R. S. [Révész Sándor]

Nyomtatóbarát változat

A Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának 1. sz. állásfoglalása két részből áll: I. A Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának 1. sz. állásfoglalásából és II. Czimer József színháztörténész önéletrajzi töredékeiből.

Az állásfoglalás hét részből áll: Bevezetés (22 sor), A hírműsorokról (65 sor), További megjegyzések (42 sor), A kulturális és irodalmi műsorokról (72 sor), A zenei műsorokról (6 sor), Néhány konkrét megjegyzés (13 sor), Egyéb megjegyzések (34 sor). Tehát az állásfoglalás szövegének 35 százaléka további, néhány konkrét és egyéb megjegyzésekből áll.

A Bevezetés

taglalja a felügyelő bizottság elemzési módszerét:

„A bizottság tagjai többnyire sporadikus módszerrel, tetszés szerinti időpontokban hallgatták az adásokat”, más szóval: horizontálisan vizsgálódtak. Viszont „a jövőben – a horizontális vizsgálódás mellett – vertikális »mélyfúrásokat is« szeretnének végezni…”

„A bizottság – bár óvatos fenntartásokkal kezeli a rádióhoz érkező hallgatói leveleket –, elöljáróban megállapítja, hogy a hallgatók döntő többsége – különösen az idősebb és a határokon túli hallgatók – elégedettek a rádióműsorok tartalmának és hangvételének az új műsorrendhez köthető megváltoztatásával.” A bizottság, mint látjuk, koherens metodikával dolgozik: az óvatos fenntartásokkal kezelt olvasói levelek alapján valóban csak a „sporadikus módszerek” hívei képesek a hallgatók döntő többségének véleményére következtetni. A kevésbé sporadikus módszerek hívei a Gallup hallgatottsági adataira támaszkodnak, amelyekből viszont egészen másra lehet következtetni…

A hírműsorokról

„Az FB szerint a hírműsorok objektívebbé váltak, bár sokszor érzékelhető az erre való tudatos, néha erőltetett törekvés. (Amikor pl. egy kormánypárti nyilatkozat után sietve következik egy ellenzéki, vagy fordítva.)”

„…egy vallásszociológus »szakértő« egy műsorban kijelentette, hogy az egyházak jelenlegi vezetői kompromittálódtak, mert az előző rendszerben »a nagy egyházak püspökei bent ültek a parlamentben«. Ez a kijelentés amellett, hogy nem igaz (valóban, felekezetenként csupán egy-egy püspök ült ott – R. S.), hangulatkeltésre, manipulációra is alkalmas. Alapvető fontosságú, hogy a vitás kérdésekben mindig hallgattassék meg a másik fél is” – bizonyára azok kivételével, akiknek meghallgatása kimeríti az objektivitásra való erőltetett törekvés tényállását…

„Az FB véleménye szerint spontán, vagy (vagy is, vessző is… – R. S.) szándékos történelmi tudatlanságra vall egyenlőségjelet tenni egy szabadon megválasztott és leváltható hatalom, valamint egy idegen hadsereg támogatásával működő hatalom között (!). Így, »a hatalom ellen lenni« nem egy abszolutizálható értékmérője valakinek.” Az FB, mint látjuk, spontán vagy szándékos tudatossággal igyekszik a magyar nyelvet közelebb vinni azon nyugati nyelvekhez, amelyek nem tesznek különbséget a „között” és a „közé” között (esetleg közé).

További megjegyzések

„A neves baloldali zeneszerző (Mikis Theodorakis – R. S.), figyelmeztette a hallgatókat arra, hogy annak idején a szovjet hadsereg mentett meg minket a fasizmustól – ami, ha igaz is, csak az érem egyik oldala. Sajnos a másik oldalát – a kommunista-fasizmusét – nem említette sem a riporter, sem pedig egy zeneszerzőtől (sic!) esetleg eltérő tapasztalatú és gondolkodású nyilatkozó” – állapítja meg az FB a névelőtakarékossági program keretében.

A Sajtópárbaj című műsorban a résztvevők „vadul döfködik egymást… mindenki össze-vissza (az akadémiai helyesírás szerint: összevissza – R. S.) beszél… valósággal civakodnak”.

A kulturális és az irodalmi műsorokról

Zárójelben: „(A Felügyelő Bizottság szívesen kapna választ arra a kérdésre, hogy mi indokolja az Irodalmi Főszerkesztőségtől függetlenül szerkesztett irodalmi műsorok létét a Tájékoztatási Főszerkesztőségen. A Gondolat-jel, a Terítéken, vagy [vagy is, vessző is – az irodalmi szaktudásból mindkettőre telik – R. S.] a Művek, műhelyek, művészek című adások, [a vesszőkkel nem takarékoskodunk – R. S.] mintha önálló, sajátszerű »kulrúrpolitikát« folytatnának.)”, (ez a vessző a mi ajándékunk), mintha némely főszerkesztő még mindig a maga sajátszerű feje után menne…

Néhány konkrét megjegyzés

„Rendre túlságosan nehezek a Ki nyer ma? kérdései (április 30. Martfű, május 6., május 4. Zsámbék). Kár ilyen kitűnő, nagy hagyományokkal bíró műsort negatív élménnyé tenni a hallgatók számára.”

A négy konkrét megjegyzés közül ez volt a harmadik. Az alábbiakban az elsőt és a másodikat idézzük – jelentőségüknél fogva – teljes terjedelemben:

„– Az április 28-i Rigórádió zeneileg meglehetősen igénytelen volt.”

„– A május 5-i Ki kopog? adása zeneileg kívánnivalót hagyott maga után.”

Egyéb megjegyzések

(Nem tévesztendők össze a konkrét megjegyzésekkel.)

Az állásfoglalás utolsó, egyben legizgalmasabb bekezdése következik:

„Július 4-én 23.25-kor megszakadt az adás a Bartók Rádióban, a klasszikus zene után hirtelen szünet következett, majd a bemondó közölte a műszaki hiba tényét. Érdemes lenne megfontolni ezek (mik?! – R. S.) megfordítását, ugyanis Magyarországon igen rossz emlékeket idéz a hallgatókban, ha a zene hirtelen megszakad és sejtelmes szünet következik.” Pláne 4-én!

Czimer József: A Rádiószínház májusi bemutatóiról

A színháztörténész az állásfoglalással megegyező terjedelmű és a felügyelő bizottság által egyhangúan elfogadott dolgozatában összefoglalja három régi tanulmányának tartalmát, méltatja drámafordítói munkásságát, emlékezteti olvasóit arra, hogy ő vonta felelősségre először Major Tamást Németh Antal félreállításáért, és beszámol néhány kamaszkori és felnőttkori színházi élményéről. A szerző a Rádiószínház májusi tevékenységéről konkrétumok említése nélkül annyit árul el, hogy Horváth Péter hangjátékában fölöslegesen és fölös mennyiségben fordultak elő csúnya szavak, a Németh Antalról szóló emlékműsorban pedig kritikátlanul eszményítették a hányatott sorsú rendezőt. Ebben Czimer annak a szocialista realista elvnek és gyakorlatnak a továbbélését látja, amely ellen ő már 1956 után is felemelte a szavát: „»A pozitív hős konfliktusa« című írásomban – alaposan meg is kaptam a magamét érte – kifejtettem, hogy a kommunista hősnek nincs hitele, ha az ellenfeleit hülyének, gyávának, elvetemült gonosznak ábrázoljuk, őt magát meg fényes, dicsőséges, minden erény, erő és igazság birtokosának.”

Ha tehát a kedves olvasó tanácstalan lenne abban, hogy miként lehetne helyreállítani a kommunista hős hitelét, forduljon bátran a Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának szólistájához.

• Belföld