Skip to main content

Az elfogulatlan kritika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az ember tragédiája


Színházi kritika a „Faji Tárgyilagos” egykorú számából. – Írta: Faj Lehel, két változatban

Első változat

A szerkesztőt tévesen úgy informálták, hogy Madách… izé, hogyismondjam csak.

Az ő Nemzeti (Neumann) Színházukban (Schwarcz), amit szegény magyar (májer) közönségünkre úgy tukmáltak rá, mint sóletet a rakott káposztára (Kohn), megint sátoros ünnepet ültek a fajkóbik. Valami Madách-Mohnblum Imre (Izsák) teregeti ki előttünk bankjingli képzeletének áporodott fajvirágait, egy „Ember tragédiája” című kóser pesti „világcikk”-ben, ami lehet nagyon hasznos az ő speciális faji szempontjukból, de amihez kevés köze van a magyarságnak.

Ebben a darabban minden szó burkoltan a pesti közönség faji moralitásának hízeleg, és öntudatlanul szolgálja a zsidó uralomvágy hegemonumentális hekatombáját. Ez a tipikusan pesti író úgy halmozza egymásra a jeleneteket, mint ahogy a tippeket halmozza a lóversenyen, ha a tatája történetesen nem pesti drámaírónak, hanem, a fajparipa érdekének megfelelően, totalizatőrnek neveli. (…)

Nem tudom, szabad-e még ebben az országban kifejezést adni a magyarság sorsát féltő, zsidókézen elnyomott nemzeti gondolatnak – de mint ennek az elnyomott magyarságnak utolsó végvára és lelkiismerete, kötelességemnek tartom ezúton felhívni az igazságügyi és kereskedelmi minisztereket, hajlandók-e végre rendet teremteni és energikusan, minden kertelés és „jogrendi” érzékenykedés nélkül felszólítani a zsidót, hogy süsd meg, zsidó, a libát, mért nem vettél egyformát?!! Mert ha nem – mi majd jogrend és miniszter nélkül fogjuk megkérdezni tőle – de abban nem lesz köszönet!!…

Második változat

Kiderült, hogy dehogy! a nagyapja se!

Tegnapi cikkünkbe néhány értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Így a „magyarság legnagyobb értéke” helyett „zsidó zagyvalék”-ot, „hatalmas műalkotás” helyett „kóser pesti bűzbombát”, „valódi drámai remekmű” helyett „zsidó jingliknek való zsargonirodalom” szavakat szedett a szórakozott szedő. Mint utólag értesülünk, Madách Imre elsőrangú eseménye irodalmunknak, és így kérjük az egész cikket mint értelemzavaró sajtóhibát, tárgytalannak tekinteni. Egyébként a zsidó szedőt, aki az egész bajt csinálta, már eltávolítottuk nyomdánkból.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon