„Gyönyörű tavaszi nap volt, úgy döntöttem, sétálok egyet. Úgyis mindig be vagyok zárva a Várba. Legalább megnézzük a két pozsonyi megmozdulást. Az egyik a csehszlovák közmegegyezést szimbolizáló oroszlánszobornál zajlott: a tüntetők a szélsőséges nacionalizmus ellen demonstráltak. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén is sétáltunk félórát. Ezután beültünk autóba, és elhajtottunk. Tehát nem igaz, hogy elmenekültem a térről, amit utóbb az újságok írtak. A tüntetők valóban felismertek, ellenem szóló jelszavakat kiáltoztak, Tisót és a szlovák államot éltették. Közvetlenül mellettük haladtam, igyekeztem a szemükbe nézni. Meg akartam érteni őket. Az volt az értésem, nem tudják, mit cselekszenek. Mintha egy futballmérkőzésen lettünk volna, amikor a Liverpool játszik az Ajax ellen. Én nem értékelem túl ezt az esetet. Szlovákiában szerzett tapasztalataim szerint ez nem a többség véleménye, csak kevesek fanatizmusa.”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 33 hét
10 év 6 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 14 hét
10 év 14 hét
10 év 14 hét