Skip to main content

Hrabal-repertórium

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv

Hrabal, Bohumil: Zsebcselek


„A megfélemlítettség az én erényem, az elhagyatottság az én társaságom, a locsogás a retorikám, a nagyvárosi folklór az esztétikám, az állandó magány a pontosságom, a szószegés a hűségem” – vallja a világhírű cseh író ebben a megkapóan őszinte – Szigeti Lászlóval készült – interjúregényben. A Hrabal változatos életútját, művészi eszményeinek gyökereit elénk táró, Hrapka Tibor fotóival gazdagon illusztrált könyv egy sajátos közép-európai léthelyzetet ábrázol a maga útkereséseivel, zsákutcáival.

Kalligram Kiadó, 176 oldal





Akárcsak Matisse idős korában, bizonyára Hrabal is elérkezettnek látta az időt a nagy kompozíciók megalkotására – kínál egyfajta hipotézist Szigeti László, a zsebcselelméletbe ágyazott Hrabal-legendák, -történetek, -vallomások, -mítoszok megörökítője, a mester önéletrajzi trilógiájának keletkezéséhez. Így történt, vagy sem (írónk mit sem fűz a felkínált „megoldás”-hoz), először mintegy megköszönve a számtalan Francintól, Pepintől, Maryskától, a sörgyáritól, Vladimírtól, Egon Bondytól, a Gát utcaitól, vasutastól, a cseh MÉH professzoraitól, csavargóktól, cigányasszonyoktól, Etán kandúrtól és társaiktól kapott történetet, groteszk meghajlással, hódolatteljes gonoszkodással továbbadja őket Pipsinek, a feleségnek, ahogy a sörgyári capriccióját egykoron Maryska anyunak. Hogy juttasson neki is a tömény életesszenciából, aztán kajánul figyelhesse, mit kezd vele, azaz megirigyelvén a női – ezúttal – a feleségi szerepet, elképzeli, hogy Picasso, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Paszternák társai után hogyan vallana róla az ő élete párja. Aztán megírja, hogyan látja, hogyan képzeli, hogy hogyan látják őt; láttatja, ahogy őt látja valaki. Jó sok tükör közvetítésével jut el hozzánk a kép.

A kép Hrabal-portré. Hrabal a diák, a vasutas, a segédmunkás, az unt egyetem hallgatója, a doktor; az, aki ász akar lenni; az író, a gondolkodó, a filozófusok, írók megátalkodott olvasója, a képzőművészek csodálója; a barát, a szerető, a férj; a sörgyári elkényeztetett, a nymburki, a libeni-prágai, a kovácsműhelyes semmiből újrakezdő, a lakótelepi, a kerskói, az elemek szerelmese; a vizek rajongója, a tüzek éltetője, a nap követője, a fák bámulója, a virágkötés szakértője, a széklábak fűrészelője; a kocsmák törzsvendége, az orrát az ingujjába törlő, az elegáns öltönyös, az elegáns öltönyös disznótor után, a gyermeki roller- és az aggkori síversenyek groteszk macsó hadakozásainak elkeseredett krónikása, a prágai zsidó temető elsiratója, a gyermeküket toló fiatal anyák réme, a csemetéket a kocsikból grimaszaival kiborogató; a gyáva, a hipochonder; a felszámolás alatt lévő író.

A kép tabló. Családi kép. Társaságok fotói. Barátok portréinak kollázsa. Szerelmek csoportképei. Munkatársak; a pálya szélére zsuppoltak ezrei. Szociofotók.

Városképek. Kisvárosok és Prága. Ugyancsak sajátos Prága-kalauz.

Országfotók. Képsorok egy gyönyörű és halódó, vegetálásra kényszerített, leigázott, ámde kozmikus rendetlenséggel, sok sörrel, házimurikkal, elpusztíthatatlan kedéllyel, a bezúzott könyvekért indított országos méretű felvásárlási akciókkal tiltakozó országról.

Csoportkép könyvekkel. Helyesebben könyvcsoportkép. Könyvlenyomatok. A Hrabal-könyvek csokra.

Életműkép. Motívumok. Történetszálak, -fonalak. Innen felfejthetők. Ide elvarrhatók. Valamennyi. Az életmű szereplőinek felvonultatása. Fellini-panoráma. Búcsú? Ne még!














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon