Katarzyna Jankowska, Piotr Mucharski

Nyomtatóbarát változat

(...)

Ön már jó ideje tudott a jedwabnei tömeggyilkosságról, amelyet a háború alatt lengyelek követtek el zsidó szomszédaik ellen. A történészek, a publicisták keresik a mentséget a történtekre. Emlékeztetnek rá, hogy a zsidók előzőleg együttműködtek az NKVD-vel, eltűnődnek rajta, hogy talán német katonák is részt vettek a pogromban, hogy ez az egész német provokáció volt. Lát-e ön bármiféle enyhítő körülményt?

Először is, nem egyedülálló esetről van szó. Jedwabnéban ölték meg a legtöbb embert, de annak, hogy nyolc vagy éppen ezer embert gyilkoltak meg, nincs semmi jelentősége. A kettő egy és ugyanaz. A Jedwabne körül kirobbant vita eleve téves. Azt mondják, egy német Varsóban kitalálta, hogy az a legegyszerűbb, ha a zsidókat a lengyelek kezével nyírják ki. Tegyük fel, hogy így igaz. De ezzel még nincs vége. Egy egész várost sikerült ugyanis mozgósítani a bűntényhez. Hiszen amit néhány történész állít, hogy két huligán legyilkolt 1400 vagy 1600 embert, valótlanság. A publicistákat gondolkodóba ejti, hogy miért nem a zsidók, akik többségben voltak Jedwabnéban, ölték meg amazokat. Én meg eközben eltűnődöm, hogy akik a varsói felkelés bukása után elhagyták a várost, miért nem ölték meg azt a két németet, akik Pruszkówba vitték vagy az auschwitzi haláltáborba deportálták őket.

Ne feledjük, hogy ilyen esetek nemcsak Jedwabnéban fordultak elő. A környező falvakban ugyanez folyt, csak kisebb méretekben. Pogromok voltak Przedbórzban, ahol mindenki elpusztult, aki visszatért a munkatáborokból. Bevagonírozások is voltak. Volt még pogrom Krakkóban, Kielcében, Radomban és sok más városban is.

Azt jelenti ez, hogy van valami az emberben, ami ölésre ösztönzi. A németek az emberi élet megvetésére tanítottak. A háború előtt Lengyelországban hatalmas méreteket öltött az antiszemitizmus, de senkit nem gyilkoltak meg. Csak a hitlerista propaganda tudta elérni, hogy a zsidókat többé ne embereknek tekintsék, hanem tetveknek, patkányoknak, akiket egyszerűen el lehet pusztítani. És ez folyt. Hiszen még ma is képesek azt üvöltözni, mintha nem tértek volna észhez, hogy „zsidók a gázba”.

Jedwabne nemcsak történelmi tény. Olyan kérdés, amellyel ma kell megbirkóznunk. Tudjuk, hogy minden bűntényért az a felelős, aki elkövette. De nem vagyunk-e mi, lengyelek, e társadalom, e nemzet tagjai is valamiképp felelősek?

Nehéz lenne megmondanom, hogy felelősek-e. Egyet tudok, létezik olyasmi, hogy kollektív emlékezet. Ha tudom, hogy a bácsikám, a barátom, az unokatestvérem ilyesféle dolgot követett el, aligha fogom jól érezni magam. Ez a dolog lényege. Még ha azt állítja is valaki, hogy ő jól érzi magát, az sem igaz.

Éveken át senki nem beszélt Jedwabnéról.

Ennek semmi jelentősége. Nemrég, az egyik vita után, amely erről folyt, odajött hozzám egy 19 éves, történelem szakos egyetemista lány, és azt mondta: Edelman úr, én egész életemben illegalitásban voltam. Kislány koromban, amikor még a homokozóban játszottam, azt mondta az apám: soha senkinek ne valld be, hogy Jedwabnéból származol. Ne beszélj róla. – Egy jedwabnei születésű lengyel lány, aki egész életében bujkált.

Milyen hatással lesz a jedwabnei kérdés a lengyel–zsidó viszonyra? Megváltoznak-e a lengyelek és a zsidók emlékei arról a korról?

Nehéz megmondani. Az ember nem akar tudni arról, hogy bűntényt követett el, vagy hogy egy bűnténynek tanúja volt. Nem mindenki volt gyilkos abban a városban. Egy részük csak a függöny mögül leskelődött. Egy fiú azt mondja: mindent láttam az erkélyről.

Ma sokan szóvá teszik, hogy csak a Jedwabnéban lemészárolt 1400 áldozatról beszélünk, és szó sem esik azokról a környékbeli falvakról, ahol húsznál is több üldözöttet mentettek meg. Az emberek jobb szeretnék csak ez utóbbit hallani, mert ez érdem.

Biztos, hogy nem kellene erről is beszélni? Nem azért, hogy elkendőzzük a rosszat, hanem mert oly ritka a jó?

Miért, erről senki sem beszél? Olvassák csak el Wladyslaw Bartoszewski Ő az én hazámból való című könyvét. Ötszáz oldalon alig öt-hat rendőrspiclit említ, holott tudjuk, hogy százával voltak.

Jan Tomasz Gross a könyvében a bestialitás elképesztő példáit említi. Egy tizenhat éves lánynak levágják a fejét, és rugdalják, akár egy labdát. Ezt a képet nem lehet elfelejteni.

Ilyen az ember.

Ilyen gonosz?

Ne legyenek naivak.

(Tygodnik Powszechny, 2001. március 26.)

Pályi Sándor Márk fordítása

• A Jedwabne-vita