 ember indul a cigányok ellen. Felgyújtanak 22 házat, további kettőt szétvernek.

1991. május 7. Harmincnégy „medvetáncoltató” megpróbál visszatérni lakásába. Harangszóra 2000 helybéli gyűlik össze, botokkal, fejszékkel, felfegyverkezve elüldözik a cigányokat. A faluban nagy erőkkel jelen levő rendőrség nem akadályozza ezt meg. A következő napokban a „medvetáncoltatók”-at kiűzik a közeli Bolintin Valéról és Ogrezeni-ből is. Újabb felégetett, lerombolt lakások, újabb földönfutóvá vált családok.

„1990 kezdetétől hirtelen bűnözéshullám árasztotta el a falut. A lakosok állandó félelemben éltek. Cigány gyermekek szétverték az iskolát, kiürítették a szertárakat. Kétszer egymás után. Nem telt el nap, hogy valakit meg ne lopjanak. A faluban lincshangulat alakult ki. De hangsúlyozom, nem a cigányok ellen, senkinek semmi baja nincs a fajtájukkal. Csak a bűnözők ellen. Kiemelem, hogy azokat a házakat, melyekben tisztességes cigányok laktak, nem bántották. Csak a cigányok szervezetei próbálják meg úgy beállítani az eseményeket, mintha etnikai konfliktus húzódna meg a háttérben. Le akarják járatni Romániát külföld előtt.” (Constantin Ionescu, M. Kogalniceanu polgármestere)

„Még nem tudjuk, kik dúlták fel kétszer is az is iskolát. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy cigányok lettek volna. Statisztikát nem vezetünk, de nem hiszem, hogy 1990-tól gyakoribbá vált volna a bűnözés a faluban.” (Gherghe Ambrose altiszt, M. Kogalniceanu rendőrparancsnoka)

„A románok, akik 1878 után települtek be Brassó és Szeben környékéről, furcsamód elveszítették erdélyi szokásaikat. Teljesen beépültek az itteni konglomerátumba, mintha megszűnt volna bűntudatuk. Gyakran követnek el lopást, betörést.” (Constantin Grigorescu, M. Kogalniceanu ortodox papja)

„A látszat kedvéért hagytak meg néhány házat. A macedón alpolgármester és egy rendőr vezette a tömeget. Ők mondták, hogy ezt a néhány házat ne bántsák.” (M. Kogalniceanu-i cigány férfi, a helyi zöldségfeldolgozó munkása)

„Csak azért nem gyújtottak fel minden házat, hogy nehogy román házakra terjedjen át a tűz. Azok menekültek meg, akiknek háza közelében románok laktak. Nem értem, mi történt tulajdonképpen. Soha semmi bajom nem volt senkivel. Azt hozzák fel mentségül, hogy bűnözőket üldöztek. Akkor tartóztassák te a bűnözőket. Ez a rendőrség dolga. De én mit vétettem? (Ion Cristea, M. Kogalniceanu cigány közösségének vezetője)

„A medvetáncoltatók a téeszből loptak, ezt tette az egész falu. Az utóbbi időben azonban, a forradalom óta, rabolni kezdtek, erőszakoskodtak a falu lakosságával. Fenyegették a fiatalokat. A károsultak féltek a bosszútól, nem mertek a rendőrséghez fordulni. Sajnálatos, hogy az eseménynek etnikai konfliktus jelleget igyekeznek adni egyesek.” (Sorin Nuta, Bolintin Deal polgármesteri hivatalának titkára)

„A medvetáncoltatók nem dolgoztak sehol: Bandába verődve loptak, raboltak, illetve nem mind. Kihangsúlyozom. Egyesek. A két helyi rendőr teljesítette feladatát, felelősségre vonták a bűnözőket. A medvetáncoltatók visszaeső bűnözők. Illetve nem így mondom. Egyesek közülük bűnözők. Nem mind. Egyesek.” (Alexandru Mareata, a Giurgiu megyei rendőrség őrnagya)

„Miért nem lőtték főbe a gyilkost? Pisztoly volt a rendőrnél, lőtte volna le! Miért vagyok én bűnös, miért égették el mindenem?” (Bolintin Deal-i cigány asszony)

„A cigányok most nem tárgyalhattak a megyei vezetőséggel. Velük majd később állunk szóba. A falu képviselőié az elsőbbség. Azután majd a cigányok. Úgy döntöttünk, hogy visszatérhetnek a munkakönyvvel rendelkezők. Nem foglalkoztunk azokkal, akiknek nincs munkakönyve. A kártérítés ügye nem merült fel.” (Constantin Ionescu, M. Kogalniceanu polgármestere)

„Nincs mit keressenek itt a bűnözők. Jogilag természetesen senkit nem lehel megakadályozni abban, hogy visszatérjen házába. De a falu nem engedi ezt meg.” (Sorin Nuta, Bolintin Deal polgármesteri hivatalának titkára)

„Nem kerestük azokat, akik részt vettek a gyújtogatásban. A többségnek joga van valamiféleképpen megvédeni önmagát.” (Alexandru Mareata, a Giurgiu megyei rendőrség őrnagya)

Romániában nincs pogrom. „A meghatározás szerint” nem is létezhet.

• Külföld