Skip to main content

Karátson Gábor gyűjteményes kiállítása és Granasztói Szilvia bábui

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


„Rossz volt hazajönni a börtönből ’58-ban, és látni, hogy közben mi lett Magyarországból. Nagyon nyomasztó volt. Az a szörnyű érzés fogott el, hogy magyarul már csak hazudni lehet. És ez így is volt. Viszont akkor mitévő legyen az ember? Hogy én nem leszek magyar költő, azt már akkor biztosra vettem. Miről írjon az ember verseket, amikor mindenki hazudik? És akkor eszembe jutott, hogy festő leszek, Kováts Alberttel – aki szintén festő lett – már a fűtéscsöveken erről beszélgettünk – a Markóban. Új barátokra tettem szert – a sors és Vekerdy Tamás jóvoltából. Ezt a társaságot, Maurer Dórát, Keserű Ilonát, Major Jánost és a többi festőt meg zenészt szerettem, és sokat tanultam tőlük. Elkezdtem rajzolni meg festeni, és teljesen elzárkóztam minden más dolog elől. Elhatároztam, nem fogok a saját síromon ülni, mint egy virág, mint egy krizantém. Most egy másik élet kezdődik, festeni fogok…” (Karátson Gábor)

Keszthely, Balaton Múzeum,
Múzeum u. 2. Április 17-ig





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon