Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Mint arról a múlt héten hírt adtunk, Szlovákiában újabb kilenc képviselő hagyta el az amúgy is kisebbségben lévő kormánykoalíciót: a Roman Kovác miniszterelnök-helyettes és Jozef Moravcík külügyminiszter vezette új frakcióval együtt az ellenzéknek így immár 84-86 képviselője van a 150 tagú parlamentben.

A kormányon kívüli pártok ezért még a múlt heti parlamenti ülés előtt megpróbálták megszerezni a hiányzó 5-6 képviselő támogatását az alkotmánymódosításhoz, hogy ez alapján kiírhassák az őszi, idő előtti választásokat. Az ellenzék elképzelése szerint az alkotmánymódosítás után leváltották volna Vladimír Meciar reménytelenül kisebbségben lévő kabinetjét, ezt követte volna egy széles koalíción alapuló átmeneti, a választásokig kormányzó kabinet felállítása. Ez a gondosan kimunkált terv azonban meghiúsult.

Kettős kudarc

Az ellenzéknek két nekifutásra sem sikerült megszavazni a szóban forgó alkotmánymódosítást: az indítvány csupán 69 szavazatot kapott 21 tartózkodás mellett. Nem szavaztak a tervezet mellett a magyar koalíció képviselői sem. Arra hivatkoztak, hogy a többi ellenzéki párt nem számolt a magyar pártokkal a jövendő kormány összeállításakor, s nem is vonták őket be az előzetes tárgyalásokba. Az ellenzéki pártok viszont egyrészt attól tartottak, hogy a magyar pártok azonnal értesítik a budapesti kormányt az esetleges tervekről, másrészt pedig nem akarták vállalni Meciar vádját, hogy a magyarok segítségével buktatják meg az első szlovák kormányt. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a magyar pártok sem keresték a lehetőséget a kormányalakítási tárgyalásokon való részvételre: az Együttélés épp az ország másik felében, Királyhelmecen ülésezett, a kereszténydemokrata Bugár Béla és Duray Miklós Budapesten Boross kormányfővel tárgyalt, Duray A Hétnek is nyilatkozott. Így aztán, amikor a szavazás előtt húsz perccel előterjesztették a magyar követeléseket, már késő volt: írásbeli garanciákról szó sem lehetett. Az alkotmány módosítására tett első kísérlet a kölcsönös bizalmatlanság és a megfelelő kommunikáció hiánya miatt fulladt kudarcba.

A második, csütörtöki szavazás tétje a Demokratikus Baloldal Pártja (DBP) által előterjesztett alkotmánymódosítás volt. A magyar koalíció továbbra is fenntartotta, hogy csak bizonyos feltételek teljesítése esetén támogatja az alkotmánymódosítást és az ezt követő bizalmatlansági indítványt. A két szavazás között a szlovák ellenzéki pártok kompromisszumos javaslatot dolgoztak ki: ígéretet tettek arra, hogy az új kormány beszünteti a konfrontatív jellegű nemzetiségi politikát, elfogadja az ÉT ajánlásait, törvényt hoz a kétnyelvű községnévtáblákról, a keresztnevekről, elhalasztja az ún. alternatív oktatás bevezetését és a nagy vitát kiváltó új területi átrendezést. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) és az Együttélés által alkotott magyar koalícióban minderről két ellentétes vélemény alakult ki. Az MKDM öttagú frakciója úgy döntött, kötelességük támogatni a DBP azon indítványát, hogy a kormány megbuktatásáról az idő előtti választás kiírásától függően kell dönteni. Meggyőzték erről az Együttélés frakciójának hét tagját is. Kettő Együttélés-képviselő azonban nem volt hajlandó elfogadni a szlovák ellenzéki pártok által ajánlott engedményeket, és továbbiakat követelt. Fehér Miklós, aki egyik társával együtt távol maradt a szavazástól, s Duray Miklós társaságában a folyosón várta az eredményt, így vélekedett: „először Meciar visszahívásáról kellett volna dönteni, és csak azután az alkotmánytörvényről. Ezenkívül… nem kaptuk meg az elvárt garanciákat. (…) Elvártam volna, hogy legalább a komáromi állásfoglalást tárgyalási alapként fogadják el.”

Miután a parlament folyosóin elterjedt a hír, hogy a magyar koalíció nem támogatja egyöntetűen az alkotmánymódosítást, visszaléptek azok a kormánypárti képviselők is, akik korábban ígéretet tettek az alkotmánymódosítás támogatására és Meciar megbuktatására. A végső szavazáson így a 90 igen szavazat helyett csupán 83 gyűlt össze.

A kulcs a magyarok kezében?

Az eredményről az egyik ellenzéki politikus, Frantisek Miklosko így vélekedett: „Duray szerdán teljesíthetetlen követelésekkel állt elő. Azt akarta, hogy írásban garantáljuk a kisebbségi és egyéb chartákhoz való csatlakozást. Ilyen ígéreteket véleményem szerint nem tehet egy olyan kormány, amelynek mandátuma 7-8 hónap múlva lejár”.

Bugár Béla, az MKDM elnöke szerint „tisztázni kell a két frakció közti további együttműködést. Senki sem rúghatja fel az egyezséget, de nem is rendelheti alá magát egy pártelnök akaratának”.

Szlovákiában tehát patthelyzet alakult ki. Az idő előtti választások kiírása nem sikerült, a Meciar vezette DSZM szimpatizánsai és tagjai aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy tartsanak népszavazást a választások júniusra történő kiírásáról, az ellenzék pedig folytatja a tárgyalásokat egy újabb alkotmánymódosítás ügyében. A DBP, mint a legerősebb ellenzéki párt ma szeptemberi időpontot tart lehetségesnek, mely kb. egy hónappal előzné meg a helyhatósági választásokat, de még mindig hiányzik 7-8 szavazat az alkotmánymódosításhoz, s a kormány további destruktív tevékenységének megakadályozásához.

A kabinet ugyanis leváltásának lehetőségére úgy reagált, hogy a költségvetési hiányt egy hónap alatt a lehetséges évi hiány felére növelte, s hogy legutóbbi két ülésén minden más napirendi pontot mellőzve csak privatizációs tervek jóváhagyásával foglalkozott. A parlament máris elrendelte ezek felülvizsgálatát.

A szlovák politikai válság tehát egyre mélyebb: a kormány nem tud kormányozni, a parlament nem tudja leváltani. A megoldás kulcsa az ellenzéki pártok, köztük a magyarok kezében van.

• Külföld