Skip to main content

A rövidtávfutó magányossága

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A köztársasági elnök elmarasztalása elmaradt

[Alkotmánybírósági határozatok]


A Tv-Híradó – a köztársasági elnök legutóbbi döntése kapcsán – szükségesnek látta az Alkotmánybíróság határozata alábbi két mondatának idézését:

„A kinevezési jog gyakorlása alkotmányos megtagadásához olyan súlyú indokok kellenek, mint az Országgyűlés rendkívüli összehívásához vagy feloszlatásához…”

„A kinevezésre vonatkozóan kifejtettek értelemszerűen érvényesek… a felmentésre… is.”

Az Alkotmánybíróság két határozatban foglalkozott a köztársasági elnök kinevezési jogkörével.







Időzítés

A Kónya-dolgozat irányelveinek megvalósításával foglalatoskodó MDF-politikusok sajnálatosan kevés érzéket árulnak el a finom szabályozás iránt. Az ő szempontjukból nem volt igazán szerencsés, hogy a médiaelnökök elleni támadás csúcspontját éppen egy nagy nemzetközi újságíró-találkozóra, az IPI közgyűlésére időzítették, így eshetett meg, hogy a külföldi sajtó szokatlanul nagy figyelmet szentelt a magyar médiaháborúnak és a köztársasági elnök durva megtámadásával gerjesztett alkotmányos válságnak.

Hasonlóképp rossz ötlet volt egy látványosan elvesztett választás másnapján belemarni az ország legnépszerűbb politikusába. Ezek az ügyetlenségek alighanem alaposan felingerelték az MDF-frakción belüli elégedetleneket, egy másik baklövés pedig az érzékeny szövetségeseket, a kisgazda 35-öket bőszítette föl.

A 35-ök a nemzetmentés útjára lépnek

Alighogy Pásztor Gyula frakcióvezető nevét adta a nevezetes nyilatkozattervezethez, az MDF még aznap délután megvont másfél millió Ft költségvetési támogatást a kisgazdák édes gyermekétől, a Parasztszövetségtől. Akkor szavaztak ugyanis a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról. Az MDF alighanem elfelejtette egyeztetni álláspontját a 35-ök-kel, mert a történelmi platform, vagyis a kormányhű kisgazdafrakció a szavazási g eredményt látva fellázadt. (Annak ellenére, hogy a Parasztszövetség az ellenzékbe vonult kisgazda 10-ek kezében van.) A Ház a határozatképesség határán egyensúlyozott, s a kisgazdák határozatképtelenné tehették a plénumot. De nem elégedtek meg ennyivel. Régi sérelmük, hogy ti. a Nagy Testvér egyszerű szavazóautomatáknak tekinti őket, annyira kiújult, hogy a kulturális bizottság csütörtöki ülésén Prepeliczay István bejelentette: nem fogják megszavazni Hankiss Elemér tv-elnök alkalmatlanságát. A hét végére pedig Pásztor Gyula frakcióvezető arra az álláspontra jutott, hogy a Göncz Árpádot elítélő nyilatkozat veszélybe sodorná a nemzetet.

Hosszútávfutók

A 35 tagú kisgazdafrakcióban akadnak politikusok. (Nincs sok belőlük az egész T. Házban.) Érzékelték azt, amit a villámháborús lerohanásról álmodozó MDF-hangadók nem, ti., hogy ez nagyon szerencsétlen ügy. Talán azt a szégyent sem szívesen veszik magukra, hogy velük szemben Torgyán József álljon szolid alkotmányos alapokon. Ha voltak kétségeik az akció politikai hozadékát illetően, a hétfőn nyilvánosságra került közvélemény-kutatás alaposan alátámasztotta azokat. (A Medián-iroda Göncz Árpád népszerűségének növekedését, a miniszterelnök népszerűségének csökkenését és a kormánypártokat hibáztató vélemények súlyos többségét regisztrálta. Magyar Hírlap, június 1.)

A 35-ök szavazóbázisa fölöttébb bizonytalan. Láncolják politikai jövőjüket egy vesztésre álló, velük szemben arrogáns, elvakult társasághoz? Ez nagyon rossz üzlet. „Alkotmányossági szempontból alighanem igazuk van Kónyáéknak” – mondta a Beszélőnek Oláh Sándor, aki kétségkívül a parlamentben ülő kevés politikusok egyike – „ám a Göncz elnökhöz fűződő személyes rokonszenv és a nemzet politikai stabilitásáért érzett felelősség egyaránt azt diktálja, hogy ne álljunk e nyilatkozat mellé. És nem kockáztathatjuk a parasztság politikai képviseletét sem a következő választáson.”

Pásztor Gyula frakcióvezető hétfőn felkereste Kónya Imrét, és javasolta, hogy halasszák el a nyilatkozattervezet tárgyalását.

A miniszterelnök beszélgetései

Hétfőn a miniszterelnök, aki néhány dühös kormánypárti szerint senkivel nem egyeztetve húzott glaszékesztyűt, s fordult elegánsan az Alkotmánybírósághoz, a hírek szerint sorban bekérette az MDF-frakció néhány hangadóját, többek között a frakcióvezetőt. Azután hosszasan tárgyalt a köztársasági elnökkel. Említést érdemel még, hogy Hankiss Elemér bizottsági meghallgatását Kulin Ferenc kulturális bizottsági elnök előzetes forgatókönyve ellenére nem zárják le, nem hoznak határozatot. Közben az Alkotmánybíróság már tárgyalta a Dornbach-féle indítványt, mely alkotmányellenesnek tartja a televízió jogállásáról szóló 1974-es minisztertanácsi határozat alkalmazását. A kiszivárgott hírek szerint ezt a jogforrást az Alkotmánybíróság igen záros határidőn belül hatályon kívül helyezi, ami egyet jelent a médiatörvény elfogadására irányuló kötelezettséggel.

Az MDF rövidtávfutói magukra maradtak, s úgy tűnik, nem érnek célba. A hosszútávfutók józansága felülkerekedett.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon