Skip to main content

Bölcs Balsai és Salamon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Dr. Balsai István igazságügyminiszter (MDF) beterjesztett egy törvényjavaslatot, amely átmenetileg felfüggeszti az átalakulási törvény szövetkezetekre vonatkozó passzusait, és – a tervezet eredeti formája szerint – megtiltja a szövetkezeteknek az ingatlanjaik eladását és megterhelését, ha netán e szándékukat nem jelentették volna be augusztus 26-a előtt a földhivataloknál. Augusztus 26-a volt ugyanis a két szövetkezeti törvényjavaslat beadásának nevezetes napja: az átfogó szövetkezeti kódexé, továbbá a szövetkezetek úgynevezett átmeneti gazdálkodásáról, szóló jogszabályé, mely utóbbi a vagyonnevesítés kérdését rendezné, már amennyi közös vagyont nevesíteni lehet az eddigi vagyonnevesítések és a kárpótlási elkerítés után. Mármost ezt a törvényjavaslatot sajnos vissza kellett vonni átdolgozás végett, mert a nevesítési ügymenetet nem sikerült eleddig a kárpótlás alkotmányosított változatához áthangolni. Meg aztán arra is készülnek, hogy hallgassanak valamiképp Juhász Pál (SZDSZ) ellenvetésére, mely szerint mégsem ajánlatos a teljes vagyont a tagság nevére írni, mert egyrészt akkor már nem is beszélhetünk szövetkezetről, másrészt a szövetkezetek valóságos közösségi funkciót is betöltenek, az óagrárrendszerbeli egymásrautaltság örökségeképpen.

A spekuláns zöld bárók minden bizonnyal nagyon megijedtek a nevezetes augusztus 26-i napon, és még jobban áskálódnak azügyben, hogy kihúzzák a talajt a negyven év alatt megnyomorított tagság alól. Ezért az átmeneti átalakulási és elidegenítési stop, mely az említett kódexek beiktatásáig, de legföljebb november 30-ig kiált megálljt a spekulációnak. Hogy mekkora ez az átmeneti vagyonátmentési vész, arról nem tudott számot adni a koalíció. Viszont előfordulhat, hogy a mégúgy megnyomorított szövetkezeti tagságnak mostantól egy petákot sem tudnak fizetni. Az agrárius szféra értékesítési válsággal küzd, sok szövetkezet csak vagyonfeléléssel tud valami pénzt előteremteni. És hogy-hogy visszamenőlegesen, a jog- és piaci rendet megkérdőjelezve törvénykezünk? Osztották többé vagy kevésbé az ellenzéknek ezeket az innen is, onnan is felhangzó érveit a józanabb kormányerők; a földművelési tárca, amely a hírek szerint eredendően ellenezte a Balsai-féle stopot, ahol csak tudta, az enyhítő módosító indítványokat támogatta a bizottsági vitákon. Így végül átment a Pál László(MSZP)-féle indítvány, hogy az ipari, lakás- és takarékszövetkezetek átalakulhassanak, ha nekik tetszik, valamint az MDF-es Bogárdi Zoltán indítványa, mely szerint az eddig létrejött szerződések alapján, a felszámolási eljárás keretében, valamint a jelzáloghitel-követelések kielégítése érdekében történő ingatlan-eladások törvényes oltalmat kapjanak.

A bizottságok közül a gazdasági volt a pragmatikus, az alkotmányügyi a fundamentalista. Utóbbi elnöke, Salamon László dr. nem november, hanem január végéig akart volna tilalmat elrendelni, hogy a szövetkezeti törvénykezés kényelmes legyen. Balsai dr.-nak tetszett ez a gondolat: igazítsuk a valóságot a törvénykezéshez. Szövetségüket egy fatális véletlen bontotta meg. Szavazáskor, a nagy aktatömeg közt eltévedve, Balsai a kritikus ponton nem támogatomot mondott. A levezető elnök, az órendszerbeli elnyomás kádere Szűrös Mátyás bezzeg kiismerte magát kásahegyben…






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon