Skip to main content

V. J. [Vajna János]

V. J. [Vajna János]: A népszerűtlenség átka


Kompromisszumot kötöttek: átalakították az ellenőrök csoportját, nincsenek benne amerikaiak, franciák, angolok, tehát olyan országok polgárai, amelyek háborút folytattak Irak ellen. Kicsit engedett az ENSZ, kicsit engedett Irak. Tárik Azíz miniszterelnök-helyettes kifejtette: Irak nem ellenzi, hogy – összhangban az Öböl-háborút lezáró fegyverszüneti megállapodással – megtekintsenek olyan épületeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve összefüggnek a tömegpusztító fegyverek gyártásának programjával.

V. J. [Vajna János]: Klestilnek lapot osztanak


Átvette hivatalát Waldheimtől, és nyomban meglepetéseket okozott az új osztrák köztársasági elnök. Szombaton megnyitotta termeit a látogatók előtt, a gyerekeknek megengedte, hogy egy percre beüljenek az elnöki székbe, s szépeket mondott a virágcsokrot nyújtó öreg dámáknak. „Friss levegőt eresztett be a fülledt melegbe” – írta róla a Die Presse főszerkesztője, de nem a volt diplomatára valló gáláns vendéglátásra gondolt, hanem az interjúra, amit a lapjában közölt.

V. J. [Vajna János]: A Gloire fényesítése


A szarajevói villámlátogatás után Párizsban némelyek Szent Johannához hasonlítják a francia elnököt, írja némi túlzással (és némi iróniával) egy osztrák újság. Amiként az utóbb máglyára küldött pásztorlány felszabadította az angol ostrom alá vett Orléans-t, akként szabadította fel a 75 éves francia vezető a szerb ostromgyűrűbe fogott szarajevói repülőteret. Illetve: nem egész akként. Inkább csak szimbolikusan.

A szimbolizmus egyébként is belengi a nemes vállalkozást.


V. J. [Vajna János]: És mi lesz holnapután?


„Elvesztették a közös ellenséget” – írja az afgán gerillavezérekről a Süddeutsche Zeitung. Fején találta a szöget; ez a mai helyzet lényege. És a holnapi helyzeté? Megtalálják, mégpedig egymásban az ellenséget. A kabuli rezsim összeomlása gyorsuló ütemben folytatódik. A helyőrségek rendre megadják magukat vagy átallnak a felkelőkhöz. Nadzsibullahot, aki a szovjet kivonulás után még három évig tartani tudta magát, megbuktatták a saját alvezérei, abban a hiú reményben, hogy szövetkezhetnek a felkelők egyik részével a felkelők másik része ellen.

V. J. [Vajna János]: Homelandek ott és itt


Dél-Afrikában megszűnnek a fekete townshipek, megszűnnek a homelandnek nevezett rezervátumok. De a történelem cseles. Amott megszűnnek, emitt épp most alakulnak az új homelandek. A regionális konfliktusok megszüntetését elhatározó egyik szuperhatalom épp a saját területén fellobbant regionális konfliktusok megoldására – illetve megoldhatatlanságuk féken tartására – véli legjobb megoldásnak őket. Az „új típusú homeland” mintadarabja alighanem Krajina, a Horvátországban lévő szerb sziget.

V. J. [Vajna János]: Háború és tévé


A vérengzés tettesei nem valami importált horror alakjai, hanem a jugoszláv tévéháború termékei; pillanatképek a szörnyűségekről, amelyeket mindkét fél elkövetett a horvát konfliktusövezetben. Az áldozatok szünet nélküli látványa félelmet, gyűlöletet, hisztériát keltett, vérszomjat szított az etnikai határ mindkét oldalán.

A Jugoszláviát elsüllyesztő szerb–horvát háború hét hónapig tartó izzásának a tévé fontos, talán a legfontosabb eleme volt.


V. J. [Vajna János]: Belgrád – Moszkva

Gondolatok a jugoszláv és a szovjet válságról


Még mielőtt az első puskalövés eldördült volna, gazdasági háború tört ki Jugoszláviában. Szlovénia és Horvátország másfél évvel ezelőtt felfüggesztette a befizetéseket az elmaradó országrészek fejlesztését szolgáló alapba. Ellenlépésként a szerbek bojkottot mondtak ki a két nyugati köztársaságból származó árukra. A viszály mind jobban kiéleződött, s bár vér nem folyik, ez is egy szennyes háború, amelyben minden álnokság megengedhető. Az Adria horvát partszakaszán különadót vetettek ki a szerbek házaira, nyaralóira, ami főként az egykori vendégmunkásokat sújtja.

V. J. [Vajna János]: Gorbacsov-portré London számára?


E kérdés továbbgondolására hasznos útmutató a Foreign Affairs legutóbbi számának Gorbacsovról szóló írása. A szerzője Robert Kaiser, a The Washington Post főszerkesztő-helyettese, a lap egykori moszkvai tudósítója. Tanulmányának címe: Gorbacsov tündöklése és bukása. Vagyis: még nem született meg a központ és a köztársaságok viszonyát új alapokra helyező 9 plusz 1-es megállapodás, Gorbacsov és Jelcin kompromisszuma, a szovjet vezető még nem tartotta fel az ujját, hogy ő is helyet kér a londoni tárgyalóasztalnál.

V. J. [Vajna János]: A nemzeti állam jövője


Egyben-másban túlhaladott a nemzeti állam, de van jövője – véli az alábbiakban ismertetett esszé. Az írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölte, a legtekintélyesebb német újság, az egyike az úgynevezett világlapoknak, amikből meg lehet tudni – mindig és szinte mindig hitelesen –, hogy mi történik a Föld nevű planétán. A FAZ véleményére egyaránt adnak a diplomácia műhelyeiben és a „séfetázsokon”: a bankok, trösztök, nagyvállalatok piros szőnyeges főnöki folyosóin.

V. J. [Vajna János]: Havel a NATO-ban


A szombati újságok már említést tettek Václav Havel brüsszeli beszédeiről, mégis érdemes visszatérni rájuk. Érdemes nemcsak arról értesülni, hogy beszélt, de arról is, hogy mit beszélt, és arról is, hogyan fogadták mondandóját az illusztris hallgatók, kivált a NATO-országok külügyminiszterei.

Havel nyilatkozatai egyébként hazáján és a szűkebben vett térségen kívül is figyelmet keltettek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon