Skip to main content

Házkutatás-krónika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
1986. december–1987. február


1986. december 18-án csütörtökön délután 5 órakor Nagy Jenő és Vétek Mária Kalászi úti lakásán nyomozók jelentek meg, s „sajtórendészeti szabálysértés gyanújának” ürügyén házkutatást tartottak.

Korábban Nagy Jenőt több ízben beidézték a rendőrségre, és különféle megtorlásokat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a forradalom 30 éves évfordulója alkalmából valamilyen rendezvényt merészel tartani. Mivel október 23-án a fenyegetőzés ellenére Nagy Jenő adott helyet a demokratikus ellenzék ünnepi megemlékezésének, feltehetően büntetőakciónak szánták ezt a házkutatást. Az sem véletlen, hogy éppen ezt a csütörtöki napot választották.

Többé-kevésbé köztudottnak tekinthető tény, hogy Nagy Jenő csütörtökönként otthonában ismerősei és barátai rendelkezésére áll, aki találkozni akar vele, ebben az időpontban biztosan megtalálja. Időnként meghívott vendége is van ezeknek a csütörtököknek – ezúttal Konrád György író és Talata József közgazdász, az Égtájak között[SZJ] című szamizdat lap munkatársa, a demokrácia értelmezéséről készültek vitázni.

Nagy Jenő látogatói az utcán várták be, amíg a rendőr-brigád befejezi tevékenységét, s a házkutatás végeztével mégis lefolytatták a beszélgetést témájukról.




Nemcsak Nagy Jenőt, hanem az INCONNU csoport tagjait is megfenyegette a rendőrség 1986 őszén. Arról akarta őket lebeszélni, hogy bemutassák a Harcoló város címmel hirdetett nemzetközi pályázatukra érkezett műveket. Az INCONNU azonban mégis meg akarta rendezni kiállítását, a helyet Phillipp Tibor adta Münnich Ferenc utcai lakásában. A kiállítás megnyitását 1987. január 28-án du. 5 órára hirdette meg a csoport.

A jelzett napon déli 12 órakor azonban „helyiség ellenőrzés” címén nyomozók jelentek meg, s „nem zsűrizett műalkotásokként” az egész berendezett kiállítást elvitték. Az 5 órára érkező közönség üres falakat talált, melyeken csak a helyiség-ellenőrzési jegyzőkönyv fénymásolt példányai függtek. A kiállítást azonban szimbolikusan megnyitotta Molnár Tamás, az INCONNU tagja, Radnóti Sándor kritikus és Solt Ottilia Szeta-aktivista. A műtárgyakat ugyanis az INCONNU a helyszínen aukcióra kívánta volna bocsátani a Szeta javára. A megnyitó után Pálinkás Róbert felolvasta a csoport memorandumát.

Konrád György író, annak a nemzetközi bizottságnak a tagja, amely védnökséget vállalt az INCONNU pályázata fölött, a nemzetközi sajtóban tiltakozott a rendőrség eljárása ellen.




Egy héttel később, 1987. február 4-én délután Keszthelyi Zsoltot, a Vox Humana Kör tagját keresték meg nyomozók a lakásán.

Keszthelyi Zsoltnak előző nap „adategyeztetésre” meg kellett volna jelennie a katonaság illetékes kiegészítő parancsnokságán, ide azonban – a kötelező szolgálat elleni tiltakozásból – nem ment el. Erre hivatkozva merőben szokatlan módon a nyomozók házkutatásba kezdtek, mely majdnem öt órán keresztül folyt. Egy új szamizdat folyóirat frissen szitázott példányait teljes egészében elvitték. Míg bent a házkutatás zajlott, kinn Keszthelyi néhány barátja várakozott. Tőlük ugyanis, mikor be akartak menni barátjukhoz, elvették a személyi igazolványukat, és így kényszerítették őket a várakozásra. Közülük Bouquet Gábor munkás vitába keveredett az ajtó előtt posztoló rendőrökkel, és ennek során fizikailag is bántalmazták. Talata Józsefet a házkutatás befejeztével a saját lakására szállították, nála is házkutatást tartottak, és elkobozták az Égtájak között „Fagyöngy” című új számának számos példányát.




















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon