Skip to main content

A száj büdösségéről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kulin és az intimbetét


Jean Paul, a jeles német romantikus szüleménye, Maria Wuz, a vidám kicsi iskolamester saját maga írta meg azokat a könyveket, amelyeket nem volt pénze megvásárolni. A „térről és időről” szóló traktátus így nála „a hajótérről meg arról az időről szólt, amit az asszonyoknál mensesnek neveznek”. Látjuk tehát, mi mindenről juthat az ember eszébe a menstruáció.

Intim cenzútra

Kulin iskolamester Hankiss Elemér érettségijén kifejtette, hogy a drága autók, a különféle fogkrémek és intimbetétek reklámozása a televízióban nemcsak minden funkciót nélkülöz, de egyenesen politikai meggondolatlanság irritálni és bőszíteni ilyesmivel a népet. Figyelemre méltó elképzelés! Jó tudni, hogy újra olyan emberek ülnek a parlamentben, akik tudják, mit kíván a nép. Mondhatnám: rajta tartják kezüket a nép ütőerén. Az is nagyszerű, hogy újfent az általános irigységet teszik társadalomszervező elvvé. Legutóbb bizonyos Marx nevű teoretikus fejtegetéseit olvashattuk erről a nyerskommunizmus ügyében. Az pedig különös megelégedést okoz, hogy kormánypártunk mindenben a nép ingerlékenységét tartja szem előtt (lásd benzináremelés, képviselői fizetések). Lehet, hogy egy kicsit hosszúra nyújtják az előjátékot, de annál nagyobb lészen majd a meg- és kielégülés!

Arra persze gondolni sem merünk, hogy a – természetesen csak a nép érdekében gyakorolt – cenzúra bevezetésén törik a fejüket az urak. Legfeljebb bizonyos nemzeti hagyományokat újítanak fel. Kulinnak, az egykori szerkesztőnek és recenzensnek bizonyára nem kerülte el a figyelmét Fejes János füzetecskéje (Über Rezensenten) 1809-ből. A szerző itt nem kevesebbet állít, mint hogy „a cenzorok és könyvbírálók kollégák”, s az állami cenzúra mellett a nyomtatványok előzetes tartalmi-tudományos bírálatára tesz javaslatot. Igaz, Fejes a „tót nyelv és nép avatott védelmezője is volt”, de azt is tudjuk, hogy Kármán József A nemzet csinosodásában egyetértőleg idézi báró Sonnenfelsnek 1760 körül megfogalmazott elvét az ún. minőségi cenzúráról: a cenzúra „kizárja mindazokat, melyek tévelygő, botránkoztató és veszedelmes gondolatokat terjesztenek”. Valami ilyesmi lebeghet Kulin iskolamester szeme előtt. Csak el ne árulja Andrásfalvy Bertalannak, hogy Sonnenfels a felvilágosult II. József főcenzora volt. Kapna is a fejére, hogy ilyen féktelen liberálisokkal került ismeretségbe.

A „hószám megrekedése”

Könnyű elképzelni, amint a parlament havi ülésein vitatják a kérdést: való-e a magyar népnek, s nem ellenkezik-e nemzeti karakterünkkel az intimbetét. Lesznek, akik a Szent Tamás által is tisztelt Arisztotelészre hivatkoznak: a menstruáló nő képe a tükörben véressé válik. Nem várható-e, hogy a televízió képernyőjével is ugyanez történik? Az állandó takarítás pedig elvonja a háziasszonyok figyelmét a családi kötelességektől. Mások átlátnának a burkolt SZDSZ-propagandán: nem. véletlenül hasonlít ám a szabaddemokrata-embléma a Libresse-reklámra! Mi több, a sok-sok betét propagálása a nemzethalált mozdítja elő: lányaink, asszonyaink szüljenek inkább, s ne vérezgessenek. Nem tekinthető-e gyilkosságnak a menstruáció? Hiszen tudjuk: a „hószám megrekedése” a viselőseknek és szoptatósoknak „semmi bántódásokra nincsen, minthogy akkor a megbővült vér más haszonra fordíttatik a természetben”.

Ez az idézet már e heti szerzőnk (1649–1716) 1690-ben megjelent művéből származik. Szövegünk írója, akinek orvosi tevékenysége mellett főleg latin–magyar szótára nevezetes, azonban nem valószínű, hogy átmenne Kulin iskolamester szigorú cenzúráján: szemelvényünkben pl. számos szájöblítőt ajánl, annak ellenére, hogy tudja: sokan nem tudják megfizetni patikaszereit. A különb s különb mósusszal és ámbrával csak irritálja magyar népet.

A száj büdösségéről

„A száj büdössége nehezebb másnak, mint magának, akin vagyon. Nem is minden olyan, mint ama római nagy embernek, Duillusnak a felesége, mert midőn e nagy ember vötte volna eszébe, hogy irtóznak a több nagy rendek mellette ülni a tanácsban, mondja otthon a feleségének, miért nem mondotta volna meg eddig, hogy az ő szája büdös. Imez azt feleli, hogy ő azt elméjére sem vötte volna, mivel azt gondolta, hogy minden férfiúnak olyannak kell lenni a szájának.

Ez sokféle októl megesik, néha csak a fogok között maradt eledelnek is megveszésétől, néha a szájrothadás, mely miatt a belek doha felhat a szájra, néha egyéb belső veszettségtől.

Ez szerént hát az orvoslásban illik e nyavajának okára vigyázni, s azt elhárítani, ha kitanulhatni. Tartsa tisztán az ilyen ember száját, fogait mindennapi sós vízzel vagy ecetes vízzel vagy spiritus vitriolival [szulfátok alkoholos oldatával] savanyított vízzel. Ha rossz a fog és ürege vagyon, vonják ki onnan, mert semmi hasznot ott nem tészen. Ha a gyomortól vagyon, éljen illendő purgációval, aloéból készített pilulákkal, melyek mind a belső rothadási gyógyítják, mind jó illatot szereznek a szájnak. Angelica gyökeret gyakran rágjon, cubebét [fái bodzát], ánizst, fahéjat. Reggel-reggel egynéhány mástixot [masztixfa gyantáját] nyeljen, ez igen hasznos. Vagyon egy likátriomnak neme, melynek neve a patikában Tryphera magna; abból mindennap vehet be kétszer egy-egy mogyorónyit, jó szagot, ízt és színt szerez embernek, minden orvosságok felett. Akitől kitelik, mosuz és ámbrával készített jószagú rotulák pogácskák szüntelen legyenek nála, melyekből egyet-egyet vegyen a szájába. Akinek egyéb nincsen, csak a citrom héja is jó, violagyökér, örménygyökér, ha rágja gyakorta. Jó egy-egy csepp fahéjolajat egy kalán vagy rózsavízben azon végre béinnya. Mikor ételét végzi, hogy a gyomor száját beszorítsa, sült birsalmát vagy köretevélyt egyék.”

???

























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon