Skip to main content

Anyám, az a jó Főv. IV.–XV. kerületi!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kicsoda vagy micsoda ez a címben szereplő Főv. IV.–XV. kerületi? Ezt én sem tudom megmondani anyámnak. Csak sejtésem van róla. Anyámnak, aki nyolcvanéves kisnyugdíjas és Újpalotán lakik, tanácsi vagy most már ki tudja milyen bérlakásban. A tanács már eltűnt, a szovjetek is lassan-lassan, de a bérlakások, a bennük élő, kiszolgálatott helyzetű emberekkel, maradtak.

Szóval, anyám kapott egy 041495 számú „azonosító”-t, amin mindössze ennyi szerepelt aláírás helyett, a személyes helyzet megítélésének fontosságát is hangsúlyozandó, gondolom, tévedésből. Nem is ez a lényeg, hanem a tartalom, amiről gépies személytelenséggel tájékoztatták. Közölték vele, hogy ezután havi 609 Ft-ot fog fizetni víz- és csatornahasználati díjként. Mindjárt le is számláztak neki az új, felemelt összegen kívül további 644 Ft-ot hátralékként, így az április havi rezsiszámlája 4627 Ft lett. Tudatták vele, hogy a KHVM (Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium) 1991. január 14-én rendeletet hozott 2/1991. szám alatt, amiben írva vagyon, ezután a víz 10,50 Ft/m3, a csatorna használata pedig 7,00 Ft/m3 lesz. Felvilágosították továbbá, hogy a baromi méretű lakótelepi épület tervezett normatív vízfelhasználása a „kiközölt” mennyiség szerint 85603 m3 lehetett volna 1990-ben, ezzel szemben a ház lakói 162878 m3 vizet fogyasztottak, így logikus és főleg törvényes az emelés. Meg embertelen is, kedves Főv. IV.–XV. kerületi!

Azt sem tudom megmagyarázni a világéletében tisztán élő, ezért aztán tisztán is gondolkodó anyámnak, hogyan jött ki az 644 Ft, amit az 609 Ft mellett még leszámláztattak „az FSZDV”-vel (Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat). A havi különbség ugyanis a régi (nem is olyan nagyon régi, mert azelőtt a bérlakások víz- és csatornadíja az államot terhelte) és a megemelt összeg között havi 424 Ft. Valószínű, hogy az év első háromhavi differenciájából a januári és februári összeg, de csak január 14-ét követően, mert a rendeletet akkor hozták.

Mikor hirdették ki, tehát mikor lépett hatályba, nem tudom ezt sem.

Azt sem tudom, hogyan árusíthatnak orosz makrélahal konzervet 1990-es géppel préselt dátummal 1991 áprilisában, például Pesten, a Rákóczi út, Szentkirályi utca sarkán lévő élelmiszer-áruházban? Árengedménnyel, 26 Ft-ra leértékelve! Az üzletvezető szerint azért, mert a dátumot kínos gondossággal eltakaró, öntapadó DÉLKER címke a felhasználhatóságot 1993-ig meghosszabbítja – ők felelnek érte –, meg különben is, amíg a konzerv nem puffad fel, addig jó! Ő is ezt szokta enni. A KERMI-ben pedig Kertainé szerint a préselt dátum a konzervdoboz alján a gyártás évét jelöli, nem a lejáratét, ami után nem árengedménnyel árusítani, hanem megsemmisíteni kell(ene)! Mit tudom én, lehet, hogy ő is ezt eszi, mint az üzletvezető. Lehet, hogy a Főv. IV.–XV. kerületi is. De hogy anyámnak még az ilyen „ínyenc”- falatokra sem futja a nyugdíjmaradványából, az biztos! Még szerencse, hogy nem egyedül lakik. Vele él a nagyobbik, főiskolás fiam is, akit szintén én támogatok.

Ezek után meg sem mertem mondani anyámnak, mire számítson az idén, egyebek mellett távfűtésidíj-ügyben.

Akik átestek a szociális védőháló lyukán, kényszerfogyasztásra ítélt bérlakásaikban még annyit sem érdemelnek, hogy a további elnyomorodásuk hírét közlő levelet tisztességesen aláírják?!














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon