Skip to main content

A tudatlanság felhője

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


„Arra kérlek a szeretet minden erejével, akárki légy is, aki e könyvet birtokodban tartod… tökéld el magad szabadon és céltudattal, hogy elolvasását, lemásolását, de még létezésének ismeretét is csak akkor engeded meg másnak, ha meggyőződtél róla, hogy Krisztus tökéletes követésének elhatározása él benne…” A kiadó szembeszegül a szerző intelmével és közreadja a kötetet. Közzéteszi a véglegesen megválaszolhatatlant, a maradéktalanul megmagyarázhatatlant, a pillanat varázsát, amelyben a mű megírásának terve megfogant.

A tudatlanság felhője a szemlélődés könyve. Az inkvizítorok szemfülességét kijátszva arra okítja benne tanítványát a XIV. századi ismeretlen szerző, hogy nem a térdeplő bűnbocsánat, nem a templomok díszítése vagy a liturgiák buzgó mormolása kell hogy irányt mutasson, de a lélek és a szellem nyílt útkeresése, a rejtőzködő értékekből való belső építkezés.

Ma, amikor az egyházak jó része a propaganda minden eszközével azon fáradozik, hogy tanaihoz híveket toborozzon, jól eltalálva az időt, melyben a tömegek egészséges öntudata és életereje elapadóban van, amikor általános a tanácstalanság és a létbizonytalanság, igen tanulságos ez a mellényzsebben is elférő szellemi kézikönyv. S bár javarészt felszólító módban halad fejezetről fejezetre, és szigorú fegyelmet követel, feltételezem, hogy a kiadó és fordító szándéka nem az, hogy e tanokra alapozzák mindennapi életünket, de tudjunk a tudatlanság létező felhőjéről.

Mindannyiunk számára, akik nem a misztikum révületében élünk, szinte lehetetlen az azonosulás. Talán kevesen is olvassák végig a kötetet. Aki hívő, annak hite tökéletlenségét bizonyítja, aki nem az, idegenkedik és beleun. Azoknak azonban, akik kitartanak, türelemmel, esetleg néhol újraolvasva, maradandó élményt nyújt a kb. hatszáz évvel ezelőtt íródott, vallási köntösbe öltöztetett gondolati mű. Különösen jóleső olvasmány a fordító utószava. Losonci Gábor mondatainak minden ízében érzik az igényesség és az elfogulatlanság. Szolid szeretettel szól a műről, a gondolatok során képzeletbeli alakot öltő szerzőről, s egyben mértani tárgyilagossággal, tapintatosan egészíti ki idevágó ismereteinket. Izgalmas áttekintést nyújt mind a szerző kilétét találgató forrásokról, mind a nyelvi örökség alakulásának fázisairól. S bár megemlíti a kor ismert, író misztikusait, magáról a misztériumról azt mondja: az igazi titok önmagát őrzi.

A tudatlanság felhője
Erasmus Kiadó, Bp., 126 old., 287 Ft











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon