Skip to main content

„Fiatal vagyok még ahhoz, hogy abbahagyjam”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Tavaly az európai parlamenti választásokon az SZDSZ jelentős sikert aratott, a párt listavezetője te voltál a kampányban. Úgy látszott, politikai pályád újabb csúcsára értél, ami után drámai volt a zuhanás: politikai támadások és kiterjedt sajtókampány kereszttüzébe kerültél. Egy vitatott jogszabály alapján elérték, hogy lemondj európai parlamenti mandátumodról, a horvátországi nyaralód kapcsán adócsalást, eltitkolt jövedelmeket sejtettek, a terepjáróbérlésnél vagy lányod lakáskiutalásánál pedig korrupciót. Voltaképpen mi történt?

Alapjában az, amit a kérdésben említettetek: kitervelt politikai és sajtókampány célkeresztjébe kerültem. Amire ugyanakkor eleinte én is rosszul reagáltam: részint késve, részint túl jóhiszeműen, valamint nem megfelelő modorban. Ez a mélyrepülés hat hónapig tartott, július közepétől talán december közepéig. Vegyük sorra a kampány ürügyéül szolgáló ügyeket. A lányom lakásigényléséhez semmi közöm nem volt, én is az egyik napilapból szereztem róla tudomást. A lányom, akit nagyon szeretek, önálló családanya, nem is együtt lakunk, az én kérésemre vonta vissza a lakásigénylést. Az APEH-nél kezdeményeztem önmagam ellen egy átfogó, minden részletre kiterjedő vagyon- és jövedelemvizsgálatot, amely választ ad az ellenem felhozott vádakra. Nem kell ecsetelnem, milyen egy ilyen vizsgálat, aki már átesett rajta, az tudja. Kegyetlen és idegtépő. Vezető magyar politikus még soha nem esett át ilyenen. Úgy gondoltam, hogy az APEH-vizsgálat eredményét mindenki elfogadja. Az adóhatóság megállapította, hogy a bevételeim és a kiadásaim összhangban vannak, így az említett nyaraló megvásárlását és felújítását is főpolgármesteri tisztemből fakadó és egyéb legális, egyben nyilvános jövedelmeim fedezték. Az állítólagos öszszeférhetetlenség pedig az EP-mandátumról történt lemondásommal megszűnt. Nehéz döntés eredményeként Budapestet választottam. Egyetlen dologban voltam valóban hibás: a terepjáróbérlésnél. Megtanultam egy életre, hogy fővárosi cégtől semmilyen szolgáltatást nem vehetek igénybe, még pénzért sem! Ugyanakkor az ellenem folytatott kampány nem lehetett volna olyan sikeres, mint amilyen lett, ha a város ügyei egyébként jól mentek volna. A városfejlesztés valóban némileg lelassult, a metróépítés még különböző akadályokkal küszködött, az utak és a köztisztaság állapota komoly kívánnivalót hagyott maga után, ezért az emberek elégedetlenek voltak.

Nehéz elhinni, hogy éppen 2004 nyarán romlott volna olyan drámaian a városi közszolgáltatások színvonala, hogy az már kiverte a biztosítékot a választóközönségben…

Nem is ezt mondtam, pusztán azt, hogy az ellenem indított kampány nem lehetett volna sikeres, ha a várospolitika épp nincs hullámvölgyben. A támadások időzítését nézve pedig nyilvánvaló, hogy sokak szemében szálka volt az európai parlamenti kampányunk sikere.

Kiknek volt szálka a szemében?

Nyilván ugyanazoknak, akiknek a főpolgármesterré való háromszoros újraválasztásom is. E pozíciómat a sikeres EP-listavezetés megerősítette. Budapest az ország hatalmi központja és gazdasági motorja, itt él a hazai lakosság közel egyötöde: a tét tehát nem kicsi. Azoknak pedig, akiknek Budapestre fáj a foguk, nem maradt más választásuk, mint megkísérelni engem kiiktatni a versenyből egy ellenem indított személyes botránykampánnyal.

Mi változott tavaly ősszel? Már nem gondolják, hogy nélküled könnyebb lenne?

Úgy látom, hogy az új miniszterelnökkel együtt a szocialista párt is felismerte, hogy velem együtt Budapest is elveszhet a koalíció számára. Ha pedig a város továbbra sem kap elég pénzt a fejlesztésekre, ha nem tudjuk rendbe tenni az utakat, ha csődbe megy a BKV, akkor a kormánykoalíció esélye is megszűnik arra, hogy jövőre megnyerje a választásokat. Ennek köszönhetően talán soha nem volt még ilyen igazi, nemcsak szavakban hangoztatott együttműködés a kormány és a főváros között, mint mostanában.

Tavaly a Beszélőnek adott interjúdban azt mondtad, hogy Medgyessyvel is jó, kiegyensúlyozott viszonyod volt…

Az volt. Medgyessy Péter ugyanúgy pontosan látta, mint Gyurcsány Ferenc, hogy a Városháza sikere egyben a kormány sikere is. Az ő mozgástere azonban pártonkívüli miniszterelnökként a szocialista párton belül jóval szűkebb volt, mint Gyurcsányé, aki ezért sokkal tudatosabban és egyértelműbben mer kiállni Budapest támogatása mellett. Ennek köszönhetően olyan fejlesztési pénzekhez jutottunk hozzá az utóbbi időszakban, amelyekért korábban hiába kilincseltünk. Milliárdokat kaptunk útfelújításokra, igaz, jövőre még többre van szükség. Országosan növekedett a tömegközlekedés állami támogatása, ebből Budapestnek tizenkét milliárd jut, amit egyébként 2006-ban tovább kell növelni. Végre megkezdődhetett a 4-es metró építése, méghozzá azzal a meghosszabbított nyomvonallal, amit mi javasoltunk. A kormány rendre támogatja a városfejlesztésre beadott pályázatainkat, közreműködött az új Budapesti Közlekedési Szövetség tető alá hozásában. Támogatja a most induló, Budapest egészét átfogó középtávú fejlesztési programunkat, a Podmaniczky-tervet. Mindezek költségvetési kötelezettségvállalásokkal járnak, amelyben ez a kormány sokkal készségesebb, mint bármelyik korábbi. Csak a Podmaniczky-terv megvalósítása körülbelül kétezer milliárdos beruházást jelent a következő tíz évben.

Rendeződött a viszony a fővárosi szocialista frakcióval is?

Ma úgy látom, hogy olajozott az együttműködés.

Nem volt ennek valami egyéb ára? Sokan úgy vélik, hogy meggyengültél, és a fővárosban sok tekintetben átengedted a terepet a szocialistáknak. Atkári János főpolgármester-helyettes „menesztését” is ennek a jeleként értékelik, aki régóta nagyon népszerűtlen volt a szocialista frakcióban, miközben 15 éven át az egyik legközelebbi bizalmi embered volt, a város pénzügyi egyensúlyának szigorú őreként. Eközben úgy hírlik, hogy változik a város költségvetési stratégiája: az eddigi szigorú gazdálkodást felváltja egy oldottabb, puhább költségvetési korlátot előirányzó politika, amit a szocialisták régóta sürgettek, de ami mások szerint könnyen a város eladósodásához vezethet.

Atkári János jó szakember, akinek nagyon sokat köszönhetett az önkormányzat az elmúlt években. Segítségével sikerült megőriznünk a város működőképességét abban a nehéz időszakban, amikor az Orbán-kormány költségvetési elvonásokkal büntette a fővárost. Ám az elsődlegesen megszorító megközelítésen változtatnunk kellett, erre most meg is van a lehetőségünk, és ezt a fordulatot Atkárival nem lehetett végrehajtani. Ez áll a köztünk kialakult konfliktus hátterében, ami emberileg nagyon mélyen érintett, de – Budapest érdekeit szem előtt tartva – úgy érzem, nem volt más választásom, mint hogy változtassak. Elvontam a jogköreit, mert nem tudtunk már együtt dolgozni. Úgy látszott, hogy képtelen volt elfogadni, hogy többet kell költenünk azokra a dolgokra, amelyeket a budapestiek joggal kérnek tőlünk számon – a város működtetésére, a köztisztaságra, az útfelújításra. Nem azért kellett mennie, mert a szocialisták ezt akarták, ráadásul aki ismer, az tudja, hogy az ilyen nyomásoknak mindig is ellenálltam. Hanem azért, mert nem értett egyet ezzel a fordulattal, és nem akart benne közreműködni. A költségvetés teljes előkészítését a főjegyzőre bíztam, aki lényegesen nagyobb összeget tervezett az üzemeltetésre, mint történt korábban, és ennek eredményei hamarosan meg is fognak látszani a városon. Hozzá kell tennem, hogy mindezt a prioritásváltozást természetesen szigorú pénzügypolitika kíséri, tudjátok, ingyen ebéd itt sincs.

De miért kellett a fővárosi SZDSZ-frakcióból is kizárni?

Ez a frakció döntése, méghozzá lényegében egyhangú döntése volt. Nem tudták tovább tolerálni, hogy Atkári az utóbbi időben – amolyan egyszemélyes ellenzékként – folyamatosan támadta az SZDSZ-t és az SZDSZ várospolitikáját.

Nem érzed magad felelősnek a kialakult helyzetért?

Úgy vélem, az a természetes, hogy egy politikai vezető aszerint választja meg a munkatársait, hogy azok képesek és hajlandóak-e együttműködni az elképzelései megvalósításában, a mi esetünkben a város legjobb szolgálatában. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ha ez valami miatt nem megy, akkor váltani kell. Atkári Jánost az elmúlt években nagyon sokszor megmentettem, mivel sok esetben nemcsak a szocialista, hanem a szabad demokrata frakció sem támogatta, egyedül én álltam ki mellette. Azonban eljött az az időszak, amikor már rengetegszer került ellentétbe, szinte már mindenkivel, többek között velem is – túl sok kérdésben. Ez pedig nem hatékony. Nekünk más a dolgunk, a várost kell működtetnünk, fejlesztenünk.

Atkári azzal érvelt, hogy ha több hitelt kell felvenni, akkor romlik a város hitelminősítése, drágábbak lesznek a hitelek, és ez hosszú távon csődbe viheti Budapestet…

Ettől nem kell tartani, mert nagyon óvatosak vagyunk. A város pénzügyi egyensúlya kiemelt prioritás. Nem kellett drágábban kötvényt kibocsátanunk, nem is vettünk fel semmiféle plusz hitelt azon felül, amit terveztünk.

Akkor miért most került sor a stratégiaváltásra, miért nem korábban?

Mert most vált egyszerre lehetségessé és szükségessé. Lehetségessé elsősorban éppen a kormány nagyobb tehervállalásának köszönhetően, és szükségessé, mert például az utak, az aluljárók, a köztisztaság állapotán most már mindenképpen radikálisan javítanunk kell. És javában csináljuk is.

Nemcsak főpolgármester vagy, hanem az SZDSZ ügyvivője, tehát a párt vezető testületének a tagja is. Hogyan látod most az SZDSZ helyzetét?

Ez a kérdés szervesen kapcsolódik ahhoz, amiről eddig beszéltünk: a városvezetés sikere vagy kudarca ugyanis szoros összefüggésben van az SZDSZ sikerével vagy kudarcával. Tavaly is azért vállaltam az EP-kampányban a listavezetést, hogy Budapest teljesítményével a hátam mögött és a magyar városok képviseletében segítsek a pártnak. Az eredmény igazolta a stratégiát, az SZDSZ jól teljesített, Budapesten hozta a 12%-ot.

Viszont némely friss közvélemény-kutatási adatok szerint, miközben a te népszerűséged a legutóbbi hónapokban érzékelhetően nőtt, az SZDSZ támogatottsága Budapesten is jelentősen csökkent, ami azért aggasztó, mert az utolsó két választáson Budapest húzta be az SZDSZ-t a parlamentbe.

Nem minden adat mutatja ezt, szerintem nincs aggasztó visszaesés Budapesten. Azokban a kerületekben, ahol az SZDSZ hagyományosan erős volt, ma is az. Persze, ha a szabad demokraták a fővárosban meggyengülnének, akkor veszélybe kerülhetne a parlamentbe kerülésünk. Én tehát azzal segíthetem elő a legjobban, hogy az SZDSZ továbbra is parlamenti párt legyen, ha a budapestiek – a külső kerületekben lakók is, a szocialista szavazók is – elégedettek a főpolgármesteri teljesítményemmel. Ügyvivővé választásomat is akként értékelem – a második legtöbb szavazatot kaptam a küldöttgyűlésen –, hogy az SZDSZ is ezt várja tőlem, és bízik abban, hogy erre képes vagyok. Azaz nekem nem az országos napi politika szintjén kell részt vennem az SZDSZ politikájának alakításában. Liberális elkötelezettségem sarkall arra, hogy a budapesti várospolitika segítségével mindent megtegyek azért, hogy legyen az országban egy erős liberális párt. Meggyőződésem ugyanis, hogy komoly kárára válna az országnak, ha a két mostani nagy párt monopolizálná a magyar politikai teret.

A TÁRKI legutóbbi felmérése szerint az SZDSZ a parlamenti küszöb alatt van, valószínűleg nem függetlenül az elnökválasztástól. Hogyan értékeled a párt elnökválasztási szereplését?

Egyetértettem azzal, hogy az SZDSZ ne támogasson vezető pártpolitikust, és azzal is, hogy Szili Katalin jelölése után kitartott az álláspontja mellett. Nem kívánok beavatkozni más pártok belügyeibe, de úgy láttam, avítt reflex működött a szocialistáknál, amikor úgy gondolták, hogy a jelölés az ő kizárólagos joguk, még akkor is, ha a koalíciós partner határozottan és korrekten, időben jelzi a kifogását. Ennek következményeként veszített most mind a két párt a népszerűségéből. Az SZDSZ esetében szerintem az elnökválasztási afférnak nem lesz hosszú távú hatása, sőt ennek az ellenkezőjében reménykedem, az MSZP-nek pedig a miniszterelnök személyében szerencsére olyan meghatározó politikusa van, aki egyrészt a továbbiakban nem fogja engedni, hogy pártja hasonló kalandokba bocsátkozzon, másrészt megfelelő ellenfele jobboldali kihívójának. Remélem, hogy a kormány az egyébként jó irányba tartó száz lépés programjának fő üzeneteit leegyszerűsíti, és kommunikációja fókuszába olyan, mindenki számára látható eredményeket helyez, mint például a metróberuházás beindítása.

Mi a véleményed az SZDSZ-en belüli mozgásokról? Hány központú párt ma az SZDSZ? Miként értékelhető, hogy Kuncze Gábor pártelnök jelöltjével szemben Bőhm András lett az Országos Tanács elnöke?

Azt hiszem, itt arról volt szó, hogy az egyébként rendkívül tehetséges Gusztos Péter többek számára túlzottan konfliktusos figurának számított. Ugyanakkor számomra nem kétséges, hogy a szabad demokraták mai vezetésének nincs alternatívája. De hangsúlyozom, hogy az SZDSZ-en belüli szerepvállalásom nem azt jelenti, hogy bele kívánnék folyni a párt napi ügyeibe. Pártelnökségem idején már megpróbáltam egyszerre pártpolitikusként és főpolgármesterként is napi vezető szerepet vinni, de ez több okból sem vált be. Azóta SZDSZ-es politikusként elsősorban Budapest, másodsorban általában a magyar városok ügyeire koncentrálok, ezzel igyekszem erősíteni a liberálisok támogatottságát.

A fővárosban nem volt konfliktus a szocialisták és az SZDSZ között az elnökválasztás miatt?

Nem, az együttműködésünket ez egy pillanatig sem befolyásolta. A két frakció együtt szavaz alapvető kérdésekben, és talán sohasem volt ilyen jó a viszonyunk, mint most. Mindkét koalíciós partner tudja, hogy csak így van esély a jövő évi parlamenti és önkormányzati választások megnyerésére. Korábban előfordult olyan vélekedés szocialista körökben, hogy azért ne támogassanak valamit, mert annak a sikere majd engem erősít. Ma ezt nem érzékelem.

Ha sikeres is a várospolitika, épül a metró, jobbak az utak, tisztábbak a közterek, attól még korántsem biztos, hogy ennek a hozadékát egy az egyben le lehet fordítani szavazatokra, pláne országos szinten. Mi a véleményed arról, hogy sokak szerint a liberális párt alig látszik ki a szocialisták mögül, mintha nem tudna olyan üzeneteket megfogalmazni, amelyek markánsan megkülönböztetnék az MSZP-től?

Szerintem nincs igazuk. Az utóbbi másfél évben éppen hogy igenis markánsan kirajzolódik az SZDSZ liberális arculata: az európai parlamenti kampánytól a miniszterelnök-váltáson át egészen az adócsökkentésig. Úgy látom, az SZDSZ szempontjából döntő jelentőségű, hogy meg tudta valósítani az adócsökkentési programját! Az SZDSZ, a magyar liberális párt 2002-ben vetette fel, hogy alacsonyabb adókra lenne szükség, akkor három adókulcs volt – 20, 30, 40% –, és az átlagkereset a legfelső, 40 százalékos kulccsal adózott. Nagyon sok vita és egyeztetés után, az SZDSZ határozott kiállása révén idén elértük, hogy csak kétkulcsos lesz az adórendszer, 18 és 36 százalékos. Az SZDSZ teljesítette választási ígéretét! Úgy gondolom, hogy a választók ezt értékelik, és egyre többen fognak az SZDSZ-re szavazni.

Mindehhez én egyebek mellett azzal járulok hozzá, hogy egy újabb dinamikus és érzékelhető városfejlesztési hullámot indítok be. Olyat, amelyikkel a balliberális választók túlnyomó részének bizalmát el-, illetve visszanyerem.

Ehhez az is kell, hogy az MSZP ezúttal se indítson igazán fajsúlyos jelöltet veled szemben. Mi erre a garancia?

Ezt majd nekik kell mérlegelniük, de azzal ők is tisztában vannak, hogy ha az SZDSZ erős jelöltjével szemben ők is erős jelöltet indítanak Budapesten, akkor nevető harmadikként befuthat a Fidesz kandidáltja, mint ahogy ez például a tizennegyedik kerületben történt 2002-ben. De ez az egész még nagyon messze van, előbb még lesz egy országgyűlési választás is, úgyhogy nem is foglalkozom kampányspekulációkkal. Budapest ügyeivel törődöm teljes erőmmel. Ez a dolgom.

Említetted, hogy a szocialista szavazók nélkül nem győzhetsz. Amikor 2000-ben pártelnök voltál, akkor nem ez volt a stratégiád.

Egy dolog, hogy egy liberális párt élén világos liberális politikát kell hirdetni és vinni, és más dolog, hogy milyen szövetséget érdemes, helyes és kell kötni. A mostani kormánykoalícióban az SZDSZ jó oldalon áll, és a mérleg nyelveként sok mindent meg is tud valósítani a programjából. De ne felejtsétek el, hogy 2000-ben ellenzékben voltunk, ellenzékben pedig nem kell koalíciós politikát folytatni. Abban egyébként – úgy vélem ma is – igazam volt, hogy az SZDSZ-nek markánsan meg kell különböztetnie magát mindkét nagy párttól, de abban nem, hogy hevesen támadtam a szocialistákat. Emellett a fővárosi politika jelentősen különbözik az országostól. Egyrészt itt egy átláthatóbb egység, egy város többnyire konkrét, ideológiamentes ügyeiről van szó. Másrészt itt nagyságrendileg is egyenlők vagyunk a szocialistákkal. Harmadrészt a liberalizmus számomra sohasem dzsungelkapitalizmust jelentett, hanem egy szolidáris versenytársadalmat. A fővárosi szociálpolitikát főleg SZDSZ-esek dolgozták ki és jelenítik meg tizenöt éve, és az ezen programot megvalósító főpolgármesterre a szocialista szavazók is nyugodt lelkiismerettel szavaznak.

Tavaly beszélgettünk a közigazgatási reform kérdéséről, ami szorosan érinti a fővárosok és a kerületek viszonyát is. A reformból azóta sem lett semmi, miközben a jelek szerint a kerületek egyre gyakrabban lépnek föl a főváros ellen. Az egyik eklatáns példa, amikor a csepeli önkormányzat a főépítész elmozdítását követelte, mert ő akadályozza a „csepeli Manhattan” megvalósulását. Hogyan látod ma a kerületek és a főváros viszonyát?

A konfliktusok túlnyomó többsége a forrásmegosztással kapcsolatos. Van egy forrásmegosztási törvény, ami szabályozza, hogy miként osztjuk el a pénzt a kerületekkel. A törvény azonban nem jó: túl sok változóval inkább csak erősíti a kétszintűségből eredő alapkonfliktust. Az egész kétszintű fővárosi rendszer kicsit olyan, mint a szocializmus volt: megreformálhatatlanul rossz. Ezen csak kétharmados törvény tudna változtatni, amely Budapestet egységes városként definiálja – ennek a szakmai anyagát már régen elkészítettük –, ám úgy látom, hogy a politikai erőtér egyelőre nem támogatja.

Valamikor télen váratlanul bejelentetted, hogy kormányszintű döntés született a fővárosi EU-régióról, amit a kormány még aznap cáfolt. Van ilyen döntés, vagy nincs?

Én úgy tudom, hogy született ilyen döntés. Fölösleges erről polemizálni, majd az idő bebizonyítja az igazságot.

Említetted a frissen gründolt Közlekedési Szövetséget. Ennek mi a lényege?

Közös bérlet lesz szeptembertől a Budapesten és az agglomerációban élők számára. Ezzel elsősorban az utóbbiak járnak jól, mert nem kell egyszerre váltaniuk egy BKV-bérletet és egy MÁV-bérletet, hanem vehetnek egy közös bérletet. Ez évente akár ötven-hetvenezer forint megtakarítást is jelenthet. Azt se feledjük, hogy a budapestiek is használhatják, ugyanis sokaknak vannak az agglomerációban rokonai, barátai, telke, munkahelye. A szövetség egy társaságként fog megjelenni, egységes arculattal, összehangolják a menetrendeket is, ami lényegesen lerövidíti az utazási időt. A BKV-nál ez bevételkiesést okoz, amit ebben az évben a kormány kompenzál, jövőre pedig ezt a kompenzációt kétharmad-egyharmad arányban megosztjuk a főváros és a kormány között.

Miért jó az adófizetőknek, hogy a tehetősebb agglomerációban élőket ily módon támogassák?

Nem minden agglomerációs település gazdag, és különben sem a tehetősebbek járnak be busszal, vonattal. Az pedig mindenkinek jó, ha egyre többen választják a tömegközlekedést, hiszen ez tehermentesíti a fővárosi autóforgalmat. Be kell látni, hogy az infrastrukturális beruházások képtelenek lépést tartani a motorizációval. Egyszerűen fizikailag nem lehetséges annyi új utat, hidat, felüljárót építeni, ahány új kocsi kerül be a budapesti forgalomba. Hosszú távon a tömegközlekedés fejlesztése az egyetlen megoldás, a szövetség pedig a meglévő párhuzamos kapacitások sokkal jobb kihasználását teszi lehetővé, az üzemeltetése és a fejlesztése is olcsóbb.

Miért tartott ennyi ideig tető alá hozni?

A vállalatok nem tudtak egymással megegyezni a kompenzációban, mindegyik attól félt, hogy a másik elveszi a bevételét.

A környezetvédők rendre kifogásolják, hogy nincs eldöntve a közlekedésfejlesztési stratégia. Egyfelől irdatlan pénzekért bővítik az úthálózatot, ezzel egyre nagyobb autóforgalmat generálva, miközben másfelől azt hallani, hogy az autókat ki kell szorítani legalább a belvárosból. Megakadt a bicikliút-hálózat építése…

A már említett Podmaniczky-terv, amit a napokban fog elfogadni a közgyűlés, egyértelműen a tömegközlekedésnek ad prioritást. A belváros esetében ez forgalomcsillapítást jelent, emellett újabb metróvonalak építését, nemcsak a négyest, hanem az ötöst is, az 1-es és 3-as villamosvonalak meghoszszabbítását, az elővárosi vasút fejlesztését. A terv 2013-ig szól, és összesen 136 közlekedési jellegű fejlesztést irányoz elő. Egyetértek azzal, hogy a belvárosi autóforgalmat előbb-utóbb drasztikusan korlátozni kell, hosszú távon nincs más lehetőség, de előbb meg kell teremteni ennek a feltételeit az infrastruktúrában és a tömegközlekedésben. Kerékpárút-építésre a költségvetésünk 2005-ben 180 millió forintot tartalmaz. Ezen a téren is a fejlődést támogatom.

Ha a belvárost mentesíteni akarjátok, akkor miért töröltétek el a szombati parkolási díjat?

Mert szombaton nincs akkora forgalom, nem jönnek be annyian a belvárosba, hogy indokolt lenne a rendszer fenntartása, ezért nem érdemes gyorsítani a forgáson. A közhiedelemmel ellentétben a parkolási díj nem jelentős bevételi forrás, nem azért csináljuk, hogy megsarcoljuk az autósokat, hanem azért, hogy a parkolóhelyeket jobban kihasználjuk, és elejét vegyük annak, hogy a forgalom nagy részét a parkolóhelyet kereső autók tegyék ki. Ezért kell a díj révén gyorsítani a forgást. A szombati díj eltörlését az is indokolta, hogy legalább a hétvégén autóval is megközelíthetővé tegyük a belvárosi üzleteket, és azok ezzel versenyképesebbé váljanak a nagy bevásárlóközpontokkal szemben.

Őszintén szólva ez nem tűnik nagyon meggyőzőnek. Egy belvárosi üzletnek talán nem is kellene egy bevásárlóközponttal versenyeznie. Másrészt, ha ingyenessé teszed a parkolást, azzal többletautó-forgalmat generálsz, és lehet, hogy ma éppen elegendő a parkolóhely a szombati autószámhoz képest, de nem biztos, hogy ez holnap is így lesz.

Az ellenvetésetek nem tűnik meggyőzőnek. Ma ugyanis meg lehet és meg is kell ezt csinálni, ha pedig holnap arra lesz szükség, át lehet alakítani a rendszert.

Meddig lehet az ember főpolgármester? Egy liberális demokráciában óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy tizenhat év után nem kellene-e váltani egy olyan fontos politikai poszton, mint amilyen a főpolgármesteré. Te mit gondolsz?

Először is azt, hogy ezt bízzuk a választókra. Másodszor: bármiféle nyilatkozat erről korai volna. Azt tartom fontosnak, hogy mit sikerül az ígéretekből és a programokból teljesíteni, és annak alapján döntök. Nyilván akkor fogok indulni, ha jó esélyt látok rá, hogy nyerjek. Egyelőre ennél sokkal fontosabb, hogy az SZDSZ jól szerepeljen jövő tavasszal. Ehhez pedig az kell, hogy azokat a pozitív dolgokat, amiket itt elértünk és elérünk a városban, az SZDSZ-hez kössék.

Vagyis az SZDSZ nem tud mást indítani, mint téged…

Gyakorlatilag az összes vezető SZDSZ-es politikus megnyilvánulásaiból értesülhettetek róla, hogy nem csak nem tud, hanem nem is akar.

Léteznek alternatív forgatókönyvek arra, ha te bármilyen okból mégsem indulnál?

Én nem ismerek ilyet.

Azt el tudod képzelni, hogy ellenzéki politikusként vagy, mondjuk, egy MSZP-s főpolgármester helyetteseként dolgozz a közgyűlésben?

Nem. Mint mondtam, ha újra indulok, csak a győzelem reményében indulok.

Mindebből arra következtetünk, hogy a politikai pályádat folytatni szeretnéd.

Igen. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy abbahagyjam. Hasznára válok annak a közösségnek, amelyért dolgozom.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon