Skip to main content

Katarzisra várva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Pozsonyi séta


„Gyönyörű tavaszi nap volt, úgy döntöttem, sétálok egyet. Úgyis mindig be vagyok zárva a Várba. Legalább megnézzük a két pozsonyi megmozdulást. Az egyik a csehszlovák közmegegyezést szimbolizáló oroszlánszobornál zajlott: a tüntetők a szélsőséges nacionalizmus ellen demonstráltak. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén is sétáltunk félórát. Ezután beültünk autóba, és elhajtottunk. Tehát nem igaz, hogy elmenekültem a térről, amit utóbb az újságok írtak. A tüntetők valóban felismertek, ellenem szóló jelszavakat kiáltoztak, Tisót és a szlovák államot éltették.


Szlovákiában irracionális dolgok történnek, és egyre több jel mutat arra, hogy az országrész és egész Csehszlovákia az utóbbi másfél év legsúlyosabb válságát éli át.

Pozsonyban a város főterén többezres tömeg a fasiszta államot ünnepeli, és a háborús bűnösként kivégzett volt államelnök, Jozef Tiso szentté avatását követeli. A szlovák főváros utcáján sétáló Václav Havel köztársasági elnököt megtámadják, és kíséretének több tagját fizikailag bántalmazzák. A szlovák kormányfő egy jól irányzott ütéssel kettészakítja és működésképtelenné teszi saját pártját, majd dolga végeztével meglátogatja a pápát és az orosz miniszterelnököt. Otthon a Havel elleni fasiszta támadás híre várja, ám ő elzárkózik az incidens kommentálásától. Sokkal jobban izgatja az, hogy a tavalyelőtti rendszerváltást kivizsgáló szövetségi parlamenti bizottság elkészült a jelentésével, és közzé kívánja tenni a Szövetségi Gyűlésben képviselőként tevékenykedő StB-tisztek névsorát. Szlovákiában Meciar mindeddig sikeresen akadályozta a feddhetetlenségi vizsgálatok kiterjesztését a szlovák parlamentre és a szlovák kormányra, a jelentés közzététele után azonban ez az álláspont aligha tartható tovább.

Elég volt Meciarból!

A köztársasági elnök elleni támadás után két nappal újabb belpolitikai bomba robbant Pozsonyban. A legerősebb szlovákiai párt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen megvonta bizalmát kormányfőjétől, Vladimír Meciartól és a kabinet egy másik tagjától, Milan Knazkótól. Az országos választmány azt javasolta a VPN képviselőinek, hogy terjesszenek be a miniszterelnök ellen bizalmatlansági indítványt.

A politikai életben meglehetősen szokatlan dolog, ha egy párt saját miniszterelnöke visszahívására szánja el magát, de úgy tűnik, a lépés elkerülhetetlen volt. Mint ismeretes, Vladimír Meciar és Milan Knazko kiváltak a VPN-ből, új frakciót alakítottak, elutasították a mozgalom és a parlament ellenőrzési jogát, kétségbe vonták a VPN országos választmányának legitimitását, majd repülőgépre ültek, elrepültek Rómába és Moszkvába, hogy a távolból bírálhassák a nacionalista tüntetőkkel hadakozó Václav Havelt. Távollétükben kiderült, hogy Vladimír Meciar Szlovákia önállóságának ürügyén a Szovjetunióhoz való közeledés felé tett nem is csekély lépéseket. Ez utóbbi szándékot támasztotta alá a Meciar szovjetunióbeli látogatásának során aláírt szerződések sorozata, de az a nyilatkozat is, melyben a kormányfő a következőket mondta: „Elfogadtuk Pavlov orosz miniszterelnök azon ajánlatát, hogy közelítsük egymáshoz a két ország jogi és gazdasági mechanizmusát.”

Mindezek után a VPN országos választmánya azt javasolta képviselőinek, hogy a parlamentben indítványozzák a kormányfő visszahívását, és javasolja egy olyan bizottság felállítását, mely alaposan kivizsgálná a korábban belügyminiszterként tevékenykedő Vladimír Meciar munkáját, különös tekintettel a titkosrendőrségi adatokkal való törvényellenes visszaélés lehetőségére.

StB-tisztek a parlamentben

A határozat ez utóbbi pontjával függ össze az az információ, mely szerint a tavalyelőtti rendszerváltást kivizsgáló parlamenti bizottság az adatok ellenőrzése és a távozásra való sikertelen felszólítás után közzé kívánja tenni a Szövetségi Gyűlésbe bejutott volt besúgók és StB-tisztek névsorát. Az Ék elnevezésű titkos akció során a parlamentbe bekerült tapasztalt StB-tisztek ugyanis a legnagyobb lelki nyugalommal visszautasították a vádakat, és nem hajlandók lemondani mandátumukról. A többi képviselő egyelőre tehetetlen, mivel nincs egyetlen törvény sem, mellyel a volt besúgókat távozásra lehetne bírni. A nevek nyilvánosságra hozatala után azonban arra lehet számítani, hogy több kis párt összeomolhat, mivel az StB rajtuk keresztül jutott be a parlamentbe – legalábbis erre lehet következtetni a képviselői bizottság tagjainak eddigi nyilatkozataiból.

Úgy tűnik tehát, hogy Csehszlovákia, de elsősorban Szlovákia fordulópont felé közeledik. Ha a titkosrendőrséggel való parlamenti leszámolás és a szlovákiai kormányválság leküzdése sikerrel zárul, valószínűleg egy nyugodtabb korszak elé nézünk. Ellenkező esetben állandósul a válság.

(Pozsony)




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon