Skip to main content

Merre van az „előre”?

Vissza a főcikkhez →


Milosevics egyszer már meghátrált. A folytatódó tüntetés láttán menesztette a hatalom ellenfeleinek lejáratására alkalmazott tv-manipulátorokat. Aztán a szerb belügyminisztert. És miután a belgrádi lakosság a rendőrség és katonaság együttes fellépése után kóstolót kapott abból, amit a koszovói albánoknak állandóan tűrniük kell, szabadon engedte a letartóztatott tüntetőket, köztük fő ellenfelét, Vuk Draskovicsot.

De ez csak taktikai hátrálás volt. A történet azzal folytatódott, hogy az államelnökség elnöke, a szerb Jovics, összjátékban a hadügyminiszterrel, rendkívüli állapotot akart elrendelni, hogy letörje a szerb hegemóniával szembeni horvát ellenállást. A szerb–horvát konfliktus újabb kiélezése azt a célt is szolgálta volna, hogy ismét egyesítse a szerbeket, s hogy a Milosevics–Draskovics ellentét helyett ismét a szerb Milosevics és a horvát Tudjman ellentétét tolja a középpontba.

Az elnökségben azonban nem kapott többséget az ostromállapot terve. Jovics lemondott, mire Milosevics törvénytelennek minősítette az elnökséget, mert úgy látta, hogy a legfelső testület úgysem fogja jóváhagyni a szerb hegemónia kiterjesztését egész Jugoszláviára. A Milosevics diktatúrája elleni szerb ellenállás sem szűnt meg, s a tábornokok is ingadozni kezdtek. Arra gondoltak, hogy a tisztek ugyan szerbek, de a legénységet egész Jugoszlávia területéről hívják be. Azt sem hagyták figyelmen kívül, hogy a külföld – főleg a hitelek dolgában hangadó Egyesült Államok – fontosnak tartja Jugoszlávia egységének megőrzését.

Miután a katonák lábhoz tették a fegyvert, jó esély van arra is, hogy a jugoszláv nemzetek közötti összecsapás elmarad. De semmi sem biztos, a helyzet óráról órára változhat.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon