Skip to main content

Bohdan Butenko rajzai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amíg volt jó gyerekkönyvkiadás és jó gyerekműsor a tévében, addig legalább néha lehetett látni és élvezni a lengyel Bohdan Butenko rajzmeséit, rajzgroteszkjeit, rajzhumoreszkjeit, rajzelégiáit. Butenko kivételes képessége nem abban rejlik, hogy úgy játszik, bánik a vonalakkal, mint varázsló a pálcájával, és egyre-másra varázsolja elő képtelen képeit, hanem abban – illusztrációiról van szó –, hogy miközben tökéletesen alkalmazkodik a szerzőhöz, témához, tárgyhoz, saját egyéniségét, szellemiségét, karakteres szemléletét is maradéktalanul belebűvöli rajzaiba.

A Lengyel Kultúra kiállítóterme sajnálatosan kicsi Butenko harminc évet átölelő életművéhez, valamelyes áttekintést azért így is kaphatunk a gyerekeknek készült rajzaiból (folyóiratok borítói, képregények, ismeretterjesztő könyvek – a CSILLAGÁSZAT magyarul is megjelent –, képeskönyvek), a vers- és drámaillusztrációiból (Kosztolányi is megihlette), szatirikus alkotásaiból és tájképeiből. A Prévert-, Gombrowicz- és Galczynski-illusztrációk külön időzést érdemelnek: nagy mesterek egymásra találásának ritka pillanatai.

Lengyel Kultúra
Bp. VI., Nagymező utca 17.

A kiállítás megtekinthető február 4-ig
szombat, vasárnap kivételével naponta 10-től 17 óráig.










Megjelent: Beszélő hetilap, 4. szám, Évfolyam 6, Szám 5


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon