Skip to main content

Magyar Lettre Internationale/13.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folyóirat


Közép-Európa és Oroszország veszedelmes viszonyai kerülnek megint egyszer reflektorfénybe a nyári szám nyitó írásaiban. És elsősorban is legfőbb ihletőik, gerjesztőik: a nacionalizmusok.

Kiss Gy. Csaba Törzsek lázadása címmel a közép-európai nacionalizmusok újabb hullámának átfogó történeti magyarázatát igyekszik adni, különös tekintettel a helyi jellemzőket értetlenül szemlélő nyugatiakra.

Ota Filip Andy Warhol Mezőlaborcon című anekdotagyűjteménye megannyi variáció a mindennapi, kisszerű és nevetséges, ugyanakkor sírnivalóan szánalmas – ezúttal szlovák – nacionalizmusra. Itt olvasható a kasárnai sípályák esete, amelyeket 1992 januárja óta csak a Cseh Köztársaság felségterületéről lehet megközelíteni. Így aztán előfordult, hogy egy hegyi baleset bekövetkeztekor a mentőautó csak két óra múltán kapta meg a prágai belügyminisztérium engedélyét arra, hogy cseh területen át jusson el az egyébként hét kilométerre lévő sípályához. A problémát megoldandó Klaus 800 millió koronát ajánlott fel a három négyzetkilométernyi területért, csakhogy amint egy szlovák vámos mondotta a téma kapcsán a szerzőnek: „Egyetlen négyzetmilliméternyi szlovák földet sem adunk át a cseheknek!” Szó esik továbbá egy olyan kis hegyi falu vendéglőjéről is, amelyhez (mint a mesében!) csak hétszer átkelve a határfolyón lehet eljutni. A vendéglő cseh oldalon áll, de a szlovákok hivatalosan maguknak követelik azzal az indokkal, hogy a bérlője szlovák…

Eric Hobsbawm (A történetírók felelőssége) pedig a kudarcba fulladt felzárkózási kísérletekből szinte törvényszerűen kinőtt idegengyűlölő türelmetlenséget alapul véve, a történetíró felelősségét elemzi. „Valamikor azt hittem, hogy a történettudomány, ellentétben mondjuk az atomfizikával, legalább nem okozhat kárt. Ma már tudom, hogy okozhat.” Például a múlt legitimizálásával, mondjuk az 1947 óta létező Pakisztán állam 5000 évéről írt tanulmánykötettel.

Hobsbawm szerint a történész két alapkérdésben felelős: a történelmi tényekkel szemben általában, s különösen abban, hogy bírálja a történelem bármiféle politikai-ideológiai félremagyarázását. Különösen fontosnak érzem tanulmányának záró gondolatát a nem kiváltságos többségről, így június végén az új parlament megalakulásakor: „A társadalmi intézmények azokért az emberekért vannak, akik közvetlen környékükön kívül saját személyükben a történelem egész folyamán csak a születési, házassági és halálozási anyakönyvekben lépnek be a történelembe. Bármely társadalom, amelyben élni érdemes, olyan társadalom, amely számukra van berendezve, nem a gazdagok, az okosok, a kivételesek számára. (…)”

A veszedelmes viszonyok magyar és cseh változataihoz Konrád György az ötvenes években, és Josef Skvorecky a harmincas évek végén játszódó szerelmi története (Laure körében, illetve Féminine mystique) ad további támpontokat.

Vlagyimir Szorokin remek írása a Búcsú a sortól (Kiss Ilona fordítása) a sorban állások történetén át mutatja fel Oroszország, majd a Szovjetunió, végül a posztkommunista birodalom történetét.

Dialóg a Brezsnyev-korból:

„– Odanézz, sor!

– Mit lehet kapni?

– Álljunk be, majd kiderül!

– Mennyit vegyek?

– Amennyit adnak!”

Bolt előtti párbeszéd a posztkommunista korszakból:

„– Odanézz, marhahús! És még csak sorba sem kell állni.

– Egy büdös vasam sincs. Inkább krumplit vegyünk.”

Feltétlen figyelmet érdemelnek még a szám zenei tárgyú írásai, s köztük is különösen érdekesek Kundera improvizációi Sztravinszkij emlékére. És végül, kitüntetett figyelmünkre méltó Toni Morrison meséje, melyet a Nobel-díj átvételekor mondott el, szemérmesen a nyelv mögé bújva, az író feladatáról.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon