Skip to main content

Felhívás a robbantóhoz!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves terrorista!

A Beszélő szerkesztősége szívesen készítene Önnel exkluzív interjút, s az interjú elkészítése után boldogan feladná Önt a nyomozó szerveknek nyolcmillió forintért.

A rendőrségtől nyomravezetőként kapnánk tízmilliót, ebből nyomban átadnánk Önnek, illetve az Ön által megjelölt személy(ek)nek kétmilliót. Önnek is, nekünk is ez volna a legjobb megoldás.

Önt így is, úgy is elkapják. Galád felbujtói, munka-, elv- és élettársai közül bizonyosan akadnak, akiknek többet ér tízmillió forint, mint az Ön szabadsága, s ha nem siet hozzánk, Önnek, illetve kedves hozzátartozóinak semmi hasznuk nem lesz az egészből.

Ha elfogadja ajánlatunkat, Ön kockázat nélkül kereshet egy kalap pénzt, azt pedig mondanunk sem kell, hogy a mi csőd szélén billegő lapunknak milyen jól jönne az a néhány milliócska meg az Ön Beszélő-beli bemutatkozásától remélhető kis példányszám-növekedés.

A magyar rendőrség külön hálás lenne Önnek, hogy ahhoz a laphoz közvetíti a szűkös költségvetésükből kiszorított jutalmat, amely az ő tevékenységét a legodaadóbb figyelemmel követi. Nem csodálkoznánk, ha kifejezetten ezért találták volna ki az egészet.

A mielőbbi találkozás és a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés reményében – üdvözli önt:














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon