Nyomtatóbarát változat
Hrabal, Bohumil: Zsebcselek
„A megfélemlítettség az én erényem, az elhagyatottság az én társaságom, a locsogás a retorikám, a nagyvárosi folklór az esztétikám, az állandó magány a pontosságom, a szószegés a hűségem” – vallja a világhírű cseh író ebben a megkapóan őszinte – Szigeti Lászlóval készült – interjúregényben. A Hrabal változatos életútját, művészi eszményeinek gyökereit elénk táró, Hrapka Tibor fotóival gazdagon illusztrált könyv egy sajátos közép-európai léthelyzetet ábrázol a maga útkereséseivel, zsákutcáival.
Kalligram Kiadó, 176 oldal
Akárcsak Matisse idős korában, bizonyára Hrabal is elérkezettnek látta az időt a nagy kompozíciók megalkotására – kínál egyfajta hipotézist Szigeti László, a zsebcselelméletbe ágyazott Hrabal-legendák, -történetek, -vallomások, -mítoszok megörökítője, a mester önéletrajzi trilógiájának keletkezéséhez. Így történt, vagy sem (írónk mit sem fűz a felkínált „megoldás”-hoz), először mintegy megköszönve a számtalan Francintól, Pepintől, Maryskától, a sörgyáritól, Vladimírtól, Egon Bondytól, a Gát utcaitól, vasutastól, a cseh MÉH professzoraitól, csavargóktól, cigányasszonyoktól, Etán kandúrtól és társaiktól kapott történetet, groteszk meghajlással, hódolatteljes gonoszkodással továbbadja őket Pipsinek, a feleségnek, ahogy a sörgyári capriccióját egykoron Maryska anyunak. Hogy juttasson neki is a tömény életesszenciából, aztán kajánul figyelhesse, mit kezd vele, azaz megirigyelvén a női – ezúttal – a feleségi szerepet, elképzeli, hogy Picasso, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Paszternák társai után hogyan vallana róla az ő élete párja. Aztán megírja, hogyan látja, hogyan képzeli, hogy hogyan látják őt; láttatja, ahogy őt látja valaki. Jó sok tükör közvetítésével jut el hozzánk a kép.
A kép Hrabal-portré. Hrabal a diák, a vasutas, a segédmunkás, az unt egyetem hallgatója, a doktor; az, aki ász akar lenni; az író, a gondolkodó, a filozófusok, írók megátalkodott olvasója, a képzőművészek csodálója; a barát, a szerető, a férj; a sörgyári elkényeztetett, a nymburki, a libeni-prágai, a kovácsműhelyes semmiből újrakezdő, a lakótelepi, a kerskói, az elemek szerelmese; a vizek rajongója, a tüzek éltetője, a nap követője, a fák bámulója, a virágkötés szakértője, a széklábak fűrészelője; a kocsmák törzsvendége, az orrát az ingujjába törlő, az elegáns öltönyös, az elegáns öltönyös disznótor után, a gyermeki roller- és az aggkori síversenyek groteszk macsó hadakozásainak elkeseredett krónikása, a prágai zsidó temető elsiratója, a gyermeküket toló fiatal anyák réme, a csemetéket a kocsikból grimaszaival kiborogató; a gyáva, a hipochonder; a felszámolás alatt lévő író.
A kép tabló. Családi kép. Társaságok fotói. Barátok portréinak kollázsa. Szerelmek csoportképei. Munkatársak; a pálya szélére zsuppoltak ezrei. Szociofotók.
Városképek. Kisvárosok és Prága. Ugyancsak sajátos Prága-kalauz.
Országfotók. Képsorok egy gyönyörű és halódó, vegetálásra kényszerített, leigázott, ámde kozmikus rendetlenséggel, sok sörrel, házimurikkal, elpusztíthatatlan kedéllyel, a bezúzott könyvekért indított országos méretű felvásárlási akciókkal tiltakozó országról.
Csoportkép könyvekkel. Helyesebben könyvcsoportkép. Könyvlenyomatok. A Hrabal-könyvek csokra.
Életműkép. Motívumok. Történetszálak, -fonalak. Innen felfejthetők. Ide elvarrhatók. Valamennyi. Az életmű szereplőinek felvonultatása. Fellini-panoráma. Búcsú? Ne még!
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét