Papp Emília

Nyomtatóbarát változat

Idővel óvatosabbak lettek a tizenkettek, a részletek pontosításakor már 870 millió ECU-ra, azaz 1 milliárd dollárra olvadt le az összeg. Annak is csak első részletét, azaz 440 millió dollárt (350 millió ECU) állják a közös piaci államok. A többi részletet csak a következő évben folyósítják, s az ahhoz való csatlakozásra felkérték a többi fejlett tőkés országot is, azaz a 24-ek teljes csapatát. Még nincs hír arról, milyen hozzájárulásokra lehet számítani.

Borotvaélen

Végképp eretnekségszámba ment volna az aláírási ceremónián utalni arra, hogy a nyugatnémet államhitel és a közös piaci pénz nélkül az ország fizetésképtelenné vált volna. Múltkor egy kelet–nyugati finanszírozással foglalkozó konferencián is elhangzott: az NSZK-tól és az EK-tól kapott és várható jelentős támogatás nélkül Magyarország már adósságai átütemezésére kényszerült volna.

A kelet-európai országok közül 1981 óta Lengyelország (1981-ben), Románia (1982-ben) és Jugoszlávia (1983-ban) kényszerült adósságai átütemezésére. A hármasfogathoz 1982-ben hajszál híján Magyarország is csatlakozott. Ma Lengyelország már újabb átütemezési tárgyalásokat folytat, s mind több hír kering Bulgária fizetésképtelenségéről. Ez utóbbinak még nincs számottevő visszhangja a nemzetközi pénzvilágban, mivel nem tudni, a sokáig titkolt mintegy 10 milliárd dollárra rúgó bolgár adósságnak mekkora részét érintheti a törlesztés felfüggesztése.

A magyar bankárok és pénzügyi hivatalnokok egyelőre mindent megtesznek azért, hogy ilyen gyanú árnyéka se vetődjön az országra, de helyzetük egyre kilátástalanabb. Mára Magyarországot a súlyosan eladósodott közepes jövedelmű országok közé sorolták, egy kategóriába tartozik Lengyelországgal. Úgy néz ki, hogy ma csupán egyes államok, szervezetek, illetve az IMF és a Világbank jóindulatán múlik, meddig finanszírozható az idei és az elkövetkező két évben várható 3,2-4,2 milliárd dolláros adósságszolgálat. (Ebbe a közép- és hosszú lejáratú hitelek törlesztése és a kamatteher tartozik bele.) A pénzpiacról való hitelfelvételt egyre jobban nehezíti, hogy az ország hitelképességi minősítése lassan, de érzékelhetően gyengül.

Elég-e a tartalék?

Az ország kritikus pénzügyi helyzetét mutatja tartalékainak nagysága is. A valódi tartalék ugyan nagyobb a közszájon forgó 700 millió-1 milliárd dollár közötti összegnél, de még így is jóval elmarad a kívánttól. Az a tartalékadat, amelyet az IMF-nek is megküld az MNB, januárban 1,7 milliárd dollár volt. Ebbe beleszámítandó az ország összes arany- és devizatartaléka, tehát a devizaműveletekkel foglalkozó, az MNB-n kívüli pénzintézetek, magyar érdekeltségű vegyesbankok, illetve idegenforgalmi cégek devizatartaléka is. Amennyiben összevetjük ezt az 1,7 milliárdot (tehát a rövid határidőn belül mobilizálható eszközöket) a mintegy 3 milliárd dollárt kitevő rövid lejáratú tartozással, a szaldó igencsak előnytelen. Pénzemberek szerint ez a viszonyítási mutató jól érzékelteti, milyen kevéssé biztonságos az ország pénzügyi helyzete.

Legutóbb maga az IMF hozta átmenetileg súlyos helyzetbe a Nemzeti Bankot. Mielőtt nyélbe ütötték a megállapodást az új készenléti hitelről, az IMF előírta az általa legutoljára folyósított készenléti hitelrészlet azonnali, egy összegben való visszafizetését. Úgy is lehet fogalmazni, ez volt a büntetés az adósság valódi nagyságának elhallgatásáért. A tétel önmagában nem volt nagy – néhány száz millió –, de hirtelenjében a bank csak saját tartalékai terhére tudta kifizetni, amely ezért kritikus szintre süllyedt, igaz, csak egy-két napra.

Az ország tartalékpozíciói hitelezőink szerint is erősítésre szorulnak, a Közös Piac is azzal a feltétellel nyújtja kölcsönét, hogy annak lehívott összegei jelenjenek meg a tartalék növekedésében.

A szorítás távlata

Van azonban egy szépséghibája az IMF és az Európai Közösség által megítélt pénzügyi segítségnek is, mégpedig az, hogy az eddigi vezetés tékozlását, illetve erélytelenségét látva szigorú gazdasági programhoz, pontosan előírt mutatók teljesüléséhez kötik újabb segítségüket. Ez utóbbiak közül már most borulni látszik a költségvetés kívánt egyenlege. Kérdés, az új kormány hova nyúl, milyen módszerekkel, mekkora szakértelemmel próbálja azt helyrebillenteni. Még kétségesebb, hogy az elkövetkező három évben, az adósságtörlesztés csúcsán hogyan biztosítja, hogy az éves GDP (bruttó hazai termék) 3-4 százalékát kitevő kiviteli többlet keletkezzen. Enélkül ugyanis a fizetési mérlegpozíció kívánt szintje nem tartható. Ráadásul arra már most fel kell készülni, hogy a GDP csökken – erre már több jel mutat –, s akkor még nagyobb részét kell kivinni az országból. Az új kormány dolga lesz összevetni ezeket az adottságokat a jövendő kormányfő pártja által hirdetett szociális piacgazdaság gondolatával. S neki kell értékelni azt is, mennyire volt valójában szép gesztus a leköszönő kormánytól, hogy ilyen feltételek mellett megteremtette az idei adósságszolgálat finanszírozhatóságának kereteit.

• gazdaság