Skip to main content

Magyar Alapítványok Enciklopédiája

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


Van-e pontos nyilvántartás az alapítványokról?

Számukat csak becsülni lehet, mert egészen pontos nyilvántartás sehol sem létezik. A Fővárosi Bíróság tartja nyilván az adataikat, ezek azonban meglehetősen szegényesek és el is avultak. Lapunk a közelmúltban fejezte be a Magyar Alapítványok Enciklopédiája szerkesztését. Az adatokat kétféleképpen szereztük be: kérdőívekkel, illetve a bíróságtól. Sajnos gyakran az derült ki, hogy akad olyan alapítvány, amelyről ők nem is tudnak, vagy már régen elévült postacímen jegyzik… Mi most nyilvántartásba vettük a létezők mintegy kilencven százalékát. Ez nagyon jó eredménynek számít, ilyen átfogó felmérés még sohasem készült a hazai alapítványokról. Reméljük, sikerül a következő vállalkozásunkat is megvalósítani: egy naprakész alapítványi információs központ működtetését.

Nagy az érdeklődés az alapítványok iránt?

Bizony gyakran cseng szerkesztőségünkben a telefon. Nagyon sokan szeretnének kapcsolatba kerülni egy-egy alapítvánnyal. Egészen bizonyos, hogy sokan csak az információk hiánya miatt nem fordulnak szorult helyzetükben egy-egy alapítványhoz.

Közismert, hogy a pénzáramlás szempontjából kétféle alapítvány létezik: amelyik pénzt ad, és amelyik pénzt kér. Milyen az egymáshoz viszonyított arányuk?

Nagyobb részük, körülbelül nyolcvan százalékuk az, amelyik igényli a segítséget. De ez természetes. A legtöbb alapítvány az oktatással áll kapcsolatban, bár a szociális jellegűek száma sem sokkal marad el tőlük. A „listavezetőket” a kulturális és az egészségügyi, majd az ifjúsági, sport, szabadidő jellegűek követik.

(A Magyar Alapítványok Enciklopédiája beszerezhető a Sansz szerkesztőségének címén: Bp. I., Szirtes u. 28/a. III/11.; illetve a nagyobb könyvesboltokban.)














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon