Skip to main content

Klestilnek lapot osztanak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Átvette hivatalát Waldheimtől, és nyomban meglepetéseket okozott az új osztrák köztársasági elnök. Szombaton megnyitotta termeit a látogatók előtt, a gyerekeknek megengedte, hogy egy percre beüljenek az elnöki székbe, s szépeket mondott a virágcsokrot nyújtó öreg dámáknak. „Friss levegőt eresztett be a fülledt melegbe” – írta róla a Die Presse főszerkesztője, de nem a volt diplomatára valló gáláns vendéglátásra gondolt, hanem az interjúra, amit a lapjában közölt. Az új elnök elmondta, „a hatalom ellenőrzése” áll majd tevékenysége középpontjában, s evégből hivatalát a politika harmadik centrumává akarta kiépíteni. Az ellenvetésre, hogy az elnök csekély kivételtől eltekintve csak a kormány javaslatainak megfelelően cselekedhet, Klestil leszögezte: „Az elnök nem köteles mindent aláírni, és főleg nem köteles azonnal aláírni. Sehol sincs előírva, hogy milyen idősávon belül kell a köztársasági elnöknek lépnie. Ha veszélyeztetettnek véli a lakosság az állam lényeges érdekeit, alaposan és lelkiismeretesen – bár a háttérben maradva – mérlegelnie kell, miként döntsön. Megkísérlem, hogy folyamatosan tájékozott legyek, mi történik a kormányban, a parlamentben, hogy – az illetékes kormánytagokkal, a frakcióvezetőkkel történő megvitatás után – beavatkozhassak, hogy meg se szülessen a törvény, amit talán nem írnék alá.” Ha kénytelen lenne aláírását megtagadni, mert szempontjait nem vették figyelembe, „a médiához fordulna, és arra kérné, rázza föl a közvéleményt”.

A kialakuló „klestilizmus” a Hofburgot nyilvánvalóan új hatalmi központnak tekinti, amely szövetkezni akar a negyedik központtal, a médiával – hangoztatja az osztrák újság kommentárja. Klestil politizálni akar. „Ha hagyják.” Vranitzky kancellár egyelőre nem vette föl a kesztyűt. Első válaszában mindössze arra szorítkozott, hogy elismerje: „A köztársasági elnökség politikai funkció, az elnöknek joga van a politikai artikulációra.”

Ausztriában – melynek Klestil szavai szerint „példaképül kell szolgálnia a közép- és kelet-európai szomszédok számára” – úgy látszik, lapot osztanak az elnök számára.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon