Skip to main content

A Kassák Múzeum nyári attrakciója Walter Dexel német művész (1890–1974) kiállítása

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


A Magyarországon jóformán teljesen ismeretlen festőt és grafikust, Kassákhoz hasonlóan, a húszas évek elejétől a konstruktivizmus formavilága ragadta magával. Expresszionista korszakán már az első világháború előtt túljutott. Kezdetben fametszetein és festményein még felismerhető mindaz, amiért a kor gyermeke – így ő is – rajongott, vagyis a modern technika és építészet vívmányai: gyárak, repülőgépek, fúrótornyok és felhőkarcolók, de aztán 1918 és ’23 között ezek fokozatosan átalakulnak képépítő elemekké, s derékszögű rendbe sorakoznak. A kiállításon végigkövethető ez a folyamat.

Mint a konstruktivisták általában, Dexel is arról ábrándozott, hogy a művészetében rejlő új világ ígérete mielőbb kézzelfoghatóan beteljesül. Ezért a derékszögek, az egyenesek és az egyöntetű színmezők puritán rendezőelvét minden lehető területre igyekezett kiterjeszteni. Ez elsősorban a reklámgrafika gyakorlatát érintette: Dexel munkássága is hozzájárult annak a modern európai grafikai szellemnek a kialakulásához, amely egészen a közelmúltig, a számítógépes grafika megjelenéséig átlengte hétköznapjainkat. Formaelméleti könyvei szemléletükben a Bauhauséval mutatnak rokonságot, egyébként Dexel nevéhez fűződik a világító közlekedési tábla feltalálása is (1927).

A század története az ő pályafutásán is alapos nyomot hagyott. Amikor 1933-ban uralomra jut a nácipárt Németországban, felhagy a festéssel. Két évvel később „elfajzott művésznek” minősítik és elbocsátják az állásából. Figyelemre méltó kassáki párhuzam, hogy a hatvanas években feléledő érdeklődés Dexelt is konstruktivista festészete folytatására ösztönzi. Korábbi korszakainak, grafikusi és elméletírói tevékenységének a bemutatása mellett e kései munkái is helyet kaptak a kiállításon.

(Budapest, Fő tér 1., Zichy-kastély. Augusztus 14-ig.)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon