Skip to main content

Romániai pártok

Vissza a főcikkhez →


Kormánypárt

A Társadalmi Demokrácia Román Pártja (PDSR, a régi Front Iliescuhoz hű szárnya)
Elnök: Adrian Nastase

Koalíciós partnerek

Román Nemzeti Egység Pártja (PUNR)
Elnök: Gheorghe Funar Szocialista Munka Pártja (PSM)
Elnök: Ilie Verdet, volt miniszterelnök
Ceausescu alatt Nagy-Románia Párt (PRM)
Elnök: C. V. Tudor Romániai Demokratikus Agrárpárt (PDAR)
Elnök: Victor Surdu

Ellenzék

Demokrata Párt – Nemzeti Megmentési Front (PD–FSN)
Elnök: Petre Roman Demokratikus Konvenció (CD)
Elnök: Corneliu Coposu

A Konvenció tagszervezetei:

Keresztény és Demokrata Nemzeti Parasztpárt (PNT–CD)
Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ)
Polgári Szövetség Pártja (PÁC)
Román Szociáldemokrata Párt (PSDR)
Liberális Párt–93 (PL–93)




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon